BH 1994.1.17 I. A vádemelés előtti eljárásban az alapos gyanúnak mint az előzetes letartóztatás ún. általános feltételének a meglétéhez elegendő annak valószínűsítése, hogy bűncselekmény történt és hogy annak elkövetője a gyanúsított [Btk. 92. §].

II. A vádemelés előtti eljárásban a gyanúsított ellen folyamatba tett és a nyomozási szakban levő más büntetőeljárások egymagukban nem alapozzák meg a bűnismétlés veszélyének a megállapítását [Be. 92. § (1) bek. c) pont].

A városi bíróság a gyanúsított előzetes letartóztatását elrendelte, amely az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb 1993. május 5. napjáig tart.

A végzés ellen a gyanúsított és a védője jelentett be fellebbezést a szabadlábra helyezés végett. A gyanúsított és védője az ügyben az előzetes letartóztatás kényszerintézkedésének az elrendelésére tett ügyészi indítvánnyal kapcsolatban az 1993. április 5. napján tartott meghallgatáson az ügyészi indítvány elutasítását kérte. Ennek indokaként előadták, hogy a gyanúsított az ügyészi indítványban szereplő cselekményt nem követte, de nem is követhette el, mert a kérdéses vádbeli időben nem tartózkodott itthon, tehát így a vámtisztviselőnek nem ígérhetett és nem adhatott pénz, hogy az a hivatali kötelességét megszegje. Minthogy a kényszerintézkedés általános feltétele: a terheltre rótt bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos alapos gyanú - az eddig beszerzett és rendelkezésre álló bizonyítékok alapján - nem áll fenn, hiányzik az annak különös okaiként megjelölt, a Be. 92. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjában írt feltétel.

A fellebbezések nem alaposak.

A városi bíróság helyesen rendelte el a gyanúsított előzetes letartóztatását, annak indokai azonban az alábbiakkal egészítendők ki, illetve helyesbítendők.