BH 1999.10.467 A feleknek az engedményezés útján keletkezett, egymással szembeni kamatkövetelései beszámíthatók [Ptk. 298. §, 301. § (1) és (3) bek., 303. § (3) bek., 329. § (1) bek., 339. § (1) bek.].

Az alapperben megállapított tényállás szerint a felperes az N.-i Városgazdálkodási Vállalattal 1991. június 5-én haszonbérleti szerződést kötött [Ptk. 452. § (1) bek.], melynek alapján haszonbérbe vette az l.-i kertészetet annak teljes felszerelésével az 1991. július 1-jétől 1994. június 30-ig terjedő időre. A szerződés szerint a haszonbérleti szerződés kiterjedt az ott található épületek, építmények és eszközök használatára, melyeket a felperes a szerződés lejártával köteles volt visszaadni. A felek megállapodtak abban is, hogy a felperes a befejezetlen termelés leltár szerinti állományát norma szerinti értéken átveszi és az ellenértéket legkésőbb 1991. december 31. napjáig a bérbeadónak megfizeti. A megállapodásban rögzítették, hogy a haszonbérlet lejártakor a meglévő befejezetlen termelést a haszonbérbeadó átadás-átvételi eljárás keretében átveszi az akkor hatályos egységárak alapján. A megyei vagyonátadó bizottság az l.-i kertészetet a haszonbérelt vagyontárgyakkal együtt 1992. július 31-i hatállyal az alperes tulajdonába adta. Az alperes mint a haszonbérbeadó jogutódja a haszonbérleti szerződést 1993. október 7-i hatállyal felmondta, mivel a felperes a bérbeadóval szemben keletkezett tartozásait nem fizette meg. A felperes a felmondást tudomásul vette, és 1993. október 11-én az ingatlant, az ott lévő növényeket, anyagokat, eszközöket az alperesnek átadta. Az átadott eszközöket és növényzetet "leltárfelvételi ív és összesítő" nevű iraton sorolta fel az általa megjelölt értékekkel együtt. Az alperes a felperes által megjelölt értékeket nem fogadta el, a felperesnek a leltárfelvételi íveken szereplő összegeket nem fizette meg.

A felperes az 1991. december 15-től 1993. január 20. napjáig tartó időszakban az 1991-ben átvett növények és anyagok ellenértékét, a haszonbér egy részét és az egyéb szolgáltatásokat összesen 1.210.807,-Ft összegben nem fizette meg. Az N.-i Városgazdálkodási és Kommunális Szolgáltató Vállalat - a haszonbérbeadó jogutódja - 1995. október 5-én, már a per ideje alatt az őt a felperessel szemben megillető követelést az alperesre engedményezte.

A felperes módosított keresetében a visszaadott növények és egyéb anyagok ellenértékeként 3.460.535,-Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni, annak 1993. október 12-től a kifizetésig járó évi 20% késedelmi kamatával együtt. További 546.731,-Ft kártérítési igényt is érvényesített annak alapján, hogy az alperes teljesítésének hiányában az egészségbiztosítási pénztár által fizetett járulékokat az 1993., az 1994. és az 1995. években nem tudta megfizetni, ezért vele szemben késedelmi pótlékot számítottak fel, ez nála kárként jelentkezik.

Az alperes a szerződésből eredő fizetési kötelezettségének jogalapját elismerte, az összegszerűséget azonban vitatta. Beszámítási kifogás útján érvényesítette az engedményezés folytán őt megillető 1.210.807,-Ft felperesi tartozást és ennek kamatait. A kártérítési kereset elutasítását kérte jogalap hiányában.

A felperes a beszámítási kifogással érvényesített követelés jogalapját és összegszerűségét csak a késedelmi kamatok tekintetében vitatta, előadva, hogy a felperesi jogelőd az 1995. október 15-én felvett jegyzőkönyv szerint a késedelmi kamatokat elengedte azzal a feltétellel, hogy a felperes a tartozásait 1993. december 31. napjáig kiegyenlíti. A felperes állította, hogy a tartozások kiegyenlítése az alperes teljesítésének elmaradása miatt hiúsult meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen meg 1.445.793,-Ft-ot és a tőkének 1993. október 12-től a kifizetésig járó évi 20% késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A keresetet a szakértő által megállapított összegben, 3.000.183,-Ft erejéig alaposnak találta, és alaposnak találta az alperes beszámítási kifogását is. Az alperest terhelő késedelmi kamatok elengedésére nem látott alapot, mert a felperes a megjelölt időpontig az alperesi jogelőddel a tartozását nem rendezte. Az elsőfokú bíróság a felperes késedelmikamat-tartozását 1993. október 11. napjáig 343.583,-Ft összegben állapította meg, azt a felperes tőketartozásával együtt levonta a felperes alapos kereseti követeléséből, és a különbözet megfizetésére kötelezte az alperest a késedelmének kezdő időpontjától számított késedelmi kamatokkal együtt.

A kártérítés iránti keresetet az elsőfokú bíróság alaptalannak találta, mivel a felperes nem bizonyította, hogy kamattartozása és késedelmipótlék-fizetési kötelezettsége kizárólag az alperes késedelme miatt keletkezett. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az alperes késedelembe esésének időpontjáig, 1993. október 11-ig a felperesnek már jelentős járuléktartozása halmozódott fel. A perköltségekre vonatkozó rendelkezését arra alapította, hogy a felperes mintegy 1/3 részben lett pernyertes.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetének hely adó határozat hozatalát kérte. Sérelmezte késedelmikamat-fizetésre történt kötelezését arra hivatkozva, hogy az alperes magatartása folytán nem tudta a haszonbérbeadó részére a tartozását visszafizetni. Kárigényét is alaposnak állította, mivel az alperes tudott arról, hogy az egészségbiztosítási pénztárral szembeni tartozásait csak az alperestől járó összegből tudja kiegyenlíteni. Sérelmezte a perköltségre vonatkozó rendelkezéseket is, mivel az alperes nem viszontkeresetet csak beszámítási kifogást terjesztett elő, melynek tőkeösszegét a felperes nem vitatta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak 233.020,-Ft feljegyzett illetéket, az alperesnek 10.000,-Ft másodfokú perköltséget. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával a felperes kártérítési követelésének alaptalansága, valamint a kamatelengedés vonatkozásában és a perköltségre vonatkozó rendelkezések tekintetében is. Ez utóbbival kapcsolatban rámutatott arra, hogy a felperes pernyertességének arányát nemcsak a viszontkeresettel, hanem a beszámítási kifogással érvényesített ellenkövetelés is mérsékli.

A jogerős ítélet kártérítésre, kamatfizetésre és perköltségre vonatkozó rendelkezései ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A támadott rendelkezések hatályon kívül helyezésével a keresetének helyt adó ítélet hozatalát kérte, a perköltségre vonatkozó rendelkezések megváltoztatását pedig az alperes beszámítási kifogásának figyelmen kívül hagyásával indítványozta megváltoztatni. Előadta, hogy az alperes a haszonbérleti szerződés