A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20788/2014/3. számú határozata elbirtoklás tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 121. §] Bírók: Csordás Csilla, Kincses Attila, Sághy Mária

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.788/2014/3.

A Fővárosi Ítélőtábla az SBGK Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. Bajkai István ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek - korábban a Dr. Csontos Réka Ügyvédi Iroda, majd a Simon és Mester Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Mester Katalin ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen elbirtoklás iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2014. február 24. napján kelt 18.P.22.164/2012/22. számú ítélete ellen a felperes részéről 23. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg az alperesnek 150.000 (Egyszázötvenezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 1.988.000 (Egymillió-kilencszáznyolcvannyolcezer) forint kereseti és fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A ... hrsz. alatt nyilvántartott ... szám alatt található kivett irodaház megnevezésű, 302 m2 alapterületű ingatlan 1/1 arányban az alperes tulajdonát képezi vétel jogcímén. Az ingatlan magában foglalja az irodaház és az alatta lévő területen kívül a ... utca járda, illetőleg úttestként használt 142 m2 alapterületű részét is. A felperes 2009. július 14-én levéllel fordult az alpereshez, amelyben arra hivatkozott, hogy elbirtoklás útján megszerezte a 142 m2 alapterületű ... hrsz.-ú ingatlan tulajdonjogát.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy elbirtoklás útján megszerezte a ... hrsz.-ú ingatlan tulajdonjogát. Az alperest tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének tűrésére kérte kötelezni. Hivatkozása szerint a ... hrsz.-ú ingatlan 142 m2 alapterületű része a ... utca részeként közterületként funkcionál. Az ingatlant az alperes által is elismerten 1991-től kezdődően sajátjaként, megszakítás nélkül birtokolta, így az elbirtokláshoz szükséges idő legkésőbb 2007. január 1-jén eltelt. Állítása szerint a közterületként használt ingatlanrész elbirtoklása a területileg illetékes helyi önkormányzat által lehetséges, ugyanis azt közvetlenül a kerületi önkormányzat tulajdonában lévő közterülettel együtt használták. A felperes csatolta a .... számú, a ... Körzeti Földhivatal által záradékolt vázrajzot a , ... hrsz.-ú földrészlet megosztásáról.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint maga is észlelte, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerinti ... hrsz.-ú ingatlan a természetben nem azonos az alperes által használt felépítmény alatt elhelyezkedő telekkel, és maga kereste meg az ingatlan-nyilvántartási hatóságot annak érdekében, hogy fény derüljön arra: hová tartozik az épület előtt elhelyezkedő 142 m2 területű ingatlanrész. Hivatkozása szerint azonban önmagában az a tény, hogy az alperes tulajdonjoga bejegyzésének időpontja 1991., nem igazolja azt, hogy ettől az időponttól kezdődően az ingatlan 142 m2 alapterületű részét a felperes használná sajátjaként. Kiemelte: soha nem ismerte el azt, hogy a felperes szakadatlanul, sajátjaként használta ezt a területet. Álláspontja szerint 2007. november 21. napjáig az alperes nem volt abban a helyzetben, hogy jogait gyakorolhassa, mivel nem volt tudomása arról, hogy a kérdéses terület a tulajdonát képezi, így eddig az időpontig az elbirtoklás nyugodott. Ehhez képest egy éven belül levelet küldött a felperesnek, amelyben felszólította, hogy az ingatlanrészt adja át a részére, és 5 évre visszamenőleg fizessen használati díjat. Állítása szerint ez a felhívás az elbirtoklást megszakította.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 400.000 forint plusz áfa összegű perköltséget. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a perbeli ingatlan az alperes tulajdonát képezi, és az alperes az irodaházat kizárólagosan a perbeli ingatlanrészen át tudja megközelíteni, így 1989. december 28. napjától az alperes is használta a perbeli utcarészt. Kiemelte: az alperes a tulajdonosi jogairól, használati jogáról nem mondott le, az ingatlan használatával nem hagyott fel, a felperessel szemben használati díjat is kívánt érvényesíteni. Az elsőfokú bíróság nem osztotta azon felperesi álláspontot, miszerint az, hogy a felperes a perbeli ingatlanrészt közterületként tartja nyilván, a közterületi jelleget ingatlan-nyilvántartáson kívül is igazolná, ugyanis az ingatlan-nyilvántartásban a perbeli 142 m2-es térmértékű rész közterületként nincs feltüntetve. A felperes sajátjakénti szakadatlan birtoklása, használata nem állapítható meg, ugyanis a járda köztudomású tényként bárki által használható, míg a parkoló tekintetében a felperes a Fővárosi Önkormányzattal együtt szed parkolási díjat. Tényként állapította meg, hogy a perbeli ingatlanrészt az alperes nem kizárólagosan használja, azonban jelen perben az alperes tagadásával szemben a felperesnek kellett volna bizonyítania kizárólagos, sajátjakénti, szakadatlan birtoklását. Önmagában az a tény, hogy az ingatlan egy része közterületként funkcionál, a felperes elbirtoklását nem alapozza meg. A felperes nem is használhatta sajátjaként az utcarészt, ugyanis annak használata bárki számára elérhető, és az sem vitatott, hogy az alperes irodaházának egyetlen bejárata erről az utcáról nyílik, tehát az alperes teljes forgalma az irodaháza kapcsán ezen az utcarészen keresztül zajlik.