AZ EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGÁNAK ÍTÉLETE
CASE OF DOMBO BEHEER B. V. THE NETHERLANDS STRASBOURG 1993. OKTÓBER 27.
ÖSSZEFOGLALÁS
Hollandiában a polgári jogok és kötelezettségek tárgyában (folyószámlahitel-szerződés szóbeli megkötése) folyamatban volt bírósági eljárások során nem biztosították a tisztességes eljárás (fair trial), nevezetesen a "fegyverek egyenlősége" (equality of arms) elvének az érvényesülését, mert a szóbeli szerződés megkötésekor kizárólag jelen volt két személy közül csak a bankot képviselő igazgatót hallgatták ki és az ő vallomására alapították a tényállást, ezzel szemben elutasították a vállalat képviseletében eljárt igazgató kihallgatására irányuló indítványokat. Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy ezzel megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének 1. paragrafusát.
A Bíróság ezzel szemben elutasította a kérelmező vállalat anyagi és nem anyagi kárának, valamint a hazai bíróságok előtt felmerült költségeinek megtérítésére irányuló kérelmét, mert nem tartozik a hatáskörébe annak az eldöntése, hogy a másik fél meghallgatása esetén a felmerülő ellentétes bizonyítékok értékelése során a nemzeti bíróságok milyen megállapításra jutottak volna.
Ezzel szemben Hollandiát kötelezte a kérelmező vállalat strasbourgi szervek előtt felmerült költségeinek megfizetésére.
Az ügy előzményei
A) Alapvető tények
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Bíróság) Dombo Beheer B. V. (a kérelmező vállalat) v. Netherlands ügyében 1993. október 27-én kihirdetett ítéletében öt szavazattal néggyel szemben megállapította az Emberi Jogok Európai Egyezménye (Egyezmény) 6. cikke. 1. paragrafusának a megsértését.
A kérelmező vállalat az állította, hogy szerződéses viszonyban volt a bankjával folyószámlahitel (overdraft facilites) tekintetében. Miután a bank elutasította a fizetési megbízások (payment orders) végrehajtását, a vállalat eljárást indított Arnhem Regionális Bírósága előtt anyagi/pénzügyi (financial) kártérítés érdekében. 1984. február 2-án a Regionális Bíróság felhívta a vállalatot az általa állított szerződésre vonatkozó bizonyítékok előterjesztésére, különösen azokra, amelyek a folyószámlahitel végrehajtására vonatkoztak. A banknak ezen határozat ellen benyújtott fellebbezését Arnhem Fellebbezési Bírósága 1985. január 8-án elutasította. Ezt követően mindkét fél kérésére a Fellebbezési Bíróság folytatta az ügyben az eljárást.
1985. február 13-án a vizsgálóbíró elutasította a kérelmező vállalat korábbi igazgatójának tanúkénti meghallgatását, ő volt az, aki megkötötte a szerződést a bankkal. Ezt követően - ennek ellenére - meghallgatta a bank igazgatóját, aki a bank részéről vett részt a szerződésre vonatkozó tárgyalásokban; a vállalat korábbi igazgatója ez alkalommal jelen volt, de nem hallgatták meg tanúként. 1986. március 11-én Arnhem Fellebbezési Bírósága elutasította a vállalat anyagi/pénzügyi kártérítésre irányuló követelését. 1988. február 19-én a vállalatnak az ítélettel és a vizsgálóbíró határozatával szemben benyújtott fellebbezését a Legfelsőbb Bíróság elutasította. Úgy találta, hogy a Fellebbezési Bíróság szabadon értékelheti a bank által nyújtott bizonyítékokat - a másik fél előterjesztéseinek figyelembevételével - és elfogadhatja a bank tanújának vallomásait.
B) Eljárás az Emberi Jogok Európai Bizottsága előtt
A vállalat által az Emberi Jogok Európai Bizottságához (Bizottság) 1988. augusztus 15-én benyújtott kérelmet 1991. szeptember 3-án elfogadhatónak nyilvánították. Miután a Bizottság eredménytelenül kísérelte meg a békés megegyezés létrehozását, 1992. szeptember 9-én jelentést készített, amelyben leszögezte a tényeket és azt a véleményét fejtette ki, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. paragrafusát megsértették (tizennégy szavazattal öttel szemben).
Az ügyet a Bizottság terjesztette a Bíróság elé.
* Az Emberi Jogok Európai Bírósága hivatalvezetőjének 1993. októberi tájékoztatója alapján fordította és összeállította: dr. Kelemen Ágnes.
