A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21352/2010/3. számú határozata birtokháborítás megszüntetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 84. §, 345. §, 355. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Orosz Árpád, Szabó Julia

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék P.21706/2004/163., Debreceni Ítélőtábla Pf.20749/2009/4., *Kúria Pfv.21352/2010/3.* (BH+ 2011.10.431)

***********

Pfv.I.21.352/2010/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az elsőfokú eljárásban dr. Orosz Csaba ügyvéd által képviselt, majd a fellebbezési és felülvizsgálati eljárásban személyesen eljárt I. rendű, II. rendű, III. rendű és IV. rendű felpereseknek a Székács, Magyar, Vinczúr és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Székács György ügyvéd) által képviselt kft. alperes ellen kártérítés, valamint birtokháborítás megszüntetése iránt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságon 23.P.20.706/2004. számon folyamatban volt perében a Debreceni Ítélőtábla 2010. március 30-án meghozott Pf.II.20.749/2009/4. számú részítélete ellen az alperes által 11. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta az alábbi

r é s z í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.749/2009/4. számú részítéletének felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Az alperes kérelmére az általa lerótt 52.600 (Ötvenkettőezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illeték visszatérítésének van helye.

Ez ellen a részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A perbeli gyep és szőlő művelési ágú ingatlan tulajdonosai egymás között egyenlő arányban az I-II. rendű felperesek, akik azokat szakszövetkezeti tagként 1988-tól, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosként 2000 júniusától művelik. Az ezzel szomszédos 3737/3. hrsz-ú 3932 m2 területű szőlőingatlan 1983-tól a III-IV. rendű felperesek tulajdonában áll, egymás között egyenlő arányban, az I-II. rendű felperesek haszonélvezeti jogával terhelten.

A felperesek az egymás mellett fekvő két ingatlanon a Tokaj hegyalján engedélyezett honos fajtákból általuk 1990-91-ben újonnan telepített szőlőültetvényt a jó gazda gondosságával munkálják meg. A megtermelt szőlőt bornak dolgozzák fel, túlnyomórészt saját fogyasztásra, esetenként a szőlőt feldolgozás nélkül értékesítik.

A felperesek a 3737/3. hrsz-ú ingatlanon egy szerszámtárból, pihenőből, főzőhelyiségből, kamrából, tárolóból és pincehelyiségekből álló szerszámkamrát létesítettek építési engedéllyel, amelyre a használatbavételi engedélyt 2008-ban kapták meg.

A 4683/29. hrsz. alatti telephely megnevezésű ingatlan az alperes, valamint M. Sz. és M. T. közös tulajdona. Ehhez viszonyítva a felperesek ingatlanai északkeletre 2,5-3 méterrel magasabban, fokozatosan emelkedő, nyugati irányban lévő domboldalon terülnek el.

Az alperes az ingatlanán 2002. január 21-én jogerőre emelkedett építési engedéllyel ásványelőkészítő üzemet létesített. Ezen felül - egyebek mellett - egy acél szerkezetű feldolgozó csarnok annak karbantartó és csomagoló épület került kialakításra. Az üzemben 2001 novemberétől folyamatosan nagyrészt zeolitot dolgoznak fel, amely nagymértékű zaj- és porkibocsátással jár. Az üzem használatára a jegyző mint kiemelt elsőfokú építésügyi hatóság a 2005. május 30-ai határozatával adott végleges használatbavételi engedélyt. Ez azt követően történt, hogy az alperes 2003 nyarára tett eleget a feltételként meghatározott előírásoknak: zárt üzemcsarnok létesítése és használata, a technológiai berendezések bekötése a portalanító rendszerbe, a kiporozás csökkentésére locsolás, a zaj- és porkibocsátás mérése, kerítés építése. A létesített kerítés nem éri el az előírt 2,4 méter magasságot, az részben hézagos deszkapalánk, részben 1,5 méter magas földsánc. Az alperes a környezetvédelmi és a szakhatósági előírásokban rögzítetteknek megfelelően az építési engedélyben a perrel érintett hely por- és zajártalmának csökkentése, tájképbe illeszkedése végett az üzem építésével egyidejűleg előírt, fajtájában is meghatározott, az üzem felöli oldalon sűrű bokorsor és hármas fasor telepítési kötelezettségének 2005 áprilisára tett eleget. A véderdő sáv kialakulásához és záródásához az 2008. évhez képest legalább egy évtized szükséges.

