ÍH 2014.47 TÖBB EMBEREN ELKÖVETETT EMBERÖLÉS

I. Több emberen elkövetett emberölés bűntettét társtettesként követi el, aki az első ölési cselekményben felbujtó, a második cselekmény elkövetésekor lövéseket ad le a sértettre [Btk. 166. § (1) és (2) bekezdés a), b) és f] pont, Btk. 12-14. §].

II. A Btk. 2. § alkalmazásának értelmezése, figyelemmel a súlyosítási tilalomra [Btk. 2. §; Be. 354. §].

A törvényszék a 2013. május 17. napján kihirdetett ítéletével az I-II-III. r vádlottakat bűnösnek mondta ki a Btk. 166. § (1) és (2) bekezdés a), b) és f) pontja szerint minősülő emberölés bűntettében, amit az I-II. r. vádlottak társtettesként, a III. r. vádlott bűnsegédként követett el. Bűnösnek mondta ki továbbá a vádlottakat több rendbeli rablás, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés, hatósági eljárás akadályozása és lopás bűntettében, valamint lopás vétségében.

Ezért halmazati büntetésül I-II. r. vádlottat 20 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra, a III. r vádlottat halmazati büntetésül 11 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az élet elleni bűncselekmény tényállásának lényege:

A 20. életévüket meg nem haladott I-II-III. r. vádlottak ugyanazon iskolában tanultak, szabadidejüket gyakran töltötték játékteremben. Az ehhez szükséges pénz egy részét vagyon elleni bűncselekmények útján szerezték meg. A II. r. vádlott az S.-i lövészegyesület tagja volt, többször vett részt lövészeten az egyesület lőterén, így volt helyismerete. A II. r. vádlott terve az volt, hogy a lőtérről pénzt, fegyvereket, lőszereket szerez. Tervét 2012. április 12-én ismertette meg az I. és III. r. vádlottakkal. 2012. április 17-én 17 óra 45 perc körüli időben a vádlottak a lőtérre indultak. A lőtér épületében Sz. S. sértett egyedül tartózkodott, akihez a III. r. vádlott ment be a helyszínt megfigyelni. A III. r. vádlott mintegy 20 perc múlva jött ki az I. és II. r. vádlottakhoz, akik a III. r. vádlottat a lőtér előtt hagyták figyelni. Ők megbeszélték, hogy mindketten két tár lőszert ellőnek, a harmadik tárat Sz. S.-re lövik ki. Sz. S. lőtérvezető mindkét vádlottnak átadott egy-egy 9 mm-es pisztolyt 50 db lőszerrel. Miután Sz. S. nem ment vissza a lőgyakorlathoz, I-II. r. vádlottak fegyvereiket betárazva, csőre töltve visszamentek hozzá az előtérbe. Az I. r. vádlott Sz. S.-t tarkóra célozva közelről fejbe lőtte. A sértett összerogyott, de a II. r. vádlott - látva, hogy még él - odaszólt az I. r. vádlottnak: "még lőni kell". Ezt követően az I. r. vádlott még négy lövést adott le a sértettre, melyből három érte a felső testét. A lövések következtében a sértett elhalálozott.

B. E. egyesületi tag 19 óra után érkezett a lőtérre, Sz. S.-nek hozott egy doboz lőszert. Érkezését a III. r. vádlott telefonon jelezte, de I. r. vádlott is észlelte. A II. r. vádlott felhívására az I. r. vádlott a sértett felé indult, majd őt arcul lőtte. A lövés hatására B. E. megrogyott, megfordulva menekülni próbált, amelyet a II. r. vádlott észlelt, és öt lövést adott le a futó sértettre, melyek közül egy a bal fartájékon eltalálta. B. E. végül térdre rogyott, ami után az I. r. vádlott elindult feléje, majd kb. fél méter távolságból hátba lőtte, amelyet követően B. E. elhalálozott.

Az ítélet ellen az ügyész a III. r vádlott terhére súlyosítás, hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. Hivatkozott arra, hogy a büntetés kiszabása során a büntetési tétel középmértéke az irányadó, mely a III. r. vádlott esetében 15 év. A III. r vádlott kiemelkedő tárgyi súlyú, háromszorosan minősülő élet elleni bűncselekményhez nyújtott segítséget, s ezzel egyidejűleg, valamint ezt megelőzően további bűncselekményeket követett el, amelyek mindegyike társas elkövetés volt.

Fellebbezéssel éltek a vádlottak és a védőik is, egyaránt enyhítés érdekében, illetve a II. r. vádlott védője részbeni felmentésért.

A fellebbviteli főügyészség fenntartotta az ügyészi fellebbezést. Indítványozta az elkövetéskor hatályos Btk. alkalmazását, figyelemmel a 2012. évi C. törvénynek (a továbbiakban: új Btk.) arra a súlyosítást jelentő rendelkezésére, hogy halmazati büntetés esetén a generális maximumot 20 évről 25 évre változtatta. A súlyosítási tilalom, amely miatt az I-II. r. vádlottak büntetése nem emelhető, eljárásjogi rendelkezés, amire a Btk. 2. § időbeli hatályának szabálya nem terjed ki. Ehhez kapcsolódóan hivatkozott arra, hogy a lopási cselekmény mellett az elkövetéskori szabályoknak megfelelően további, a Btk. 277. § (2) bekezdése szerint minősülő 80 rb. magánokirattal visszaélés vétségének is minősítendő a vádlottak cselekménye.

Kifejtette továbbá, hogy a II. r. vádlott a többszörösen minősülő emberölés bűntettét felbujtóként valósította meg, hisz a törvényi egységbe olvadó magatartásokat az önmagukban legsúlyosabban minősülő részcselekmények alapulvételével kell értékelni, és az első cselekményben felbujtóként vett részt. Erre tekintettel az I. r. vádlott tettesként követte azt el.