BH 1999.5.198 I. A pénzhamisítás bűntettét - és nem a csalás vétségét - kell megállapítani, ha a vádlott primitív és viszonylag könnyen felismerhető, általa készített utánzattal 3 db 10.000 forintos bankjeggyel fizeti meg a tartozását [Btk. 304. § (3) bek., 318. §].

II. Relatív - és nem abszolút - eljárási szabálysértés valósul meg, ha a vádirati minősítés szerint a védelem nem kötelező, és a bíróság a nyomozás során kirendelt védőt csupán értesíti a tárgyalásról, ugyanakkor nem állapítja meg a kirendelés hatályvesztését, és a védő távollétében hozza meg az ügydöntő határozatát [Be. 50. § (1) bek., 250. § II/d) pont, 261. § (1) bek., BK 159/III.].

A városi bíróság a vádlottat bűnösnek találta pénzhamisítás bűntettében, amiért 8 hónap börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott többszörös visszaeső, és elrendelte a korábbi felfüggesztett börtönbüntetésének a végrehajtását is.

Az ítélet ellen a vádlott a cselekmény csalás vétségeként történő értékeléséért, valamint enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A tényállás lényege a következő.

A vádlott nős, egy kiskorú gyermeke van. Szakképzettséggel nem rendelkezik, egy kft. alkalmazásában áll, nettó havi jövedelme 35.000 forint, vagyontalan, az általános iskola 8 osztályát végezte el. Büntetve több alkalommal volt vagyon elleni és egyéb bűncselekmények miatt.

A vádlott 1996 eleje óta nagyobb összeggel tartozik a sértettnek. Mivel a tartozását többszöri felszólítás ellenére sem adta meg, a sértett közölte a vádlottal, hogy feljelentést fog ellene tenni. A vádlott a postahivatalban prospektusokat szerzett be, melyek az új 10.000 forintos bankjegyet mutatták be, és arról ofszet nyomással készített másolatot is tartalmazott.

A vádlott ebből az ismertetőből kivágta a bankjegymintákat, majd azok első és hátsó részét összeragasztotta. Ilyen módon 3 db 10.000 forintos bankjegyutánzatot készített.

1997. augusztus 1-jén a vádlott felkereste a sértettet, majd az előbbi módon elkészített utánzatokból 3 darabot átadott a sértettnek, hogy azzal a tartozását rendezze. A sértett a bankjegyeket már az átvételkor is gyanúsnak találta, ezért 1997. augusztus 4-én azt bemutatta a helyi postahivatalban. A postán szolgálatot teljesítő alkalmazott nyomban megállapította, hogy az hamis, ezt követően a rendőrséget értesítette.

A másodfokú tárgyaláson a vádlott védője elsődlegesen a vádlott által előterjesztett fellebbezésben foglalt enyhébb jogi minősítés alkalmazását és a kiszabott büntetés enyhítését, másodlagosan pedig az ítélet eljárási szabálysértés okából történő hatályon kívül helyezését indítványozta.

A megyei főügyész a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartva az ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A fellebbezés nem alapos.

A megyei bíróság szerint megsértette az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás szabályait, amikor - az ügyészi indítvánnyal egyezően - a kirendelt védőt a tárgyalásról csupán értesítette, és a kirendelt védő távollétében hozott ügydöntő határozatot.

Az iratokból kitűnik, hogy a vádlott ellen a Btk. 304. §-ának (1) bekezdésében meghatározott - 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő - pénzhamisítás bűntette miatt indult büntetőeljárás és a nyomozó hatóság a gyanúsítás alapjául szolgáló bűncselekmény büntetési tételére tekintettel a Be. 47. §-ának a) pontja alapján a vádlott védelmére védőt rendelt ki.

A városi ügyészség a vádiratában a vádlott ellen a Btk. 304. §-a (1) bekezdése a) pontjának I. fordulatába ütköző és a (3) bekezdése szerint minősülő, 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő "pénzhamisítás" bűntette miatt emelt vádat.

Az elsőfokú bíróság megsértette a büntetőeljárás szabályait, amikor - jóllehet, a vád szerinti minősítést figyelembevéve a védelem már nem volt kötelező - nem gondoskodott a védői kirendelés hatályvesztésének a megállapításáról, és a védő idézését elmulasztva annak távollétében hozott ügydöntő határozatot.