A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31045/2020/14. számú határozata munkaviszony tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 6. §, 29. §, 45. §, 52. §, 54. §, 58. §, 61. §, 82. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 81. §, 83. §, 276. §, 279. §, 369. §, 370. §, 373. §, 383. §] Bírók: Kovács Edit, Mihalics Klaudia, Vajas Sándor

Fővárosi Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

1.Mf.31.045/2020/14.

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Pál és Kozma Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe.; ügyintéző dr. Kozma Anna ügyvéd ) által képviselt felperes neve (felpers címe.) felperesnek, a Lőcsei Ügyvédi Iroda (alperesi képviselő címe.; ügyintéző: dr. Lőcsei Éva ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen munkaviszony iránt indított perében, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 67.M.707/2018/22. számú ítélete ellen az alperes 24. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek kártérítés jogcímén további 1.784.941 forint (egymillió-hétszáznyolcvannégyezer-kilencszáznegyvenegy) elmaradt jövedelmet, további 313.315 forint (háromszáztizenháromezer-háromszáztizenöt) béren kívüli juttatást, valamint ezen összegek után a középarányos időponttól, 2020. január 5. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatot, valamint 94.001 forint (kilencvennégyezer-egy) és 25.380 forint (huszonötezer-háromszáznyolcvan) ÁFA másodfokú perköltséget.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy az állam javára - külön felhívásra - fizessen meg 167.860 forint (százhatvanhétezer-nyolcszázhatvan) fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A fellebbezés alapjául szolgáló elsőfokú ítéleti tényállás

[1] A felek 2008. augusztus 1-én kötöttek munkaszerződést, a felperes munkaköre pénzügyi ügyinéző volt. A munkaszerződés 3. cikkely 1. pontjában a munkavégzés helyeként a következő meghatározás szerepelt: "A munkavégzés helye a Munkáltató mindenkori irodája, illetőleg a Munkáltató ügyfeleinek székhelye, telephelye, fiókja, irodája, valamint a munka jellegéből adódóan azon egyéb magyarországi, illetve külföldi munkahelyek, amelyeket a Munkavállalóval történt egyeztetést követően a Munkáltató megjelöl." A munkaköri leírásában munkavégzési helyként, .... lett feltüntetve. A felperes általános teljes napi munkaidőben került foglalkoztatásra, a munkáját mindvégig a munkáltató székhelyén, a .... szám alatt végezte. A felperes 2014. május 31-től szülési szabadságon volt, első szülését követően 2016. november 1-jén ment vissza dolgozni ugyanazon munkakörbe, melyet korábban is ellátott, munkáját továbbra is a .... szám alatt végezte.

Ezt követően a felperes második gyermekével ment szülési szabadságra. A munkáltató alperes 2017. november 22. napján tájékoztatta a felperest a munkáltatói székhely változásáról, nevezetesen, hogy az a költözés kezdő napjának kijelölt 2018. február 21-ét követően 2018. március 1. napjától alperes címe. szám alatti címen található. A felperes ekkor második gyermekével tartózkodott otthon fizetés nélküli szabadságon. A felperes kérte az alperestől részmunkaidőben vagy távmunkavégzésben történő foglalkoztatását két kisgyermekére tekintettel. Az alperes elutasította, hivatkozva arra, hogy a felperes munkaköre a távmunkavégzést nem teszi lehetővé.

[2] A felperes 2017. decemberében jelezte a munkáltató alperesnek, hogy a munkaviszony megszüntetéséről gondolkodik annak okán, hogy mint kisgyerekes családanya számára az új székhelyen való munkavégzés jelentős és aránytalan utazási idővel és költséggel járna. Tájékoztatta arról is, hogy a munkaszerződés ilyen módosításához nem járul hozzá.

[3] Az alperes a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányuló megállapodást 2018. január 26 -án átadta a felperes részére, közben felvett egy új munkavállalót a felperes feladatainak ellátására. A felperes 2018. január 31. napján a közös megegyezéses jogviszony megszüntetésére vonatkozó irat aláírását megtagadta. Az alperes ugyanezen a napon tájékoztatta a felperest, hogy a jognyilatkozat hatályát vesztette, és a köztük fennálló munkaviszony megszüntetésére irányuló szándékkal a munkáltató nem rendelkezik.

Az alperes 2018. február 13. napján kelt levelében ismételten tájékoztatta a felperest a munkáltatói székhely március 1-jét követő változásáról és felhívta a felperest, hogy az új székhelyen munkavégzés céljából jelenjen meg. Azt is leszögezte, hogy nem kötelessége a munkaszerződés módosítása, csak a munkavállalók tájékoztatása a székhelyváltozásról. Az alperes biztosította a felperest afelől, hogy az utazási többletköltségeit megtéríti, illetve biztosít a számára egy másik munkavállalót, aki őt reggelenként a régi székhelyről az új munkavégzési helyére szállítja és munka után oda vissza is szállítja.

[4] A felperes 2018. február 22 napján keresőképtelen állományba került. Jogi képviselője útján 2018. február 23. napján ajánlatot tett az alperesnek vitájuk közös megegyezéssel történő rendezésére akként, hogy módosításra kerülne a napi 8 órás munkaideje 6 órás részmunkaidőre, munkavégzési helye pedig alperes címe szám alatt lenne. Másik lehetőségként pedig aláírná a felperes a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, amennyiben a munkáltatói felmondás esetére járó juttatások a részére kifizetésre kerülnének.

[5] A felperes 2018. március 8-án keresőképes lett, és ezen a napon fel kívánta venni a munkát a megelőzően irányadó munkahelyén, a .... szám alatti irodában, erről a tényről értesítette az alperest SMS és email formájában, melyre a munkáltató sms-ben válaszolt. De ezen a helyszínen, ezen a napon a felperes senkit nem talált. A felperes 2018. március 9. napján is fel kívánta venni a munkát megelőzően irányadó munkahelyén, a .... szám alatti irodában, melyről szintén értesítette a fenti módokon az alperest, melyre az alperes sms-ben válaszolt. Az alperes a 2018. március 11 -én kelt levelével a felperesi ajánlatot visszautasította és felhívta, hogy teljesítse a munkaviszonnyal kapcsolatban fennálló kötelezettségeit. A munkáltató felhívta annak igazolására is, hogy 2018. február 22. és március 7. között keresőképtelen állományban volt.

[6] Az alperes a felperes munkaviszonyát 2018. március 20. napján kelt, 2018. március 21-én postai úton megküldött azonnali hatályú felmondással megszüntette. Indokolása szerint a munkaviszony megszüntetésére a következők miatt került sor: "Ön 2018. március 8. napján 8:52 perckor küldött e-mail üzenetében jelezte, hogy a munkáját a Munkáltató régi székhelyén (....) kívánta felvenni, ahonnan - az Ön tudomásával - a Munkáltató átköltözött az új székhelyére. A munkáltató 2018. március 9. napján 08.33 perckor kelt elektronikus levelében jelezte az Ön részére, hogy az új székhelyre (akár saját autóval) való eljutását, illetve hazautazását teljes mértékben finanszírozza vagy a munkáltató egy másik munkavállalója minden reggel autóval felveszi Önt a munkáltató régi székhelyén és munka után oda vissza is szállítja. A munkáltató ezen felajánlására Ön a mai napig semmit nem reagált, szabadságot nem vett ki, beteget nem jelentett és munkavégzés céljából nem jelent meg a munkáltató új székhelyén.