BH 2006.12.400 A kórház kártérítési felelősség alóli mentesülését nem eredményezi önmagában az,hogy - meghatározott vizsgálat elvégzésének hiányával - szakmai szabályt nem sértett - Ha az orvosai a tőlük elvárható legnagyobb gondosságot elmulasztják a beteg vizsgálata során, a kórház kártérítő felelőssége megállapítható [Ptk. 339. és 348. §; 1997. évi CLIV. törvény (továbbiakban: Eü. tv.) 77. §, 119. §, 129. §].

A felperest 2002. július 26-án, 73 éves korában a jobb alsó végtagjának fájdalmai miatt a háziorvosa a II. r. alperes ambulanciájára utalta be, ahol a vizsgálatok alapján a jobb csípő tájékának érzékenységét, bal csípőjének beszűkült mozgását, mindkét térdének nyomásérzékenységét állapították meg, és fekvőbeteg ellátásra szeptember hónapra jegyezték elő.

A felperes 2002. augusztus 26-ától szeptember 2-áig a III. r. alperes kezelése alatt állott, ahol fizioterápiás és gyógyszeres kezelést kapott, majd a reumatológiai konzílium és a további vizsgálatok elvégzése előtt - a kezelőorvosai és az ápolószemélyzet értesítése nélkül - otthonába távozott.

A fájdalmainak erősödése miatt 2002 szeptemberében a háziorvosánál jelentkezett, majd beutalója alapján 2002. szeptember 11-én az I. r. alperes Ortopédiai Klinikáján megjelent, ahol kezdődő jobb oldali csípőízületi elfajulást, ágyéki gerincelfajulást, és mindkét oldali térdet érintő belső túlsúlyú ízületi elfajulást állapítottak meg, és soron kívül beutalták volna a III. r. alpereshez, de oda a felperes nem kívánt visszamenni.

A felperes 2002. szeptember 30-ától október 14-éig a II. r. alperes fekvőbeteg-ellátása és kezelése alatt állott, ahol a kezelőorvosa a panaszai és fájdalmai alapján ülőidegzsábát vélelmezett. E kórházi kezelése alatt, 2002. október 1-jén - gyógytornász kísérete mellett - a folyosón elesett. Ekkor a csípőjéről készült röntgenvizsgálat, amely törést nem mutatott. A felperest október 14-én hazabocsátották, de az állapota annyira romlott, hogy mozgásképtelenné vált, és 2002. november 21-én már mentő szállította az I. r. alperes Ortopéd Klinikájára, ahol a nagy fájdalmai és járásképtelensége miatt végzett kiegészítő röntgenvizsgálat a combcsont-test alsó részének fáradásos törését mutatta, amelyet december 2-án megoperáltak. A november 21-ei röntgenvizsgálat szerint az I. r. alperes megállapította, hogy "a femur diafisis kp. harmadában dislocatio nélküli rövid ferde törés. A felvételek alapján a térdízületben mérsékelt genu varum. A femur diafisis törés morfológiája alapján lehet ún. Milkmann törés komplettálódása: eltolódás nélküli fáradásos törés". A fáradásos törés jellemzője, hogy először nem terjed ki a csont teljes keresztmetszetére, majd valamilyen külső hatás (pl. elesés) következtében komplettálódik és ezáltal válik teljessé. Ez hetek, de hónapok következménye is lehet.

A felperes esetében a fáradásos törés időpontja teljes bizonyossággal nem állapítható meg, de kialakulása a panaszok jelentkezésének idejéhez köthető. Röntgenfelvétel alapján kimutatható, de ilyen felvétel 2002 nyarától november 21-éig terjedő időben az érintett alperesek egyikénél sem készült. A november 21-én biztosan megállapított fáradásos törés - korábbi ellátásának hiányában - 2002 nyarától a felperes mozgásképtelenségéhez, és az akkor már szükségessé vált műtéti beavatkozáshoz vezetett.

