A Pécsi Ítélőtábla Pf.20492/2013/3. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 54. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 253. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 38. §, 87. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XV. cikk] Bírók: Döme Attila, Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Vogyicska Petra

Pécsi Ítélőtábla

Pf.VI.20.492/2013/3. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Hegedűs István ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Marosvári Tamás ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Kaposvári Törvényszék 2013. május 16. napján kelt, 19.P.20.425/2013/3. számú ítélete ellen a felperes által 4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 15.000 (tizenötezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az illetékes állami adóhatóság felhívására, a Magyar Állam javára 48.000 (negyvennyolcezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes annak megállapítása iránt indított keresetet az alperessel szemben, hogy az alperes megsértette a Ptk.76.§-ában írt emberi méltóságát azzal, hogy az alkalmi kapcsolatukból 2006. december ...-én született T.K nevű gyermeke születésével kapcsolatban az alperes a felperes apai minőségéről a felperes hozzájárulása nélkül, egyoldalúan döntött, így sérült a felperes apa önrendelkezési joga. Véleménye szerint a gyermek vállalásával kapcsolatban nem lehet különbséget tenni férfi és nő vonatkozásában, és a nő önrendelkezési jogát több alkotmánybírósági határozat is leszögezte, ebből következően a felperest is önrendelkezési jog illeti apai státuszáról. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest az alperes részére 50.000 forint perköltség megfizetésére.

Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes nem sértette meg a felperes Ptk.76.§-a szerinti emberi méltóságát és abból eredő önrendelkezési jogát. A felperes által felhívott 43/2005. (XI.11.) AB határozat és 48/1998. (XI.23.) AB határozat a gyermekvállalással kapcsolatban az anya, illetve a nő önrendelkezésével összefüggésben született. Rámutatott arra, hogy egyetlen jogszabály sem követeli meg azt, hogy a gyermek fogantatását követően a nemző apa hozzájáruljon a gyermek megtartásához. Így az alperes anya a törvényi lehetőségével élt, amikor a gyermek származásának a tisztázása érdekében a gyermek apjának megállapítását kérte.

Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsősorban az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt. Az eljárás lényeges szabályainak megsértését abban látta, hogy a felperes az első fokon tartott tárgyalás kitűzését követően írásban jelezte, külföldi konferencián tartózkodik a kitűzött időpontban. A tárgyalást távollétében tartották meg, és az alperes ekkor terjesztette elő érdemi ellenkérelmét, amelynek alapján az elsőfokú bíróság ítéletet hozott. A bíróság azonban nem adott lehetőséget a felperesnek az érdemi ellenkérelem megismerésére és arra történő reagálásra. Ezzel megsértette a Pp.3.§-ának (6) bekezdését.

A másodfokú tárgyaláson kiegészítette a fellebbezését a felperes azzal, hogy az elsőfokú bíróság a Pp.3.§-ának (3) bekezdésében írt kötelezettséget is megsértette, amikor nem tájékoztatta a feleket az ítélethozatalt megelőzően a bizonyítási teherről, illetve kötelezettségről, és nem adott lehetőséget a felperesnek további bizonyításra.

Sérelmezte, hogy az alperes érdemi ellenkérelme valótlan előadást tartalmaz, továbbá utalt arra, hogy az alperes éveken keresztül zaklatta a felperest és családját, amely miatt az alperessel szemben büntetőeljárás folyt.

Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az alperes nyilatkozata alapján indokolásában tényként rögzítette, hogy a felperes kényszertől mentesen létesített szexuális kapcsolatot az alperessel. Felhívta a figyelmet arra, hogy létezik olyan szenvedélybetegség, amelyben a szexualitás nem örömforrás, hanem kényszeres cselekvés, és az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a felperes kényszerességét vagy kényszertől mentességét, a perben bizonyítást nem folytatott le.

Hivatkozott arra is, hogy az esetek túlnyomó többségében a nemi kapcsolat célja nem az utódnemzés. A nemi élet következményeinek ismerete nem azonos a következmények akarásával és vállalásával. A nemi életnek egyébként sem szükségszerű következménye a terhesség, illetve a gyermek vállalása. Az önrendelkezés részét képező szabad döntési jogát a felperes a nemi kapcsolat létesítésekor még nem gyakorolhatta, az álláspontja szerint ez a bíróság által felállított követelmény idő előtti volt, hiszen csak a terhesség bekövetkeztekor hozhat döntést a férfi és nő abban a kérdésben, hogy vállalja-e a megfogant gyermeket, a szülővé kíván-e válni, nemi kapcsolat létesítésekor ez még fogalmilag kizárt.