BH 1989.7.280 A kazánok üzemeltetésével kapcsolatos hatósági előírások betartásának elmulasztása olyan súlyos biztosítotti közrehatásnak minősül, amely - a biztosítási esemény bekövetkezte ellenére - kizárja a biztosító helytállási kötelezettségét [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 556. § (1) bek. d) pont, 8/1978. (XI. 29.) NIM r.].

A felperes keresetében előadta, hogy m-i telephelyén 3 db kazánt üzemeltet, és a kazánokra szerelt olajégők rendszeres karbantartására, valamint a tűztéri oldal vegyszeres tisztítására a II. r. alperessel szerződött, az I. r. alperessel pedig vagyonbiztosítási szerződést kötött vagyontárgyaiban - többek között - robbanás és hőnyomás okozta károk megtérítésére. A kazánjai közül kettő 1986-ban három alkalommal hőnyomás, illetve robbanás következtében meghibásodott. Emiatt 1 444 358 Ft kára keletkezett, melyből az I. r. alperes 92 475 Ft-ot megtérített. Módosított keresetében elsődlegesen az I. r. alperest további 976 114 Ft, a II. r. alperest pedig 204 397 Ft és ennek 1986. április l-jétől évi 20 % kamata megfizetésére, másodlagosan 1 180 511 Ft kára és annak kamatai megtérítésére kérte az alpereseket kötelezni. Az I. r. alperessel szembeni keresetét a vagyonbiztosítási szerződésre, a II. r. alperessel szemben pedig a karbantartási megállapodás megszegésére alapította.

Mindkét alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az I. r. alperes vitatta, hogy a biztosítási esemény bekövetkezett, de arra is hivatkozott, hogy fizetési kötelezettsége alól a vagyonbiztosítási szerződésben kikötött feltételek szerint mentesül, mivel a kárt a felperes, illetve alkalmazottja súlyos gondatlansággal okozta [Ptk. 556. § (1) bek. d) pont].

A II. r. alperes tagadta, hogy szerződésszegést követett el.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az I. r. alperessel szemben elutasította, a II. r. alperest pedig 590 255 Ft-ban és ennek 1986. április l-jétől számított évi 20 % kamatában marasztalta. A perköltség viselésére a felperest és a II. r. alperest kötelezte. Széles körű tanú és szakértői bizonyítás alapján tényként állapította meg, hogy a 4155 gyártási számú kazán 1986. március 4-én és a 4227 gyártási számú kazán 1986. április 24-én bekövetkezett meghibásodása robbanásnak minősül, míg a 4227 gyártási számú kazán 1986. február 28-i sérülése biztosítási eseménynek nem tekinthető. Mindhárom esetben a kazánok meghibásodását, illetve robbanását elsősorban a reteszfeltételek - mindenekelőtt a vízállás szabályozó és a villamos thermosztát - működésképtelensége, valamint a kazánok és a rajtuk elhelyezett szerelvények vízkövesedése okozta. Ezen okok kialakulásában és így a kazánok meghibásodásában mind a felperes, mind a II. r. alperes mulasztása megállapítható, mert a számukra kötelező előírásokat megszegték, és a kár ezen előírások megszegésének következménye. Az I. r. alperes azonban - a vagyonbiztosítási szerződés alapján - fizetési kötelezettsége alól mentesül, mert a bekövetkezett két robbanás a felperes súlyosan gondatlan magatartásának a következménye. A kár bekövetkeztében a II. r. alperes mulasztása is közrehatott, aki szerződéses kötelezettsége ellenére nem ellenőrizte a reteszfeltételeket. A keletkezett kárt - mivel a közrehatás aránya pontosan nem állapítható meg - a felperes és a II. r. alperes fele-fele arányban kötelesek viselni.

Az ítélet ellen a felperes, a II. r. alperes és a megyei főügyészség fellebbezett.

A felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és elsődlegesen a biztosítási eseménnyel összefüggésben keletkezett 976 114 Ft kára és ennek 1986. április l-jétől évi 20 % kamata megfizetésére kérte az I. r. alperest kötelezni, másodlagosan pedig a II. r. alperest kérte marasztalni. Álláspontja szerint az 1986. március 4-i kazánrobbanás elsődlegesen műszaki okra vezethető vissza, abban üzemeltetői mulasztások nem hatottak közre. Az április 24-i robbanás okai között üzemviteli hiányosságok is szerepet játszottak, de ennek súlyos gondatlansággá történő minősítése téves. Álláspontja szerint az I. r. alperes felelősségének kizárását csak konkrét személyre, munkakörre, illetve eseményre vonatkoztatható súlyos gondatlanság alapozhatja meg, de csak olyan mértékben, ahogyan ez a kár keletkezésében is közrehatott.

A II. r. alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a vele szemben előterjesztett kereset teljes elutasítását kérte. Tagadta, hogy a reteszfeltételek ellenőrzése kötelezettségei közé tartoznék. Álláspontja szerint a meghibásodások kizárólag a súlyosan gondatlan felperesi magatartással hozhatók összefüggésbe.

A megyei főügyészség - fellebbezését a Legfőbb Ügyészség fenntartotta - az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a II. r. alperessel szemben a kereset elutasítását és az I. r. alperesnek 40 799 Ft és kamatai megfizetésére történő kötelezését indítványozta.

Az I. r. alperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezések részben alaposak.

Az elsőfokú bíróság csak általánosságban vizsgálta a felperes üzembentartói tevékenységét és a II. r. alperes szerződésszegő magatartását, és nem tulajdonított kellő jelentőséget annak, hogy egyes esetekben a mulasztások ténylegesen közrehatottak-e, s ha igen, milyen mértékben a káresemények bekövetkeztében. Közvetlenül a kazánsérülések után K. J. szakértő készített szakvéleményt, amelynek megállapításait minden vonatkozásban megerősítette az elsőfokú bíróság által kirendelt BME szakértőinek véleménye. Az aggálytalan és kellően megindokolt egybehangzó szakvélemények alapján megnyugtatóan tisztázott, hogy a 4155 gysz. kazán 1986. március 4-én és a 4227 gysz. kazán 1986. április 24-én bekövetkezett meghibásodása robbanásnak minősül, tehát e két esetben a vagyonbiztosítási szerződésben megjelölt biztosítási esemény bekövetkezett. A 4227 gysz. kazán 1986. február 28-i meghibásodása viszont csak sérülésnek tekintendő, ezért az I. r. alperes fizetési kötelezettsége - a vagyonbiztosítási szerződés alapján - ezen káresemény miatt nem állott be.

K. J. szakvéleményéből kitűnően a 4227 gysz. kazán 1986. február 28-án a mellső fordítókamra sérülése miatt állt le. A meghibásodás közvetlen oka az volt, hogy a vízoldali felületek vízkővesedése és az alsó víztéri összekötő cső eliszaposodása miatt a vízáramlás lecsökkent. A fordítókamra védelmére az olajégők fölé thermosztát volt beépítve, annak elektromos csatlakozását azonban - ismeretlen körülmények között - kikötötték, ezért az az olajégőket nem tudta leállítani. A vizsgálatnál a szakértő azt is tapasztalta, hogy a fordítókamra a vizsgáló nyílás felső széléig iszappal, illetve vízkővel volt tele.