BH 1993.4.212 I. Nincs helye az üzletszerűség megállapításának, ha a terhelt nem a saját, hanem mások vagyoni hasznának az elérése érdekében valósítja meg a csalási cselekményt [Btk. 137. § 7. pont, 318. § (1) bek.].

II. A polgári jogi igény "ítélt dolog" címén történő elutasításának - és nem az egyéb törvényes útra utasításának - van helye, ha a magánfél igényét a polgári bíróság már jogerősen elbírálta [Be. 55. §, 56. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a II. rendű vádlottat különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan és társtettesként elkövetett csalás bűntette és nagyobb kárt okozó, üzletszerűen, folytatólagosan és társtettesként elkövetett csalás bűntette miatt halmazati büntetésül 1 év 10 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte, kötelezte őt, hogy a C. Vállalat magánfélnek 43 460 forintot a törvényes kamatokkal együtt fizessen meg. A magánfél polgári jogi igényének ezt meghaladó részét egyéb törvényes útra utasította.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A II. r. vádlott a 16 taggal létesült kisszövetkezet elnöke lett. A kisszövetkezet tagjai a megalakuláskor az induló tőkéhez szükséges vagyoni hozzájárulást nem fizették be. Az egyik banknál folyószámlát nyitott a II. r. vádlott, de ide csak jelentéktelen összeg került befizetésre. A kisszövetkezetnek nem volt olyan megrendelése, amelyből árbevétel származott volna. A II. r. vádlott a kisszövetkezet fizetésképtelenségével tisztában volt, annak ellenére különböző gazdasági szervezetektől áruvásárlást végzett, a kifizetés módját pedig beszedési megbízásként jelölte meg, tévedésbe ejtve a szerződést kötő gazdálkodó szervezetet.

A II. r. vádlott a V. Vállalattól 1 978 380 forint értékű, a C. Vállalattól pedig 55 956 forint értékű árucikket vásárolt, amelynek legnagyobb részét értékesítette. A V. Vállalat kára 73 792 forint érték kivételével megtérült.

A II. r. vádlott és a védője enyhítésért, ennek keretei között a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése végett és a polgári jogi igény megítélése miatt fellebbezett az elsőfokú bíróság ítélete ellen.

A legfőbb ügyész a C. Vállalat polgári jogi igénye 43 460 forintot meghaladó részének elutasítását, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.

I. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás szabályainak megfelelően lefolytatott elsőfokú eljárás során a bizonyítékokat hiánytalanul feltárta, és azok okszerű értékelésével helyes tényállást állapított meg. A II. rendű vádlott valójában - a bűnösség tagadása mellett - ténybeli beismerő vallomást tett, minthogy nem vitatta: az ügyletek megkötése során tisztában volt azzal, hogy az általa vezetett kisszövetkezet fizetésképtelen, és ezt a körülményt nem hozta a vele ügyletet kötő és a megvásárolt árut azonnal átadó kereskedelmi szervezetek tudomására. A II. rendű vádlott beismeréséhez csatlakozó és azt alátámasztó más adatok - elsősorban az ügyletek lebonyolítását tanúsító okiratok - kellő alapot szolgáltattak a tényállás megállapításához. A bizonyítás anyaga teljes, annak bármely kiegészítése szükségtelen. A Legfelsőbb Bíróság éppen ezért elutasította a II. rendű vádlott és a védő bizonyítás kiegészítésére irányuló indítványát.

Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállást alapul véve, okszerűen következtetett a II. rendű vádlott bűnösségére, és nem tévedett abban sem, hogy az elbírált cselekmények a csalás fogalmi elemeit valósítják meg. A II. rendű terhelt a kereskedelmi szerveket megtévesztve kárt okozott.