Az ítélet rövidesen megjelenik nyomtatásban a Bíróság kiadványai A. sorozat 274, köteteként (Volume 274, Series A.).
A Bíróság ítéletének összefoglalása
Az Egyezmény 6. cikkének 1. paragrafusa
A kérelmező vállalat azt panaszolta, hogy a nemzeti bíróságok elutasították a korábbi igazgató, Mr. van Reijendam kihallgatására irányuló kérelmeiket, amíg a bank helyi fiókjának igazgatóját, Mr. van W.-t, aki az egyetlen másik személy volt a szóbeli megállapodás megkötésénél tanúként elfogadta és lehetővé tette, hogy vallomást tegyen. Ezen eljárás során a nemzetközi bíróságok nem feleltek meg a "a fegyverek egyenlősége" (exuality of arms) elvének.
A Bíróság bevezetőben megállapította, nem feladata általánosságban határozatot hozni abban a kérdésben, hogy polgári eljárásokban az ügyben félként szereplő személyek által nyújtott bizonyítékok kizárása megengedhető-e. Az sem feladata, hogy elviekben tegye vizsgálat tárgyává a holland polgári eljárás bizonyítási jogát.
A Bíróság megállapította, hogy nem tartozik a hatáskörébe a nemzeti bíróságok mérlegelésének a helyettesítésével a tények értékelése, feladata arról megbizonyosodni, hogy az egész eljárás - beleértve a bizonyítékok figyelembevételének módját - tisztességes (fair) volt-e a 6. cikk 1. paragrafusa értelmében.
A "tisztességes eljárás" koncepciójában benne foglalt követelmények nem szükségszerűen azonosak polgári jogokra és kötelezettségekre (civil rights and obligations) vonatkozó határozathozatal esetén és a büntetővád tárgyában történő határozathozatal során. Ez abból következik, hogy az előző kategóriára nézve hiányoznak az olyan részletes rendelkezések, mint az utóbbi kategóriára vonatkozóan a 6. cikk. 2. és 3. paragrafusainak alkalmazandó rendelkezései. Bár ezeknek a rendelkezéseknek jelentőségük van a büntetőjog szigorú határain kívül is, a szerződő államoknak nagyobb a szabadsága, amikor polgári ügyekkel foglalkoznak, mint amikor büntetőügyekben járnak el.
Mégis, a Bíróság joggyakorlatában kifejlődött meghatározott alapelvek vonatkoznak a "tisztességes eljárás" elvére polgári jogokra és kötelezettségekre vonatkozó ügyekben is. A jelen ügy szempontjából egyértelműen a legjelentősebb az, hogy a "fegyverek egyenlősége" elvének követelménye a felek közötti "tisztességes egyensúly" (fair balance) értelmében elvileg alkalmazandó polgári ügyekben éppúgy, mint büntetőügyekben.
A Bíróság egyetértett a Bizottsággal abban, hogy az ellentétes magánérdekekből származó jogvitákban a "fegyverek egyenlősége" magában foglalja azt, hogy minden fél számára ésszerű lehetőséget kell biztosítani ügyének az előterjesztésére -, beleértve bizonyítékainak előterjesztését is - olyan feltételek mellett, amelyek nem helyezik őt a szemben álló féllel jelentősen hátrányosabb helyzetbe.
A nemzeti hatóságok feladata annak biztosítása, hogy minden egyéni ügyben a "tisztességes eljárás" követelményének megfeleljenek.
A jelen ügyben a kérelmező vállalatra hárult a közötte és a bank között bizonyos folyószámlahitelre vonatkozó szóbeli megegyezés létének a bizonyítása. Ezen megállapodás állítólagos megkötésénél csak két személy volt jelen. Nevezetesen: a kérelmező vállalat igazgatója és a bank helyi fiókjának az igazgatója. Ennek ellenére ezen két kulcsszereplő közül csak egyiket hallgatták meg, nevezetesen azt a személyt, aki a bankot képviselte. A kérelmező vállalattól megtagadták annak jogát, hogy azt a személyt, aki őt képviselte, tanúként meghallgassák, mert a Fellebbezési Bíróság azonosította őt magával a kérelmező vállalattal.
A Bíróság észlelte, hogy a kérdéses tárgyalások során a kérelmező vállalat igazgatója és a bank helyi fiókjának igazgatója ugyanazon az alapon jártak el, mind a kettőnek felhatalmazása volt az általuk képviselt felek részéről a megegyezésre. Ezért nehezen érthető, hogy miért nem tették lehetővé, hogy mindketten bizonyítékot nyújthassanak.
