BH 2002.5.173 I. A bűnszervezet tagjaként elkövetett embercsempészés bűntettét megvalósítják mindazok, akik előzetes megállapodás alapján, anyagi haszonszerzés érdekében vállalkoznak a külföldről az ún. zöldhatáron átjuttatott személyek továbbszállítására és a megjelölt helyre vitelére [Btk. 218. § (2) bek., (3) bek. 2. tétel].

II. A bűnszervezet tagjaként embercsempészést megvalósító terhelt eredményesen nem hivatkozhat a végszükségre - mint büntethetőséget kizáró okra - azzal az érveléssel -, hogy az illegális határátlépők - a nemzetiségükre tekintettel - saját hazájukban veszélyhelyzetben voltak [Btk. 30. § (1) bek., 218. § (2) bek., (3) bek. 2. tétel.].

A városi bíróság a 2000. március 10. napján kelt, illetve a megyei bíróság mint másodfokú bíróság a 2000. május 23. napján meghozott ítéletével a II. r., a III. r. és a IV. r. terhelteket 76 rendbeli, míg a VII. r. terheltet 65 rendbeli - bűnszervezet tagjaként elkövetett - embercsempészés bűntettében mondta ki bűnösnek [Btk. 218. § (2) és (3) bek.].

Ezért - halmazati büntetésül - a II. r., és a III. r. terhelteket 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre, és 3 évre a közügyektől eltiltásra; a IV. r. terheltet 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra; míg VII. r. terheltet 1 év 5 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A IX. r. terhelt kapcsolatban állt olyan jugoszláv állampolgárokkal, akik a volt Jugoszlávia területéről főként albán nemzetiségű személyeknek a Magyar Köztársaság határán meg nem engedett módon történő átjuttatásával foglalkoztak.

A IX. r. terhelt 1998 márciusában az I. r. terhelttel közölte, hogy embercsempészéssel rendszeresen foglalkozik, és - anyagi ellenszolgáltatás mellett - felajánlotta neki is a részvétel lehetőségét.

1998. augusztus elején a IX. r. terhelt kifejezetten felhívta az I. r. terheltet gépkocsival rendelkező személyeknek a beszervezésére a zöldhatáron átjuttatott albánok továbbszállítására, elmondva azt is, hogy egy jugoszláv állampolgárságú juttatja át illegálisan az embereket a határon. Megjelölte honnan és hová kell a külföldieket az I. r. terheltnek és társainak elszállítaniuk, és megegyeztek az anyagi ellenszolgáltatás mértékében is.

Ezt követően az I. r. terhelt felvette a kapcsolatot az ügy más terheltjeivel - így a II. r., a III. r., a IV. r. és a VII. r. terheltekkel is -, akik vállalták, hogy 100-200 DM fejében a zöldhatáron átcsempészett személyeket a megjelölt helyre szállítják.

1. 1998. augusztus 9-én a II. r., a III. r., a IV. r. és a VII. r. terheltek (továbbá az V. és VI. r. terhelt) - a tényállásban részletesen leírt típusú személygépkocsijukkal - a határközeli erdőrészről harmincnyolc jugoszláv állampolgárt szállítottak magyar területre, ahol őket a továbbszállító személyeknek átadták.

2. 1998. augusztus 10-én a IX. r. terhelt jelzése után az I. r. terhelt ismét megkereste a társait.

Ez alkalommal a II. r., a III. r. terhelt részvételével az éjszakai órákban tizenegy, illegálisan az országba juttatott személyt vettek fel a gépkocsikba továbbszállítás céljából, mely alkalommal a konvojt a rendőrjárőr igazoltatta. A terheltek ezt észlelve, a külföldieket még az intézkedés előtt kiszállították a járműveikből.

3. 1998. szeptember 7-én a IX. r. terhelt újabb megbízásából a III. r. és a VII. r. terheltek huszonhét - az államhatárt engedély nélkül átlépő - személyt szállítottak gépkocsijaikon, míg az I. r., továbbá II. r., a IV. r. és a IX. r. terheltek a helyszín közelében levő vendéglőből felügyelték a szállítást.

A tényállás szerint a szállítás közben a terheltek egymás között telefonon tartották a kapcsolatot, s megállapodásuk szerint a gépkocsioszlop élén minden alkalommal az ügy V. r. terheltje haladt, azzal a feladattal, hogy nem várt eseményt észlelve, figyelmeztesse társait.

Tartalmazza a tényállás még azt is, hogy a vádlottak mint rendszeres haszonszerzésre törekvő, feladatmegosztáson alapuló bűnszervezet tagjai egymást követő több alkalommal összesen 76, az államhatárt meg nem engedett módon átlépő külföldi személynek nyújtottak segítséget kifejezetten anyagi haszonszerzés céljából abban, hogy útjukat tovább folytassák.

A bűnszervezetnek a külföldi személyek határon történő illegális átjuttatását végző tagjai az érintett személyektől fejenként általában 1000 DM-t, esetenként 500 DM-t, a jobb anyagi helyzetben levőktől 1500 DM-t kértek. Az így szerzett összegből a IX. r. vádlott közvetítésével jutottak hozzá a vádlottak a vállalt feladatért az előre beígért összeghez.

A másodfokú bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy a II. r., a III. r., a IV. r., az V. és VI. r. és a VII. r. terheltek a felmerült költségeiken túlmenően 100-200 DEM fejében vállalták a bűncselekményekben való közreműködést.

A fenti jogerős határozatok ellen a II. r., a IV. r. és a VII. r. terheltek jogi képviselőjük útján - a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára - továbbá a III. r. terhelt védője a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára - anyagi jogi szabálysértésre alapítottan - nyújtottak be felülvizsgálati indítványt.

Ezekben - valamennyi terheltet érintően - végszükséget, a Btk. 22. §-ának g) pontja szerinti büntethetőséget kizáró okot megjelölve kérték a terheltek felmentését arra hivatkozással, hogy a vádbeli időszakban Jugoszlávia koszovói területén köztudomásúan vészhelyzet volt. Nemzetközi katonai beavatkozásra is sor került az ottani népirtás megakadályozására, a terheltek ekként a biztos halál elkerüléséhez nyújtottak a menekülőknek segítséget.

A III. r. terhelt javára szóló álláspontja szerint már csak amiatt is téves a megyei bíróság jogi megoldása, mert bár a fentieket maga is megállapította ugyanekkor - az anyagi haszonszerzési célzatra - a terhelt terhére rótt bűncselekmény egyik törvényi tényállási elemének a megvalósulására - hivatkozva nem alkalmazta a fentebb írt büntethetőséget kizáró okot.