BH 2005.1.16 Az engedményezés abban az esetben tekinthető biztosítéki jellegűnek, amennyiben az engedményezés hatályának beálltát a szerződő felek az adós teljesítésének elmaradásához kötik - A kötelezettnek az engedményezésről történt értesítését követően az engedményező jogutódjává az engedményes válik, az engedményezőnek a követelés feletti rendelkezési joga megszűnik, a kötelezett pedig kizárólag az engedményes részére teljesíthet kötelemszüntető hatállyal [Ptk. 328. § (3) és (4) bekezdés, 329. § (1) és (3) bekezdés].

A felperes jogelődje a P. Bank és az alperes megrendelésére fővállalkozóként építési munkát végző I. Rt. 2001. december 20. napján kölcsönszerződést kötött, amely alapján az I. Rt. a szerződés 2002. június 30-i lejártáig 150 000 000 Ft-ot ismételten is jogosult volt igénybe venni oly módon, hogy az építési projektből befolyó árbevételeit a bank engedélyével ismételten felhasználhatja, amennyiben a fennálló hitelösszeggel megegyező összegű nettó árbevételt a bankra engedményez. A szerződés 3. sz. mellékleteként ugyanezen a napon engedményezési szerződést kötöttek, amellyel az I. Rt. a meghatározott kötelezettekkel szemben fennálló, nem vitatott követeléseit átruházta a bankra, a szerződésből eredő tartozásai megfizetésének biztosítására. Rögzítették, hogy az I. Rt. a szerződés aláírásakor átadta a kötelezettek azon nyilatkozatát, amelyben elismerik a követelés fennállását, továbbá tudomásul veszik az engedményezést, és lemondanak arról, hogy a bankkal szemben e tartozásokkal kapcsolatban bármilyen kifogást érvényesítsenek, továbbá közvetlenül a bank számlájára fognak teljesíteni. E nyilatkozatok átadására azonban ekkor nem került sor. Ezt követően 2002. március 12-én a hitel biztosítására, annak 80%-a erejéig a P. Bank és a H. Rt. készfizető kezesség vállalási megállapodást kötött.

Az alperesnek az I. Rt.-vel szemben 2002. év folyamán esedékes vállalkozói díj tartozása állt fenn. Az I. Rt. munkatársa 2002. január 8. napján szóban tájékoztatta az alperes polgármesterét az engedményezésről, továbbá a P. Bank azon igényéről, hogy a kötelezettnek le kell mondania az engedményezett követeléssel szembeni kifogás jogáról. Ezért az alperes nevében a polgármester ugyanezen a napon aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben tudomásul vette az I. Rt. önkormányzattal szemben fennálló 32 619 000 Ft követelésének engedményezését, továbbá elismerte, hogy az engedményezett követelések az önkormányzatot terhelik, amelyeket az esedékességkor meg fog fizetni anélkül, hogy azok terhére az engedményezővel szemben fennálló követelését érvényesítené. Tudomásul vette a nyilatkozó azt is, hogy a kifizetéseket a P. Bank számlájára kell teljesíteni.

Az alperes az engedményezésről történt értesítést megelőzően kiállított részszámlát 2002. január 14-én az I. Rt. részére történt átutalással egyenlítette ki. Ezt követően az I. Rt. nyilatkozatai alapján a számlák ellenértékeként különböző időpontokban összesen 18 282 182 Ft-ot M. G. részére utalt át, további 1 961 255 Ft bérleti díj követelést pedig beszámított az I. Rt.-vel szemben.

Ilyen előzmények után terjesztett elő keresetet a felperes - a P. Bank jogutódjaként - 31 143 750 Ft és járulékai megfizetése iránt az alperessel szemben. Keresetét arra alapította, hogy az alperes az engedményezésről történt értesítését követően az I. Rt.-vel szemben fennálló tartozását nem az engedményes részére teljesítette. Az alperes azért kérte a kereset elutasítását, mert álláspontja szerint első ízben csupán 2002. július 9-én kapott tájékoztatást az engedményezésről, ugyanis vitatta az engedményezésről történt 2002. január 8-i értesítés szabályszerűségét. Arra is hivatkozott, hogy M. G. részére a teljesítésekre az I. Rt. szabályszerű engedményező nyilatkozata alapján került sor.

