A Szegedi Ítélőtábla Pf.20468/2013/2. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 4. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 210. §, 327. §, 344. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.468/2013/2. szám

A Szegedi Ítélőtábla az ifj. dr. Réczi László ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - a ügygondnok neve (címe) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos I. rendű, Albáné dr. Feldmájer Lívia ügyvéd által képviselt II.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos II. rendű alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Szegedi Törvényszék 2013. április hó 16. napján kel 1.P.21.925/2011/38. számú ítéletével szemben a II. rendű alperes 40. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi a II. rendű alperest, 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 100.000,- (Egyszázezer) forint másodfokú eljárási költséget.

Kötelezi a II. rendű alperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 824.900,- (Nyolcszázhuszonnégyezer-kilencszáz) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az alperesek 2002. augusztus 29-ét megelőzően megegyeztek, hogy hamis bankgaranciát fognak beszerezni, amellyel másokat - haszonszerzés végett - tévedésbe ejtenek. Megállapodtak abban is, hogy az I. rendű alperes fogja az ügyfeleket "felhajtani", míg a II. rendű alperes a horvát ("P") Bank alkalmazottjának kiadva magát, a bankgaranciát fogja biztosítani.

2002. augusztus 23-án (település neve)-en üzleti megbeszélésre került sor, melyen részt vett a ("G") GmbH és a ("K") Kft. képviselője, az I. rendű alperes, (ügyvéd neve) ügyvéd, valamint a II. rendű alperes, a ("P") Bank képviselőjének adva ki magát. A találkozóra azért került sor, mert a ("G") GmbH és a ("K") Kft. ablakgyártó üzemet kívántak Magyarországon létesíteni, amelyhez szükséges hitelt a németországi (tartomány neve) Tartományi Bank biztosította volna, a kölcsön előfeltétele azonban 10.000.000,- USA dollárról szóló bankgarancia volt. A jelenlévőket arról tájékoztatták, ahhoz, hogy a bankgaranciát a horvát bank kiállítsa, 60.000,- euró önerőre van szükség. Ennek rendelkezésre

- 2 -

bocsátását vállalta a felperes. Az ennek megfelelő 15.000.000,- forintot - a vállalkozásba való befektetési céllal - adta át 2002. augusztus 29-én (ügyvéd neve)-nek, aki azt továbbadta az I. rendű alperesnek. Az I. rendű alperes a pénzt továbbadta (személy neve)-nek, aki abból 10.311.000,- forintot adott át 2002. augusztus 30-án a II. rendű alperesnek a ("P") Bank 10.000.000,- dollárról szóló - rendelkezésre bocsátott - bankgaranciájának ellenértékeként.

A felperes és az I. rendű alperes között 2003. október 22-én megállapodás jött létre, melyben az I. rendű alperes vállalta, hogy legkésőbb 2003. december 20. napjáig - a 15.000.000,- forint ellentételezéseként - megfizet a felperesnek 17.000.000,- forintot, valamint további 17.000.000,- forint "hasznot", amennyiben a célzott üzlet lebonyolításához szükséges banki hitel folyósításra kerül, de legkésőbb 2004. március 31. napjáig.

A finanszírozó bank eljárása során megállapította, hogy a II. rendű alperes által kiadott bankgarancia hamis, így a kölcsön folyósítása elmaradt.

A felperes részére az általa rendelkezésre bocsátott pénzösszeg visszafizetése nem történt meg.

A (település neve)-i Városi Bíróság 19.B.1058/2008/63. számú - az I. rendű alperes vonatkozásában 2011. február 11-én, míg a II. rendű alperessel szemben 2011. január 10-én jogerőre emelkedett - ítéletével az I. és II. rendű alpereseket bűnösnek mondta ki társtettességben elkövetett csalás bűntettében és magánokirat hamisítás vétségében. Indokolásában megállapította, hogy az alperesek jogtalan haszonszerzés végett tévedésbe ejtették a felperest, mellyel neki 15.000.000,- forint összegszerű kárt okoztak. A felperes polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította.

A felperes módosított keresetében 15.000.000,- forint és annak 2002. augusztus 29. napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatának egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az I. és II. rendű alpereseket. Indokolásában a (település neve)-i Városi Bíróság 19.B.1058/2008/63. számú jogerős ítéletében foglaltakra hivatkozott. Utalt a Ptk. 339. § (1) bekezdésére, 340. §-ának (1) bekezdése, továbbá 355. § (1), (2) és (4) bekezdéseiben foglaltakra.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen elévülési kifogást terjesztettek elő. Másodlagosan arra utaltak, hogy a Pp. 4. § (1) bekezdése alapján az eljáró polgári bíróságot a más hatóság előtt megállapított tényállás nem köti. Erre figyelemmel kiemelték, a felperes kötelezettsége annak bizonyítása, hogy a kereseti kérelemben igényelt kárt okozták, továbbá, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének eleget tett.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. rendű alperest 15 millió forint és ennek 2002. augusztus 29. napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatai, továbbá 1.800.000,- Ft perköltség megfizetésére. A tőkeösszegből 10.311.000,- Ft és annak kamatai, továbbá 1.200.000,- Ft perköltség megfizetésére az alpereseket egyetemlegesen kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a felperes kára 2002. augusztus 29. napján, a 15 millió forint átadásával bekövetkezett, így az elévülés ezzel az időponttal megkezdődött. A felperes által a büntető eljárásban érvényesített polgári jogi igényt az elévülést

- 3 -

Pf.I.20.468/2013/2.

megszakította, majd az elévülési idő a büntető bíróság ítéletének jogerőre emelkedésének napján újrakezdődött. Mivel a felperes igényét az elévülési időn belül, 2012. február 17-én érvényesítette, követelése nem évült el. A kereset érdemi vizsgálata körében utalt arra, az alperesek által hivatkozott Pp. 4. § (1) bekezdésében foglalt kötöttség - melyet nem lehet kiterjesztően értelmezni - azt jelenti, hogy az eljáró polgári bíróság nem vitathatja a büntető eljárásban a vádlott terhére rótt bűncselekményt és az ezt megalapozó tényeket. A büntető bíróság ítéletének azonban egyéb vonatkozásban nincs hatálya a polgári perre, ezért a polgári jogi kárfelelősség feltételeinek, ezen belül az okozati összefüggésnek a fennállását a polgári bíróságnak önállóan kell elbírálnia. Álláspontja azonban az volt, eltérő tényállás megállapítása esetén a bűncselekmény elkövetésének tényét, illetőleg a minősítést befolyásolná, így a büntető ítélet tényállását elfogadta ítélkezése alapjául. A felperes 15.000.000,- forintot bocsátott az I. rendű alperes rendelkezésére, aki abból 10.311.000,- forintot (személy neve) közreműködésével a II. rendű alperesnek adott át. E tények alapján döntött a marasztalási összegekről és - részben - azok egyetemlegességéről. Ezt meghaladóan a keresetet azért utasította el, mert a felperes felperes nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a II. rendű alperesnek a büntető eljárás során bizonyítottan átadott 10.311.000,- forinton felüli összeg is átadásra került.