A Kúria Kfv.35562/2016/9. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IPARŰZÉSI adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 52. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 44. §] Bírók: Gyekiczky Tamás, Hajnal Péter, Heinemann Csilla

A határozat elvi tartalma:

Közvetített szolgáltatás megítélése esetén a számlázás sorrendjének, időrendiségének is kiemelkedő szerepe van.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.562/2016/9. szám

A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla előadó bíró, dr. Gyekiczky Tamás bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Csornai-Kovács Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Csornai-Kovács Ákos)

Az alperes: alperes neve

Az alperes képviselője: Dr. Barta Katalin jogtanácsos

A per tárgya: helyi iparűzési adó tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes 16. szám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.672/2015/14.

Rendelkező rész

A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.672/2015/14. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 228.200 (kétszázhuszonnyolcezer-kétszáz) forint kereseti és 380.300 (háromszáznyolcvanezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes biztosítási ügynöki tevékenységet végző gazdasági társaság, melynél az adóhatóság az iparűzési és kommunális adó bevallások utólagos vizsgálatát végezte 2007-2011 évekre vonatkozóan.

[2] A felperes az A. Zrt.-vel kötött megbízási szerződést, melynek teljesítéséhez ügynököket vett igénybe. A felperes közvetített szolgáltatásként számolta el a vele megbízási jogviszonyban álló gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók, jellemzően biztosítás közvetítésről kiállított számláit. Az adóhatóság ezen szolgáltatásokat nem fogadta el közvetített szolgáltatásként arra figyelemmel, hogy a biztosító társasággal kötött szerződésben a közvetítés lehetősége nem szerepelt. A felperes saját teljesítményébe építette be az ügynökök munkáját, azonban nyilvántartásai alapján nem különíthető el a saját vásárolt szolgáltatás, így nem teljesült a közvetített szolgáltatással szemben választott azon formai követelmény, hogy a vásárolt szolgáltatást a saját teljesítménytől függetlenül kell közvetíteni. Az adóhatóság hangsúlyozta, hogy az elszámolási folyamatot a biztosító társaság indítja be, és a felperes csak azt követően számolt el megbízottaival, hogy a biztosító társasággal elszámolt. A kimenő és befogadott számlák egyértelmű egymáshoz rendelése nem biztosított, a két oldal összekapcsolását a jutalék elszámolások teremtik, teremthetik meg, így a továbbszámlázás nem követhető nyomon, nem állapítható meg, hogy egy adott bejövő számla melyik kimenő számlában került továbbszámlázásra.

[3] A fentiek miatt a vizsgált években a felperes terhére adókülönbözetet állapított meg az alperes.

[4] A felperes keresete folytán eljárt bíróság a 10.K.30.579/2013/8. ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte helyi iparűzési adónem vonatkozásában 2007-2011 adóévekre. A bíróság ítéletében rögzítette, hogy a közvetített szolgáltatások, illetőleg alvállalkozói teljesítések meghatározása során a helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban Htv.) 52. § 40. pontja, 2011. november 30-ától az 52. § 32. pontja ad iránymutatást, nem pedig a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban Sztv.) Nézete szerint a fenti jogszabályi előírás nem tartalmazza azt a követelményt, hogy elkülönített tételként kell feltüntetni a számlán a közvetített szolgáltatást. Ha a számla tartalmaz utalást arra, hogy közvetített szolgáltatást tartalmaz, az megfelel a Htv.-ben írt feltételeknek. Ennek alapján kell megítélnie az adóhatóságnak a felperes által igénybe vett közvetített szolgáltatást és további tényállás tisztázást végezni.

[5] Az elsőfokú adóhatóság új határozatában a korábban hatályon kívül helyezett elsőfokú adóhatósági határozattal egyező megállapítást tett. Hangsúlyozta, hogy ugyan a felperes egy ügynökre lebontva olyan bejövő és kimenő jutalékelszámolást csatolt, amely lefedte a felperes által alkalmazott elszámolási típust - ehhez egy-egy bejövő számlát csatolt, illetve átadott egy biztosítási ajánlatcsomagot - azonban a megrendelői oldali szerződést nem nyújtotta be, ezért e tekintetben a közvetítés lehetősége a felperes és a biztosító közötti szerződésből nem volt megállapítható és változatlanul fenntartotta azt a kifogását, hogy a közvetítés lehetősége a szerződésben nem szerepel. Arra is utalt, hogy azért nincs szó továbbszámlázásról, mivel a kimenő számla előbb készült el, annak tartalmától függött a bejövő számlákban lévő elszámolás. A közvetített szolgáltatás számlázása során formai követelmény, hogy a vevő felé kiállított számlán a saját teljesítmény és közvetített szolgáltatás is szerepeljen, akkor azokat külön soron kell feltüntetni, mely az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 44. § (2) bekezdéséből következik. Az adóhatóság álláspontja az volt, hogy a teljesítések nem feleltek meg a közvetített szolgáltatással szemben támasztott tartami és formai követelményeknek, így ezekkel az iparűzési adóalapja nem csökkenthető, azokat az Sztv. értelmében igénybe vett szolgáltatásnak minősítette.

[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2014. június 6. napján kelt HBB 0501657-2/2014. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[7] A felperes keresetének előterjesztését követően az alperes 2014. szeptember 23. napján kelt HBB 05/01657-4/2014. számú határozatával saját hatáskörben határozatát módosította és az elsőfokú hatóság határozatát megsemmisítve az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Nézete az volt, hogy az elsőfokú határozat a bíróság ítéletében megállapított feltételeket nem teljes körűen és többnyire közvetetten vizsgálta.

[8] Ezt követően az elsőfokú hatóság a felperest a megrendelővel és a szolgáltatást nyújtóval, illetve alvállalkozóval kötött szerződések becsatolására hívta fel, melynek a felperes eleget tett és 109 db szerződést csatolt. Mindezek után az elsőfokú hatóság 2015. április 9. napján kelt adó-39530-3/2015. számú határozatával a felperes terhére 2009. évi iparűzési adóban 782.500 Ft, 2010. évre 1.804.300 Ft, 2011. évre 216.500 Ft adókülönbözetet állapított meg. A bejövő és kimenő számlák vizsgálata után rögzítette, hogy a Htv. 52. § 45. pontja alapján a bizonylaton szerepelnie kell, hogy a számla közvetített szolgáltatást tartalmaz, továbbá egymáshoz rendelhetőnek kell lennie a felperes által közvetítendő szolgáltatás számlája, sorszáma, a szolgáltatás megnevezése, ellenértéke, a megrendelő számára továbbszámlázott szolgáltatás számlájának sorszáma, a megrendelő megnevezése, a továbbszámlázott szolgáltatás ellenértéke és a közvetítés tényét alátámasztó szerződés hivatkozási száma és ezeknek a számviteli törvény szerint egyidejűleg kell teljesülniük.