A felperes a keresetében vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítésére kérte az alperesek kötelezését arra hivatkozással, hogy a 2002 júliusa óta tartó combfájdalmainak kiváltó okát, a jobb combcsont elmozdulás nélküli törését az alperesek időben nem ismerték fel. Téves diagnózis alapján kezelték, emiatt járásképtelenné vált, és a 2002 decemberében szükségessé vált műtéti beavatkozásig hosszan tartó testi és lelki szenvedést kellett elviselnie.

Az alperesek és a pernyertességük érdekében beavatkozó biztosító a kártérítés feltételeinek hiányára hivatkozással a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság közbenső és részítéletével az I. r. alperes kártérítési felelősségét megállapította a felperes 2002. szeptember 11-ei orvosi vizsgálatának elmulasztásával kapcsolatos károkért, a II-III. r. alperesekkel szemben azonban elutasította a keresetet. A szakértői vélemény alapján tényként megállapította, hogy a felperes 2002 júliusától fennálló panaszai mindvégig azonosak voltak, az állapota a műtét elvégzéséig terjedő időszakban azonban fokozatosan romlott, 2002. év novemberére pedig már mozgásképtelenné vált. A diagnosztikus vizsgálatok során a csont törését nem állapították meg, arra csak 2002 novemberében történt vizsgálata során került sor. A kárát bizonyította, és ez okozati összefüggésben van azzal az időszakkal, amikor az alperesek kezelték. A II-III. r. alperesek azonban a kártérítési felelősség alól kimentették magukat, az I. r. alperes kártérítési felelőssége azonban fennáll, mert a 2002 szeptemberi vizsgálata nem terjedt ki a felperes valamennyi panaszára. Elvárható lett volna a panaszok okainak teljes körű feltárása, amelynek alapján a fáradásos töréssel kapcsolatos diagnózis kizárható, vagy megerősíthető lett volna. Az I. r. alperes orvosai az elmulasztott vizsgálattal megsértették az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (továbbiakban: Eü. tv.) 77. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, mert nem a legnagyobb gondossággal jártak el, ezért az I. r. alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésére utalással a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső- és részítéletének a közbenső ítéleti rendelkezését megváltoztatta, és az I. r. alperessel szemben is elutasította a keresetet. A II-III. r. alperesekkel szemben hozott, a keresetet elutasító részítéleti rendelkezést helybenhagyta.

A határozat indokolásában kifejtette, hogy az I. r. alperes által 2002. szeptember 11-én elvégzett ambuláns vizsgálatkor a felperesnek a derekából a jobb térde irányába sugárzó fájdalmának panaszolása miatt elrendelt csípő- és térdízületi röntgenfelvétellel igazolt kopásos elváltozások kellőképpen magyarázták az előrehaladott panaszok kiváltó okát, ezért nem szakmai mulasztás az, hogy az ambuláns vizsgálaton saját lábán megjelent felperes combcsontjának röntgenvizsgálatát az I. r. alperes nem tartotta szükségesnek. A diagnosztikus eljárásokkal feltárt, ténylegesen fennálló és a felperes panaszait kellőképpen magyarázó elváltozások adekvát gyógykezelését az I. r. alperes felajánlotta, ezért a kártérítési felelőssége nem áll fenn, az azt megállapító elsőfokú közbenső ítélet nem helytálló.

A felperesnek a II. r. alperessel szembeni keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezését azonban a másodfokú bíróság helytállónak tartotta és kifejtette, hogy a II. r. alperesnél történt gyógykezelése alatt - 2002. október 1-jén - történt elesése másnapján röntgenfelvétel készült, amely a combnyaktörést kizárta. A felperes járóképessége folytán teljes lábhosszának röntgenvizsgálatára nem volt szükség.

A III. r. alperessel szembeni keresetet elutasító elsőfokú részítéleti rendelkezést is helyesnek tartotta a másodfokú bíróság, és kifejtette, hogy a 2002. augusztus 6-ától szeptember 2-áig tartott gyógykezelése során megkezdett kezelés folytatására nem volt lehetőség, mert a felperes szeptember 2-án előzetes bejelentés nélkül az intézményből eltávozott.