A kérelmező vállalat ennek következtében jelentősen hátrányosabb helyzetbe került a bankkal szemben.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága ezért megállapította, hogy megtörtént a 6. cikk 1. paragrafusának a megsértése.
Az Egyezmény 50. cikke
Anyagi és nem anyagi kár
A kérelmező vállalat szükségesnek tartotta a bank tevékenysége következtében elszenvedett kárának, valamint indítványának a nemzeti bíróságok előtti elutasításából származó kárának könyvelő által történő felmérését; ez a felmérés egyben alapját képezhette volna az elszenvedett nem anyagi kár mértéke megállapításának is. A Bíróság azonban megállapította, hogy az 50. cikkre vonatkozó kérelem ebben a vonatkozásban alkalmas határozathozatalra. A kérelmező vállalat különböző anyagi és nem anyagi kárának a megtérítésére irányuló követeléseit - melyek felett egyszerre határoztak - arra a feltételezésre alapította, hogy a nemzeti bíróság előtti ügyét megnyerte volna, ha lehetővé teszik igazgatója által történő tanúbizonyítást. A Bíróság nem fogadhatta el ezt a feltételezést anélkül, hogy saját maga ne értékelte volna a bizonyítékokat. A kérelmező vállalat igazgatójának Arnhem Fellebbezési Bíróság előtti kihallgatása két ellentétes vallomást eredményezhetett volna, amelyek közül az egyiket lehetett volna elfogadni az egyéb támogató bizonyítékok figyelembevétele mellett. Azonban nem tartozik az Emberi Jogok Európai Bíróságának hatáskörébe az állásfoglalás abban a kérdésben, hogy melyik bizonyítékot kellett volna elfogadni. Ennek megfelelően a kérelemnek az igazságos elégtételre vonatkozó részét a Bíróság elutasította.
Költségek és kiadások
A kérelmező vállalat kérte a nemzeti bíróságok előtti eljárásban eljáró ügyvédek díjainak és költségeinek megtérítését, valamint a strasbourgi szervek előtti - az ingyenes jogsegély által fizetett összeggel csökkentett - összesen 48 244,54 NLG megtérítését.
A Bíróság megállapította, hogy a kártérítésre irányuló kérelemmel egyezően, a nemzeti bíróságok előtti eljárás során felmerült kiadások és költségek megtérítésére irányuló igényt is arra a feltételezésre alapították, ha a kérelmező vállalat megnyerte volna a pert, ha kihallgatják az igazgatóját. A kérelem ezért a fentiekkel megegyező indokokból került elutasításra.
A strasbourgi szervek előtti költségeket és kiadásokat illetően, a Bíróság méltányos alapokon történő értékeléssel ésszerűnek találta, hogy a kérelmező vállalatnak ezen jogcímen - az ingyenes jogsegélyre kifizetett összeggel csökkentve - 40 000 NLG-t fizessenek.
A Bíróság azonban nem találta szükségesnek a kérelmező vállalat által kért kamatok megfizetésére való kötelezést.
Ehhez az ítélethez négy bíró ellenvéleményt csatolt.
FÜGGELÉK
Az Egyezménynek a határozatban hivatkozott cikkei
6. cikk 1. paragrafus
Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. Az ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni, a tárgyalóterembe történő belépést azonban meg lehet tiltani a sajtónak és a közönségnek a tárgyalás teljes időtartamára vagy egy részére annyiban, amennyiben egy demokratikus társadalomban ez az erkölcsök, a közrend, illetőleg a nemzetbiztonság érdekében szükséges, ha e korlátozás kiskorúak érdekei, vagy az eljárásban részt vevő felek magánéletének védelme szempontjából szükséges, illetőleg annyiban, amennyiben ezt a bíróság feltétlenül szükségesnek tartja, mert úgy ítéli meg, hogy az adott ügyben olyan különleges körülmények állnak fenn, melyek folytán a nyilvánosság az igazságszolgáltatás érdekeit veszélyeztetné.
50. cikk
Ha a Bíróság megállapítása szerint egy Magas Szerződő Fél igazságügyi hatósága vagy bármely más hatósága által hozott határozat vagy megtett intézkedés teljesen vagy részben ellentétes a jelen Egyezményből eredő kötelezettségekkel és amennyiben az említett fél belső joga az ilyen döntés vagy intézkedés következményeinek csak részleges jóvátételét teszi lehetővé, a Bíróság határozata, szükség esetén, igazságos elégtételt ad a sértett fél számára.