A szőlőművelés során belégzésre kerülő por időszakonként az I-II. rendű felpereseknél nehéz légzést, felső légúti panaszokat okoz, az I. rendű felperesnek időnként bőrgyulladásos panaszai vannak. Az I-II. rendű felpereseknél a kőporral történő kapcsolat okozta légzőszervi és bőrbetegséggel összefüggésben az egyébként is fennálló ideggyengeségi tüneteik jelentősen rosszabbodtak. Az I. rendű felperes mintegy 50 %-os össz-szervezeti szempontú egészségkárosodásából 15 %, a II. rendű felperes 30 %-os össz-szervezeti szempontú egészségkárosodásából 10 % a porártalom következménye.

A felperesek keresetükben a Ptk. 355. § (4) bekezdése alapján vagyoni kártérítés, továbbá az I-II. rendű felperesek személyenként 2.000.000 forint, a III-IV. rendű felperesek személyenként 500.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Nem vagyoni kárigényük alátámasztásaként előadták, hogy a zaj, por és környezet megváltozása idegileg és közérzetileg károsító hatású, rontja az életviteli minőségüket; folyamatosan az életüket, egészségüket veszélyeztető körülmények közé kerültek az alperes üzemének porkibocsátásával okozati összefüggésben.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében. A nem vagyoni kártérítés iránti igény kapcsán vitatta a felperesek megbetegedései és az üzem működése között fennálló okozati összefüggést.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 1.769.140 forintot, a II. rendű felperesnek 1.469.140 forintot, a III-IV. rendű felpereseknek személyenként 969.140 forintot és ezen marasztalási összegből felperesenként 219.140 forint után 2005. január 1-től a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.

Indokolása szerint az alperes által 2001 novemberétől kifejtett építési, működési, üzemeltetési tevékenység a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 101. § (1) bekezdése és 103. § (1) bekezdése alapján a Ptk. 345. §-a szerint minősülő veszélyes üzemi tevékenység, ekként az alperest az e tevékenységével okozati összefüggésben keletkezett károkért - a Ptk. 345. § (1) bekezdésében írt kimentés hiányában - objektív felelősség terheli. A jogerős használatbavételi engedély kiadásáig az alperes tevékenysége egyértelműen jogellenes volt, ami az érintett időszak egy részében a környezet zaj- és porterhelésének mérésnélküliségét is jelentette. Az alperes üzemi tevékenysége 2005. május 30-át követően a szükséges engedélyek birtokában, a környezetvédelmi hatóság által megállapított határértékek megtartásával folyt, az üzemi tevékenység zaj- és porterhelése viszont szükségtelenül zavarta a felpereseket. Az elsőfokú bíróság mezőgazdasági és igazságügyi orvosszakértői véleményt szerzett be, s a nem vagyoni kártérítés körében megállapította, hogy az alperes tevékenységével okozati összefüggésben sérült az I-II. rendű felpereseknek a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, és ezekkel szoros összefüggésben az egészséges környezethez fűződő személyiségi joga. A megállapított jogsértéssel okozati összefüggésben álló nem vagyoni hátrányokért az alperest a Ptk. 75. § (1) bekezdése és 84. § (1) bekezdés e) pontja alapján kártérítési felelősség terheli. A kifejtettek szerint az I-II. rendű felperesek csökkent életminőségben, hátrányosabb környezetben tudták ingatlanaik szőlőművelését végezni. A zaj- és porterhelés esetenként az I-II. rendű felpereseknél megbetegedéseket váltott ki, amelyek összességükben a munkaképességük csökkenéséhez vezetett. Az I. rendű felperes javára 800.000 forint, a II. rendű felperes javára 500.000 forint nem vagyoni kártérítést állapított meg, a jelenlegi értékviszonyok alapján. A III-IV. rendű felperesek nem vagyoni kártérítés iránti keresetét jogalap hiányában elutasította.