A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.248/2017/5. számú határozata közveszéllyel fenyegetés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 388. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 33. §, 338. §] Bírók: Halász Etelka, Hrabovszki Zoltán, Lőrinczy Attila

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság

4.Bhar. 248/2017/5.

A Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Budapesten, 2017. év november hó 28. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A közveszéllyel fenyegetés bűntette miatt az I. r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben az ügyész másodfellebbezését elbírálva a Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2017. június 27. napján kelt 2.Bf.195/2017/18. számú ítéletét megváltoztatja.

Az I. rendű és a II. rendű vádlottak bűnösök 6 rendbeli társtettesként elkövetett közveszéllyel fenyegetés bűntettében [Btk. 338. § (1) bekezdés].

Ezért az I. rendű vádlottat 75 (hetvenöt) napi tétel pénzbüntetésre ítéli azzal, hogy 1 (egy) napi tétel összege 2.000 (kétezer) forint. A pénzbüntetés teljes összege 150.000 (százötvenezer) forint, amelyet külön felhívásra kell a vádlottnak megfizetni. A pénzbüntetést meg nem fizetés esetén napi tételenként 1-1 (egy-egy) napi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

A II. rendű vádlottat 1 (egy) év időtartamra próbára bocsátja.

Egyetemlegesen kötelezi a vádlottakat az eljárás során felmerült 9.495 (kilencezer-négyszázkilencvenöt) forint bűnügyi költség megfizetésére.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Az I. rendű, valamint a II. rendű vádlottat a Ráckevei Járásbíróság a 2017. február hó 21. napján kihirdetett B.68/2015/36. számú ítéletével 6 rendbeli közveszéllyel fenyegetés bűntette miatt mint társtetteseket [Btk. 338. § (1) bekezdése] 300-300 óra közérdekű munkára ítélte. Határozott arról, hogy a vádlottak a közérdekű munkát fizikai munkakörben kötelesek elvégezni, továbbá arról, hogy melyek a közérdekű munka önhibából eredő elmulasztásának következményei.

Rendelkezett továbbá a bűnjelekről, valamint kötelezte a vádlottakat a bűnügyi költség egy részének megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett védelmi, valamint a II. rendű vádlott fellebbezése folytán eljáró Budapest Környéki Törvényszék a 2017 év június hó 27. napján kelt 2.Bf.195/2017 /18. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlottakat a 6 rendbeli társtettesként elkövetett közveszéllyel fenyegetés [Btk. 338. § (1) bekezdése] bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy az első fokú eljárásban helyesen felmerült 9.495 forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a Pest Megyei Főügyészség Bf.545/2017/3. szám alatt az I. rendű és a II. rendű vádlottak terhére élt jogorvoslati kérelemmel a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében.

Az ügyészség átiratában kifejtettek szerint a másodfokú bíróság bizonyítást vett fel a pénzintézetek előterében elhelyezett tárgy megszemlélésével, a Be. 303. § (2) bekezdése alapján lényegében bírói szemlét tartott, amelynek a másodfokú eljárásban csak tárgyaláson lett volna helye, melyen az ügyész részvétele kötelező. Mivel a másodfokú bíróság nyilvános ülés keretében, ügyész részvétele nélkül járt el, ezért a másodfokú ítélet meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés II/d) pontjában foglalt eljárási szabálysértéssel került sor.

Az ügyészség képviselőjének álláspontja szerint ugyanakkor a másodfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a pénzintézetek előterében elhelyezett tárgyak közveszély bekövetkezése látszata keltésére alkalmasak lettek volna. Kiemelte, hogy a tárgy be volt csomagolva, így annak lényeges tartalma az elhelyezéskor egyáltalán nem volt felismerhető. Következésképpen nem is lehetett alkalmas annak megítélésére, hogy az a hasonlít-e egy bomba szerkezethez vagy sem. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a tűzszerészek járőr parancsnokának, K.A.-nak a tanú vallomását, aki kellő szaktudással rendelkező személyként meg tudta ítélni egy becsomagolt tárgyról, hogy az egy robbanó szerkezet látszatát keltette-e. A tanú vallomása szerint a csomag alkalmas volt arra, hogy benne bombát helyezzenek el. Utalt továbbá a tanú arra is, hogy a csomagot csak a röntgen készülékkel történt átvilágítás, valamint a robbanóanyag-kereső kutyával történt szaglás és a jelzés hiánya után bontotta fel. Aláhúzta, hogy a tárgy külső jellemzői alapján még egy szakember számára sem volt egyértelmű annak veszélytelen volta, ezt csak külön erre irányuló speciális műszeres vizsgálatok elvégzése után tudta kizárni. Egy laikus, pl. banki alkalmazott számára a tárgy veszélyes volta egyáltalán nem volt kizárható. Kiemelte továbbá, hogy az elhelyezésre került tárgy megtévesztésre alkalmas voltának megítélése körében döntő jelentőséggel bírt a tárgy a csomagolása, a tartalom elrejtése, valamint a tárgy elhelyezése. Ésszerű ok nem volt a tárgynak a pénzintézet előterében történő elhelyezésére, amely nem oda tartozott, így objektíve is felvetette annak lehetőségét, hogy abban akár robbanószerkezet van.

Lényegesnek tartotta továbbá, hogy a tárgyon elhelyezett felirat nem tartalmazott egyértelmű utalást a tárgy veszélytelenségére. Éppen az említett bizonytalansági tényezők miatt e tárgy veszélyes volta objektíve nem volt kizárható. Kiemelt jelentőséggel bíró tényezőként említette a helyszínek számát, azt, hogy hat különböző bankfiókot érintően került sor a tárgyak kihelyezésére. Ez a körülmény a pénzintézetek ellen irányuló cselekményre, annak nagyfokú és előre tervezettségére engedett következtetni. Ilyen körülmények között a csomag robbanó szerkezet voltának, veszélyességének ki nem zárhatósága már elegendő volt azon látszat kialakítására, hogy közveszéllyel fenyegető esemény következik be.

Utalt ezen túlmenően arra, hogy a vádlottak a tárgyak csomagolásával, annak elhelyezési körülményeivel, akciójuk tervezettségével tisztában voltak: cselekményük azt célozta, hogy a közfigyelmet a mozgalmuknak a pénzintézetekkel való szembenállására és negatív értékítéletükre felhívja. Vádlottaknak céljuk eléréséhez számolniuk kellett azzal is, hogy cselekményük miatt a rendőrség értesítésére is sor fog kerülni, ellenkező esetben ugyanis sem a mozgalmuk, sem annak pénzintézetekkel való szembenállása nem kapott volna nyilvánosságot, közfigyelmet. A vádlottak tudatának, ezért szükségszerűen azt is át kellett fognia, hogy cselekményük alkalmas a közveszéllyel járó esemény látszatának keltésére.

Aláhúzta továbbá, hogy a vádlottak a pénzintézetek figyelmének és közfigyelem felkeltésére, de a véleményük kinyilvánítására is elfogadható, törvényes, és egyéb alkalmas módját - tüntetés, transzparensen, újságcikk, média felhívása - is választhattak volna.

Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.630/2017/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Fővárosi Főügyészség képviselőjének azzal az álláspontjával értett egyet, hogy a másodfokú bíróság nyilvános ülésen bizonyítást folytatott le, amelyre csak tárgyaláson lett volna lehetősége. Az ügyész kötelező részvételének a hiánya miatt ezért a Be. 373. § (1) bekezdés II/d. pontjában foglalt eljárási szabálysértés okából az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt, mely indítványát szóban a harmadfokú nyilvános ülésen is fenntartott.