A Székesfehérvári Törvényszék Mf.20809/2016/4. számú határozata írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 239. §, 253. §] Bírók: Kaló Zsuzsanna, Kollár Zoltán, Soósné dr. Steffler Györgyi

Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság

2.Mf.20.809/2016/4. szám

A Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmában Dolgozók Szakszervezete (ügyintézőjogtanácsos neve, képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek,- Dr. Hovánszki Arnold Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Hovánszki Arnold, képviselő címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezése iránt indított perében a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.22/2016/7. számú ítélete ellen a felperes által 8. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12.700,- (tizenkettőezer-hétszáz) Ft másodfokú perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 24.000,- (huszonnégyezer) Ft fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A keresetet elutasító elsőfokú ítéletet a felperes támadta fellebbezéssel, elsődlegesen annak megváltoztatását, keresete teljesítését, másodlagosan a hatályon kívül helyezését kérte. Érvelése szerint az alperes által alkalmazott írásbeli figyelmeztetés hátrányos jogkövetkezmény, mert emiatt 2013-ban nem jutott hozzá az év végi bónuszhoz, illetve 2014-ben nem részesült béremelésben, és azt az azonnali hatályú felmondás során súlyosbító körülményként értékelték. Az alperes személyzeti vezetője L. S. S. tanúvallomásában pedig elismerte, hogy az írásbeli figyelmeztetés befolyásolja a teljesítményértékelést, az anyagi ösztönzők odaítélését, a bónuszt és a béremelést. Az írásbeli figyelmeztetés automatikusan bekerül a munkavállalók személyi anyagába, azt a fegyelmi előmenetelük során figyelembe veszik, értékelik. Az intézkedés hátrányos jogkövetkezményként való értékelését támasztja alá az is, hogy az alperes az írásbeli figyelmeztetést jogkövetkezménynek tekinti, és a munkavállalói kézikönyv ugyanolyan eljárási rendet ír elő , mint más munkáltatók kollektív szerződése hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásához.

Előadta azt is, az intézkedés célja nem a figyelemfelhívás, hanem a szankció alkalmazása, amelyre az alperesnek kollektív szerződés, illetve szerződésben biztosított felhatalmazása nem volt.

Az írásbeli figyelmeztetésben megjelölt okok valós és okszerű voltát is vitatta, úgy ítélte meg, a bizonyítékok köréből ki kell rekeszteni Cs. Zs. és P. T. tanúvallomását, valamint az eseményeket rögzítő feljegyzéseket, a tanúk ugyanis az eseményekre csupán akkor emlékeztek vissza, amikor a bíróság a feljegyzést eléjük tárta, és arra nézve sem tettek egyértelmű nyilatkozatot, hogy azokat ki készítette, ami egyébként a perben nem is tisztázódott. Hivatkozott arra is, hogy a tanúk ellentmondó vallomást tettek arra, hogy a felperes utánuk ment-e az épületen kívülre, a feljegyzés mikor készült, s úgy emlékeztek, a felperes és M. V. tegeződött, pedig az érintettek ilyen viszonyban nem álltak egymással.

Érvelése szerint M. V. lényeges körülményekre nem emlékezett, a vallomásán kívül nincs olyan egyéb adat, amely igazolná, hogy a felperes kiabált. Mindezek alapján nézete szerint nem igazolható, hogy a felperes együttműködési kötelezettségét megsértette. Álláspontja szerint lényeges körülmény, és az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, a felperes az első iratátadási kísérlet előtt személyesen kereste meg M. V.t az irodájában, de ez nem járt eredménnyel, illetve hogy M. V. maga sem hiba nélkül járt el.

Változatlanul azzal érvelt, joggal való visszaélés történt, hiszen a felperes munkaviszonyának megszüntetésével az alperes elérte a munkahelyi szakszervezet felbomlását, s a munkaviszony megszüntetésének olyan formáját választotta, hogy a munkaviszony helyreállítási kötelezettségét kikerülje.

Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Érvelése szerint a felperes együttműködési kötelezettsége fennállt, akkor is ha a perbeli napon munkavégzési kötelezettség nem terhelte, ennek ellenére a munkába állítással kapcsolatos iratokat az első kísérletnél nem vette át, s az írásbeli figyelmeztetést önmagában már ez is megalapozza. Egyéb vonatkozásban pedig úgy ítélte meg az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a felmondási indok valós voltának megítélése során okszerűen mérlegelte, nincs elfogadható indoka annak, hogy a felperes által megjelölt bizonyítékok mellőzésre kerüljenek.