A Pécsi Ítélőtábla Bf.17/2020/20. számú határozata kábítószer-kereskedelem bűntette tárgyában. [2017. évi XC. törvény (Be.) 606. § (1) bek.] Bírók: Bencze Beáta, Hudvágner András, Tóth Sándor

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.III.17/2020/20. szám

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2020. évi november hó 3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság a kábítószer-kereskedelem bűntette miatt Terhelt1 és társa ellen indított büntetőügyben a Zalaegerszegi Törvényszék 3.B.14/2019/19. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg:

II. rendű vádlott büntetését 6 (hat) év 6 (hat) hónap szabadságvesztésre enyhíti.

I. rendű vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét 312.788 (háromszáztizenkettőezer-hétszáznyolcvannyolc) forintra mérsékli. Ii. rendű vádlottal szemben alkalmazott vagyonelkobzást mellőzi.

A Magyar Államkincstárnál Bü.93.170. számú letétben kezelt 360 (háromszázhatvan) euró, 636 (hatszázharminchat) ukrán hrivnya, valamint a Bü.93.171. számú letétben kezelt 150 (egyszázötven) euró, továbbá a Zala Megyei Főügyészségen 1/2019. sorszám alatt bevételezett 2.058.000 (kettőmillió-ötvennyolcezer) forint, illetve 171.500 (egyszázhetvenegyezer-ötszáz) forint pénzösszegek lefoglalásának megszüntetésére és visszatartására vonatkozó rendelkezéseket mellőzi és azokra vagyonelkobzást rendel el.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlottak cselekménye helyesen a Btk. 176. § (1) bekezdés IV. fordulatában meghatározott és a (3) bekezdés szerint minősül.

A kiszabott szabadságvesztésbe mindkét vádlott vonatkozásában a 2019. évi november hó 21. napjától a 2020. évi november hó 3. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítja.

I n d o k o l á s

[1] A Zalaegerszegi Törvényszék a 2019. évi november hó 21. napján kelt 3.B.14/2019/19. számú ítéletében I. rendű vádlottat társtettesként elkövetett a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 176. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntette miatt 8 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe a 2018. május 3. napjától a 2018. augusztus 6. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította és I. rendű vádlottal szemben 500.000 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el.

[2] II. rendű vádlottat társtettesként elkövetett, a Btk. 176. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntette miatt 8 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe a 2018. május 3. napjától 2018. augusztus 6. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította és II. rendű vádlottal szemben 500.000 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a vádlottakat részben egyetemlegesen, részben külön kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

[3] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen I. rendű vádlott és védője eltérő minősítésért és enyhébb jogkövetkezmények alkalmazása céljából, II. rendű vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

[4] A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján is a bűnösségi körülmények helyesbítése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

[5] Perbeszédükben a védők bejelentett jogorvoslati kérelmükkel azonos tartalommal szólaltak fel.

[6] A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be. 590. § (1) és (2) bekezdései alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, oly módon, hogy vizsgálta a tényállás megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását. Ezt meghaladóan - a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. § (7) bekezdésében írtak szerint - hivatalból döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben.

[7] II. rendű vádlottat érintően a bejelentett vádlotti és védői fellebbezések kizárólag a kiszabott büntetés mértékét kifogásolták [Be. 583. § (3) bekezdés a) pont]. Ez önmagában - II. rendű vádlott tekintetében - lehetőséget biztosított volna a Be. 590. § (3) bekezdésében írt rendelkezés alkalmazására, így arra, hogy a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül. Nem lehetett azonban figyelmen kívül hagyni, hogy II. rendű vádlott cselekménye egybeesett a bűnösségének a megállapítását sérelmező I. rendű vádlott cselekményével.

[8] A Be. 590. § (10) bekezdése értelmében, ha ugyanazon bűncselekmény vonatkozásában több fellebbezésre jogosult jelentett be fellebbezést, és legalább egy fellebbezés az elsőfokú bíróság ítéletének a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezését sérelmezi, a másodfokú bíróság a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást - a Be. 590. § (2) bekezdése szerint - az általános szabályt követve bírálja felül. Erről volt szó a jelen esetben is, ezért a korlátozott felülbírálat lehetősége egyik vádlott tekintetében sem áll fenn.

[9] Nem értett egyet a másodfokú bíróság I. rendű vádlott védőjének arra történő hivatkozásával, hogy az elsőfokú bíróság a Be. 609. § (2) bekezdés e) pontjában írt eljárási szabálysértést követett el, mert a bűnösséget beismerő nyilatkozatot az 504. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában fogadta el.

[10] Az elsőfokú bíróság 2019. június 24. napján előkészítő ülést tartott az ügyben, melyen I. rendű vádlott a kihallgatását követően úgy nyilatkozott, hogy a kábítószer birtoklását elismeri, a kereskedést nem. Ezzel szemben II. rendű vádlott elmondta, hogy "bűnösségemet a váddal egyezően beismerem, és a beismeréssel érintett körben lemondok a tárgyaláshoz való jogról". Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor II. rendű vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát elfogadta. A Be. 504. § (2) bekezdése tartalmazza a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásának a feltételeit. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy II. rendű vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata elfogadásának a feltételei fennállnak. Annak ténye ugyanis, hogy II. rendű vádlott a nyomozás során nem tett minden részletre kiterjedő beismerő vallomást, nem zárja ki az előkészítő ülésen tett beismerő nyilatkozatának elfogadását.

[11] A védő álláspontjával szemben tehát nem sértett eljárási szabályt az elsőfokú bíróság, amikor II. rendű vádlott beismerő nyilatkozatát elfogadta és azt bizonyítékként értékelte.