Az elsőfokú bíróság ítéletével 3 087 496 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte az alperest, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Megállapította, hogy a P. Bank és az I. Rt. nem teljesítési, hanem biztosítéki céllal kötötte meg az engedményezési szerződést. Emiatt a kizárólag az alapszerződés lejárta előtti előzetes értesítés nem alapozhatja meg a kötelezett fizetési kötelezettségének beállását még akkor sem, ha az előzetes értesítés szabályszerű volt. Az engedményezési szerződés biztosítéki jellege miatt nem volt nélkülözhető, hogy az engedményes a kölcsönszerződés lejárta után, a biztosíték érvényesítésekor is értesítse a kötelezettet. Nem tekintette az engedményezésre vonatkozó 2002. január 8-i értesítést szabályszerűnek, mert az arról készült nyilatkozat alapján annak megtörténtét hitelt érdemlően nem lehetett megállapítani: így sem annak címzettje, sem az, hogy kik között, milyen feltételekkel és milyen követelés tekintetében jött létre az engedményezés, nem volt megállapítható. Mivel az alperes 2002. január 8-án nem értesült hitelt érdemlően az engedményezésről, ennek 2002. július 9-i megtörténtéig a vállalkozói díjat az I. Rt. rendelkezése alapján jogszerűen teljesítette M. G. engedményes részére. A Ptk. 328. § (4) bekezdése alapján az alperes az engedményestől származó 2002. július 9-i értesítést követően azonban csak saját veszélyére teljesíthetett az I. Rt. utasításának megfelelően anélkül, hogy igényelte volna az engedményestől az engedményezés igazolását. Ezért 3 087 996 Ft tekintetében a teljesítése jogellenesnek minősült, amely megalapozza a felperessel szembeni fizetési kötelezettségét. Ugyanakkor az alperes 1 961 255 Ft erejéig jogszerűen számította be az I. Rt. követelésébe a saját követelését, mivel a Ptk. 329. § (3) bekezdése által biztosított beszámítási jogról való érvényes lemondás megtörténtét a 2002. január 8-i nyilatkozat nem igazolja, továbbá a P. Bank és az Z. Rt. - az alperes részvétele nélkül megkötött - engedményezési szerződésükben ezt érvényesen nem zárhatták ki. Kiemelte, hogy az I. Rt. ellen indult felszámolási eljárásra tekintettel a beszámított összeg a felszámolási vagyon körébe tartozna, s ilyenként azt csak az I. Rt. érvényesíthetné az alperessel szemben.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak részbeni megváltoztatását, keresete teljesítését kérte. A jogalap tekintetében amiatt támadta az elsőfokú bíróság döntését, mert az engedményezési szerződést biztosítéki célú engedményezésnek tekintette, továbbá a 2002. január 8-i értesítést nem tekintette az engedményezésről történt szabályszerű értesítésnek. Előadta, hogy a kölcsönszerződés rulírozó kölcsön jellegéből a kölcsönszerződés, valamint az engedményezési szerződés tartalmából az következik, hogy az engedményezésre a kölcsöntörlesztés teljesítése érdekében és nem biztosítéki jelleggel került sor. Kiemelte, hogy amiatt azért nem tekinthető biztosítéki jellegűnek az engedményezés, mivel a szerződő felek nem állapodtak meg abban, hogy az adós nemteljesítése, mint később bekövetkező esemény esetén lép hatályba. A Ptk. 207. § (1) bekezdésére hivatkozva rámutatott, hogy az engedményezés biztosítéki jellegének megállapításához nem elégséges önmagában az engedményezés kölcsönbiztosítékként történő megjelölése, a szerződés egyéb tartalmával szemben. Az engedményezésről történő értesítés szabályszerűsége körében arra hivatkozott, hogy a 2002. január 8-i okirat tartalma, valamint V. E. polgármester tanúvallomása alapján kétséget kizáróan meg lehetett állapítani, hogy az I. Rt. hitelt érdemlően értesítette az alperest az engedményezésről A felperes annak megállapítását is sérelmesnek találta, hogy nem volt jogszerű lehetőség az alperes beszámítási jogának kizárására. Előadta, hogy 2002. január 8-i okiratban az alperes kifejezetten lemondott a Ptk. 329. § (3) bekezdésében biztosított beszámítási jogáról, amire az említett rendelkezés diszpozitivitása miatt meg volt a lehetőség.