BH 1995.10.570 A közös ingatlan értékesítésére és a vételár felosztási arányára kötött - tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt - megállapodás megtámadási joga megszűnik, ha utóbb az értékesítés tárgyában az adásvételi szerződést - mintegy a korábbi szerződés megerősítéseként - megkötik [Ptk. 201. § (2) bek., 210. § (1) bek., 236. § (4) bek.].

A bíróság a felek 1979-ben kötött házasságát 1992-ben felbontotta. A bontóperben a felperes oly értelmű ajánlatot tett az alperesnek, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a kizárólagos tulajdonaként bejegyzett házas ingatlan közös tulajdonát értékesítés útján szüntessék meg, és a vételár 55%-a őt (a felperest), 45%-a az alperest illesse meg. Az alperes a szerződési ajánlatot elfogadta. A bíróság a megállapodást az 1992. augusztus 4-én felvett tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalta.

A felek a házas ingatlant az 1993. április 13-án kelt adásvételi szerződéssel a vételárnak az említett megállapodás szerinti felosztási aránya figyelembevételével 1 850 000 forintért eladták.

A felperes az adásvételi szerződést tévedés, illetőleg feltűnő aránytalanság jogcímén megtámadta. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta.

Az ítélet indokolása szerint a felperes a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tévedésre eredményesen nem hivatkozhat azon a jogcímen, amely szerint a megállapodáskor abban a tudatban volt, hogy a tulajdoni arányok csak a felépítményre vonatkoznak. Az adásvételi szerződésből ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy a tulajdoni arányok meghatározása az egész ingatlanra, nem pedig kizárólag a felépítményre vonatkozik. A felperes ismerte a szerződés tartalmát, a házasság felbontása iránti perben tisztában volt azzal, hogy az ingatlanban milyen mértékű különvagyona testesül meg, hiszen maga tett a vételárnak a szerződésben meghatározott felosztására vonatkozó nyilatkozatot és ajánlatot. Álláspontját az 1992. október 8-án és az 1993. március 3-án kelt leveleiben is megerősítette, amikor a vételárnak a megállapodás szerinti felosztását szorgalmazta.

A másodfokú bíróság a szerződésnek a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése szerinti, feltűnően nagy értékkülönbségre alapított megtámadását is alaptalannak találta: a felperesnek a bontóperi tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített szerződési ajánlata egyoldalú nyilatkozat, melynek értékelésénél a Ptk. 199. §-a értelmében a szerződésre vonatkozó szabályok irányadók. A felperes azzal, hogy 1993. április 13-án az adásvételi szerződést ennek a nyilatkozatnak megfelelő tartalommal megkötötte, vagyis a vételár felosztása az említett nyilatkozatnak megfelelően történt, a korábbi nyilatkozatát megerősítette, így a megtámadási joga a Ptk. 236. §-ának (4) bekezdése értelmében megszűnt. A feltűnő aránytalanság vizsgálatánál a PK 267. sz. állásfoglalásnak megfelelően azt is értékelte, hogy a felek a tulajdoni hányadok meghatározásánál figyelemmel voltak a közös gyermek érdekére, az ő elhelyezésének biztosítására, azaz a vagyoni elszámolás családjogi elemekkel vegyült.

A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Perbeli előadását megismételve arra hivatkozott, hogy a jogi képviselője jelenlétében tett és a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozata csak a felépítmény tulajdoni arányainak megállapítására vonatozott.

Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.