A Kúria Mfv.10093/2014/7. számú precedensképes határozata kormánytisztviselői jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 270. §, 275. §, 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 43. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 5. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 71. §, 2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 8. §, 10. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Takács Andrea, Tallián Blanka

Mfv.I.10.093/2014/6.

A Kúria a dr. Papp Katalin ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Ligeti Levente jogtanácsos által képviselt alperes ellen kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Szolnoki Munkaügyi Bíróságnál 1.M.386/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.105/2013/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. április 30. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.105/2013/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.

I n d o k o l á s

A felperes 2009. május 4-én létesített közszolgálati jogviszonyt a M.É.R.I.- az Á.I.O.-n látta el a tevékenységét. 2010. január 1-jétől a M.J.N.SZ.M.I.-n végzett munkát. A közszolgálati jogviszonya 2010. július 6-ai hatállyal kormánytisztviselői jogviszonnyá alakult.

Az M.Á.J.N.SZ. M. I. igazgatója 2011. március 21-ei keltezéssel a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát 2011. május 31-ével felmentéssel megszüntette a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján.

A felperes a keresetében a kormánytisztviselői jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Hivatkozott az Mt. 4. és 5. §-ában foglaltakra, valamint arra, hogy az alperes ténylegesen csoportos létszámleépítést hajtott végre. Álláspontja szerint a munkáltató megsértette az Mt. 6. § (3) bekezdésében foglaltakat is, mivel intézkedését e szerint köteles indokolni. A felperes tekintetében sérült az egyenlő bánásmód követelménye, a jogviszonya megszüntetéséhez az vezetett, hogy fiatal, ezért nem kell részére nagyobb összegű végkielégítést fizetni, két nyelvvizsgával rendelkezik, amelyért 62.000 forint pótlékban részesül, illetve egyetemre jár, felsőfokú tanulmányokat folytat.

A Szolnoki Munkaügyi Bíróság 1.M.386/2012/3. számú ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség fizetésre kötelezte azzal, hogy az illetéket az állam viseli.

A munkaügyi bíróság ítélete szerint a felmentés kiadásakor az alperesnek a kormánytisztviselői jogviszony megszüntetésére nem volt más módja, mint a 2010. évi LVIII. törvény 8. §-ának (1) bekezdés b) pontja alkalmazása. Az alperes a felmentést azért nem indokolta, de erre jogszabályi kötelezettsége sem volt. Az a körülmény, hogy a hatályos jogszabályt alkalmazva az alperes indokolás nélkül szüntette meg a felperes munkaviszonyát, nem minősül rendeltetésellenes joggyakorlásnak.

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló 2003. évi CXXV. törvény (Esélytv.) 8. §-ának vizsgálata során arra a megállapításra jutott, hogy a felperesen kívül 19 személy 30 éves életkor alatti, 44 személy rendelkezik különböző típusú nyelvvizsgákkal, 14 fő pedig saját költségén felsőfokú tanulmányokat folytat, 2 személy tanulmányi szerződéssel támogatott. Mindebből következően nem állapítható meg, hogy az alperes az egyenlő bánásmód követelményét megsértette.

Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a Ktjv. 10. § (4) bekezdésében, valamint (5) bekezdésében szabályozottakra. A felperes jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetése időszakában az alperes J.N.SZ.M. Igazgatóságánál 160 fő feletti kormánytisztviselőt alkalmaztak, és 14 fő kormánytisztviselőnek szüntették meg a jogviszonyát, vagyis a 10. § (5) bekezdés c) pontjában meghatározott 10 %-os létszámleépítés nem következett be.

A bíróság álláspontja szerint a Ktjv. 10. § (5) bekezdése alkalmazásánál azt kell vizsgálni, hogy melyik az az államigazgatási szerv, amely létszámleépítést hajt végre. A 311/2006. (XII.23.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy a K. a feladatait központi és területi szervei útján látja el. A területi szerve a J.N.SZ.M. Igazgatóság, ezen "államigazgatási szerv" tekintetében pedig az (5) bekezdés c) pontjában meghatározott mértéket el nem érő létszámleépítést hajtottak végre.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.105/2013/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a felperest másodfokú perköltség fizetésére kötelezte és kimondta, hogy az eljárási illetéket az állam viseli.

A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az Alkotmánybíróság 8/2011. (II.18.) AB határozatára, valamint az Alkotmánybíróság III/505/2012. számú határozatára tekintettel a perbeli felmentés önmagában azon az alapon, hogy az az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek minősített, de csak a felmentés időpontját követő későbbi időponttal megsemmisített törvényi rendelkezésen alapult, nem jogellenes, és joggal való visszaélést sem valósított meg.

A felperes által a fellebbezésben hivatkozott Mt. 6. § (3) bekezdése, valamint a Ktv. 15. § (2) bekezdés d) pontja a Ktjv. 2. § (1) bekezdése alapján nem alkalmazható, ugyanis ezen jogszabály szerint az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a kormánytisztviselő jogviszonyára a Ktv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Mivel a felmentésre vonatkozó rendelkezéseket a Ktjv. 8. §-a tartalmazza, így ezen speciális jogszabályi rendelkezések miatt a fellebbezésben felhívott, a korábbiakban hivatkozott jogszabályi rendelkezések nem alkalmazhatóak.

A munkáltató az elsőfokú eljárás során bizonyította, hogy nem alkalmazott a felperessel szemben hátrányos megkülönböztetést. Az elsőfokú eljárás során az alperes által becsatolt, és a felperes által nem vitatott kimutatásokból kitűnően nem állapítható meg a felperessel szembeni hátrányos megkülönböztetés sem azon az alapon hogy fiatal, nyelvvizsgával rendelkezik, illetőleg további felsőfokú tanulmányokat folytat.

Az egyenlő bánásmód megsértésének megállapításához az szükséges, hogy a per során bizonyítást nyerjen, miszerint az alperes az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Esélytv.) 8. §-ában meghatározott valamilyen tulajdonsága vagy jellemzője miatt részesítse kedvezőtlenebb bánásmódban a felperest, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. E körbe nem vonható azon felperesi hivatkozás, hogy az alperes alkotmányellenes jogszabályra utalással szüntette meg a jogviszonyt.

Az esetleges csoportos létszámleépítést területi szinten, vagyis a J.N.SZ.M. Igazgatóság viszonylatában kellett vizsgálni. Az alperes igazolta a létszámváltozást, amelyből megállapíthatóan az nem érte el a meghatározott mértéket. A Ktjv. 10. § (1) bekezdése alapján a kormánytisztviselői jogviszony tekintetében a Ktv. 17/B. §-a nem alkalmazható, így az esetlegesen a csoportos létszámleépítés szabályaiba ütköző felmentés jogellenessége megállapításának ebből az okból nincs helye. Maga a felperes is csak állította, de nem bizonyította, hogy a jogviszonya a létszámleépítés keretében került megszüntetésre, így a felmentés indokának megjelölése hiányában sem lehet ezen az alapon megállapítani a felmentés jogellenességét.