A Legfelsőbb Bíróság Kfv.39190/2008/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 8. §, 9. §, 78. §] Bírók: Buzinkay Zoltán, Fekete Ildikó, Kárpáti Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.30425/2007/4., Fővárosi Ítélőtábla Kf.27309/2007/6., *Kúria Kfv.39190/2008/7.* (BH 2009.11.337)

***********

Kfv.IV.39.190/2008/7.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Ócsai József ügyvéd által képviselt felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránta Fővárosi Bíróságon 11.K.30.425/2007. szám alatt megindult, és a Fővárosi Ítélőtábla 2008. január 30. napján kelt 2.Kf.27.309/2007/6. számú jogerős ítéletével befejezett perében a fenti számú jogerős ítélet ellen a felperes által 12. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.309/2007/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000 /harmincezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes széleskörű marketing-kommunikációval népszerűsítette mobil-internet szolgáltatását; részben akciós értékesítéssel összekötve a NET 50 előfizetéses díjcsomagot és a Domino NET 50 csomagot, valamint NET kártyáját, ezen reklámok vizsgálatára az alperes verseny-felügyeleti eljárást indított.

A vizsgálat eredményeként a 2006. október 24. napján kelt Vj-682006/35. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény /a továbbiakban: Tpvt./ 8. § /2/ bekezdés a/ és c/ pontjait, mert 2005. október 1. és 23. napja között a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított - a NET 50 és Domino NET 50 népszerűsítésekor, a televízióban az on-line bannereken, az óriásplakátokon, a NET kártya tv-reklámjaiban, valamint az 1430-as ügyfélszolgálati tájékoztatóban - áruja felhasználásáról; ezért a felperest 10 millió Ft bírság megfizetésére kötelezte, valamint eltiltotta az ügyfélszolgálati tájékoztatóban tanúsított, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartás folytatásától.

A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és verseny-felügyeleti eljárás megszüntetését kérte jogsértő magatartás hiányában, másodlagosan a versenyhatóság döntésének hatályon kívül helyezését, míg harmadlagosan a bírság elengedését, vagy annak mérséklését.

Arra hivatkozott, hogy az alperes tévesen értelmezte a reklámokban használt kifejezések jelentését, nem adott választ arra a kérdésre, hogy az egyes kommunikációs eszközök jellegét tekintve milyen elvárásoknak kell megfelelnie a reklámoknak. Ennek következtében az alperes ellentmondó következtetéseket vont le, ellentétesen az eddigi gyakorlatával, ami sérti a jogbiztonság és kiszámíthatóság elvét, valamint az ügy érdemére kihatóan a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ rendelkezéseit.

A felperes véleménye szerint az alperes a tényállás tisztázása során az ügy megítélésénél - a megtévesztésre való alkalmasságot, a piaci hatást, az azonos tényállás mellett alkalmazott kategóriákat, illetve a kifejezések értelmezését, a fogyasztói panaszok számát, valamint a bírság kiszabásánál értékelt körülményeket nem tárta fel, aminek következtében határozatának indokolása hiányos.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az óriásplakátokon és a televízióban sugárzott, a bannereken elhelyezett reklámok alkalmazásakor a felperes megsértette a Tpvt. 8. § /2/ bekezdés a/ és c/ pontjában foglalt rendelkezéseket.

A felperes nem figyelemfelhívó reklámot tett közzé, így a tájékoztatásnak már tartalmaznia kellett volna az áru vételére, a szolgáltatás igénybevételére vonatkozó - a fogyasztói döntés befolyásolására alkalmas - lényeges feltételeket.

A felperes az akcióban való részvétel tényleges feltételeiről nem adott tájékoztatást, a reklámok megjelenítését és szövegezését tekintve nem megfelelően közölt valamennyi meghatározó feltételt (megszorítás, időbeli korlát). Az ügyfélszolgálati számon elérhető tájékoztatóval kapcsolatosan rámutatott arra az elsőfokú bíróság, hogy az ott használt kifejezésnél követelmény a Tpvt. 9. §-ából következően, hogy további magyarázat (az adott esetben az ügyfélszolgálatnak, fogyasztóknak kiküldött tájékoztató) nélkül is azt úgy lehessen értelmezni, hogy - a tájékoztató - képes legyen elhárítani a más reklámeszköz folytán kialakult döntési folyamat következményét.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a verseny-felügyeleti eljárást a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően folytatta le, valamennyi - az ügy eldöntése szempontjából relevanciával bíró - tényt és körülményt feltárt, részletesen elemezte a jogsértés mibenlétét és megvalósulását, valamint mérlegelte a bírság kiszabásánál figyelembe vett körülményeket.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelynek elbírálása során a Fővárosi Ítélőtábla - mint másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság ítéletét, lényegében helyes indokai folytán, helybenhagyta.

Jogerős ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ában írtaknak megfelelően járt el. A fellebbezésben foglaltakra utalással kiemelte, hogy a Tpvt. 8. §-ának /2/ bekezdés a/, c/ pontjaiban foglalt rendelkezések azt a kötelezettséget róják a felperesre, hogy valamely árujának, valamely szolgáltatásának ismertetése során pontos, egyértelmű tájékoztatást adva, hasson közre a fogyasztói szándék kialakításában. Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy a reklámozás jellegének megválasztásakor, valamint a népszerűsíteni kívánt termékre, szolgáltatásra vonatkozó információk közzétételekor meghatározó jelentőséggel bír a megjelenítés formája, a használt szlogen, a szövegbeli és képi tartalom, ezek elhelyezése, a használt betűnagyság és a tájékoztatás terjedelme. Ezen elemek alkalmazásakor a reklámoknak a Tpvt. III. fejezete szerinti rendelkezéseknek meg kell felelniük, mivel a versenyhatóság - mint ahogy azt a perbeli esetben is tette - a megtévesztésre alkalmasság szempontjából a közzétett információ fogyasztókra gyakorolt összhatását vizsgálja.

Utalt arra a másodfokú bíróság, hogy a konkrét megjelenést minden ügyben egyedileg kell értékelni.

Kiemelte, a figyelemfelhívó reklám jellegzetessége az, hogy a fogyasztók figyelmét valamely szolgáltatás igénybevehetőségére hívja fel, így nem tartalmazza a végső döntéshez szükséges valamennyi információt.

A másodfokú bíróság egyetértett az alperessel és az elsőfokú bírósággal abban, hogy a vizsgálat alá vont és jogsértőnek értékelt felperesi tájékoztatások nem minősülhetnek figyelemfelhívó reklámoknak; ezek tényleges üzenettartalma ugyanis meghaladta a leegyszerűsített, rövidített tartalmú és terjedelmű közlés, tájékoztatás azon mértékét, ami a figyelemfelhívó reklám sajátja.