BH 1978.11.489 I. A vasúti fuvarozó által beszedett fuvardíj-különbözet megtérítése iránt a megrendelő részéről a szállító ellen indított kereset nem fuvar díj-követelés, és arra a gazdasági perek általános hatásköri szabályai irányadók.

II. A per másodfokú elbírálásából nemcsak az a bíró van kizárva, aki az első fokú eljárásban érdemi határozatot hozott, hanem aki bármely eljárási cselekményt végzett, amely az érdemi döntés alapjául szolgálhat, vagy arra kihatással lehet [Pp. 15. §, 366. § (1) bek.].

A felperes megrendelő 2288 Ft kártérítést követelt az alperes szállítótól, mert a vasút ennyi fuvarköltség-többlettel terhelte meg amiatt, hogy az alperes tévesen megjelölt állomásra irányította a tőle megrendelt oszlopgyám-küldeményeket.

A megyei bíróság a perben tárgyalást tartott, majd áttérve a Pp. 376. §-a szerinti eljárásra, hatáskörének hiányát állapította meg és elrendelte az iratok áttételét a járásbírósághoz. Ezt azzal indokolta, hogy a felperes kereseti követelésének jogcíme nem kártérítés, hanem fuvarköltség-többlet, az erre irányuló per pedig a Pp. 366. §-a (2) bekezdésének d) pontja értelmében a járásbíróság hatáskörébe tartozik.

A járásbíróság a felperes követelésének és járulékainak megfizetésére kötelezte az alperest.

Az alperes fellebbezése alapján a megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta.

A határozatok ellen emelt törvényességi óvás szerint a megyei bíróság G. 40 148/1977. sz. végzése törvénysértő, mert figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes kártérítésre irányuló követelésének érvényesítése céljából benyújtott keresetlevél elbírálására a Pp. 366. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróságnak van hatásköre. A járásbíróság ítélete, valamint a megyei bíróság ezt helyben hagyó ítélete ugyanebből az okból törvénysértő.