BH 2007.7.213 Állatkínzás vétsége valósul meg a háziállatokat nem közvetlenül veszélyeztető kóbor kutya akasztással történő elpusztításával [Btk. 266/B. § (1) bek.; 1998. évi XXVIII. tv. (továbbiakban: Ávt.) 2. § (1) bek. i) pont, 3. § 4. pont, 11. §, 12. § (2) bek.].

A városi bíróság 2005. május 31. napján meghozott ítéletével az I. r., a II. r. és a III. r. terhelteket társtettesként elkövetett állatkínzás vétsége miatt 3-3 hónap fogházbüntetésre és 1-1 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítélet tényállása szerint a III. r. terhelt 2004 év őszétől észlelte, hogy a telke hátsó kerítésén található résen keresztül egy nagy testű kutya jár az udvarába, illetve a szomszédos ingatlanokra élelmet keresve, veszélyeztetve a baromfikat. 2005. májusának végén megbeszélte az I. r. terhelttel, hogy az állatot valamilyen módon elpusztítják. Május 21-én ezért kerítésdrót-darabból hurkot készítettek és azt úgy rögzítették a hátsó kerítéshez, hogy abban a kutya fennakadjon. Másnap reggel a III. r. terhelt észlelte, hogy a kutya a nyakánál fogva a hurokban fenn­akadt és ott vergődik.

A kora délutáni órákban erről beszámolt az I. és a II. r. terhelteknek, és hívta őket, hogy a kutyát öljék meg. A még élő - de már erősen kifáradt - állatot a nyakán lévő hurokkal, egy fadarab segítségével a kerítésről leakasztották, a drótot meghosszabbították, majd az állatot a földön húzva levonszolták a kert végén található szilvásba. Míg a III. r. terhelt hátra maradt, addig az I. és II. r. terheltek az állatot egy kb. 2 méter magasban lévő faágra a drótnál fogva felakasztották, ezáltal a kutya fulladás következtében elpusztult.

A még élő állatnak a földön vonszolás következtében testfelülete nagy részén szőr- és hámhiány keletkezett, bal oldalán a III-IV. bordák között 1 cm széles, kb. 5-6 cm mély szúrt sérülés is volt. A terheltek a tetemet a fáról leakasztották, a közeli bozótosba vonszolták, és egy bokorba bedobták.

Az I. r. terhelt és a terheltek kirendelt védője által elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, valamint az ügyész által mindhárom terhelt javára enyhítés végett bejelentett fellebbezéseket elbírálva a megyei bíróság a 2006. január 31. napján meghozott ítéletével valamennyi terheltet az állatkínzás vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

A terheltek terhére a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 405. § (1) bekezdés a) pontjában írt okból. Az indítványozó szerint a bíróság tévesen jutott arra az álláspontra, hogy az állat elpusztítása a terheltek részéről indokolt volt, ezért a Btk. 22. § i) pontjában írt büntethetőséget kizáró okra, de ezen túlmenően a Btk. 30. §-a szerinti végszükségre hivatkozás is téves. A terheltek felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. A Be. 425. § (1) bekezdés a) pontja alapján ezért a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - a megyei főügyészség törvényes határidőben előterjesztett felülvizsgálati indítványát fenntartotta. Indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat változtassa meg, és maga hozzon a törvénynek megfelelő határozatot.

A felülvizsgálati eljárásban kirendelt védők a megyei bíróság ítéletének hatályában fenntartását indítványozták.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.

A Btk. 266/B. § (1) bekezdése szerint, aki

a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,

b) állattartóként, háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja vagy kiteszi

az állatkínzás vétségét követi el.