A Szolnoki Törvényszék Mf.20105/2013/4. számú határozata kormánytisztviselői jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 6. §] Bírók: Kis István, Kovács Piroska, Sándorné dr. Nagy Erika

Szolnoki Törvényszék

4.Mf.20.105/2013/4. szám

A Szolnoki Törvényszék, mint másodfokú bíróság, dr. Papp Katalin ügyvéd által képviselt felperesnek - jogtanácsos által képviselt alperes ellen - kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása iránt indított perében a Szolnoki Munkaügyi Bíróság 1.M.386/2012/3. számú ítélete ellen a felperes 5. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000,- (harmincezer) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 217.900,- (kettőszáztizenhétezer-kilencszáz) forint eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte az alperes részére perköltség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes nyelvvizsgákkal rendelkezik és a Szegedi Tudományegyetem közgazdálkodás és közpolitika mesterszakán folytatja tanulmányait saját költségén.

2011. február 28. - 2011. április 29-e közötti időszakban a Magyar Államkincstár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatóságának Igazgatója 14 munkavállaló jogviszonyát szüntette meg.

A Magyar Államkincstár betöltött létszáma 2011. március 1-jén 4125 fő volt, április 30-án 4213 fő. Az ezen időszakban felmentettek száma 40 fő.

A Magyar Államkincstár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatóságának Igazgatója a 2011. március 21-i keltű értesítésében a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát 2011. május 31-ével felmentéssel megszüntette a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján.

Az Alkotmánybíróság 8/2011. (II. 8.) AB határozata a Ktjt. 8. § (1) bekezdés alkotmányellenességét megállapította, azt 2011. május 31-i hatállyal megsemmisítette. Az elsőfokú bíróság a per tárgyalását felfüggesztette, az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte a Ktjt. 2010. május 31-éig hatályos 8. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásának kizárását a jelen perben, melyet az Alkotmánybíróság III/505/2012. számú határozatával elutasított.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felmentés kiadásakor az alperesnek a felperes kormánytisztviselői jogviszonyának megszüntetésére nem volt más módja, mint a Ktjt. 8. § (1) bekezdés b) pontja. A felmentést nem kellett indokolnia, mert ezen jogszabály ilyen kötelezettséget nem írt elő. Az Alkotmánybíróság ugyan megállapította a felmentés alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét, de egy későbbi - 2011. május 31-i - időponttal semmisítette azt meg. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azon körülményt, hogy a - felmentés időpontjában - hatályos jogszabályt alkalmazva az alperes indoklás nélkül szüntette meg a felperes jogviszonyát, nem minősítette rendeltetésellenes joggyakorlásnak.

Nem tartotta megállapíthatónak azt sem, hogy az alperes az egyenlő bánásmódot megsértette. Az alperes ugyanis igazolta, hogy a felperesen kívül 19 személy 30 éves életkor alatti, 44 személy rendelkezik különböző típusú nyelvvizsgákkal, 14 személy saját költségén felsőfokú tanulmányokat folytat és 2 személy tanulmányait tanulmányi szerződéssel is támogatja az alperes.

A felperes jogviszonya felmentéssel történő megszüntetésének időszakában a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatóságon 10 %-os létszámleépítés nem következett be, az alperes emiatt sem sérthette meg a Ktjt. 10. § (4) és (5) bekezdését.

Az első fokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben kérte annak megváltoztatását, a felperes keresetének helyt adást és az alperes kötelezését az első-, és másodfokú perköltség megfizetésére.

A felperes a fellebbezésében megismételte az első fokú eljárás során kifejtett jogi álláspontját. A felperes szerint az alperes jogszerűen nem szüntethette volna meg a

felperes jogviszonyát egy alkotmányellenesnek minősített törvényi rendelkezés alapján. Hivatkozott az álláspontja szerint a kormánytisztviselői jogviszonyban is alkalmazandó, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 6. § (3) bekezdésére, mely kógens módon előírja, hogy a munkáltató írásbeli intézkedését köteles megindokolni. Hivatkozott az Európai Unió Alapjogi Chartájának (2007/C 303/01.) 30. cikkére, mely kimondja, hogy minden munkavállalónak joga van az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez.

A fellebbezésben kifejtett felperesi érvelés szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperes az egyenlő bánásmódot nem sértette meg és ezen álláspontját megfelelően nem is indokolta.