BH+ 2011.10.431 A kártérítési felelősség szempontjából a jogellenes magatartás nem vagyoni kártérítés esetén a személyi hátrány okozása, amely azonos valamely személyhez fűződő jog megsértésével [Ptk. 75. §, 76. §, 84. §, 345. §, 355. §].
Kapcsolódó határozatok:
Miskolci Törvényszék P.21706/2004/163., Debreceni Ítélőtábla Pf.20749/2009/4., Kúria Pfv.21352/2010/3. (*BH+ 2011.10.431*)
***********
Az M. zártkerti 3735/2. hrsz.-ú, 6407 m2 gyep és 4086 m2 szőlő művelési ágú ingatlan tulajdonosai egymás között egyenlő arányban az I-II. r. felperesek, akik azokat szakszövetkezeti tagként 1988-tól, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosként 2000 júniusától művelik. Az ezzel szomszédos 3737/3. hrsz.-ú 3932 m2 területű szőlőingatlan 1983-tól a III-IV. r. felperesek tulajdonában áll, egymás között egyenlő arányban, az I-II. r. felperesek haszonélvezeti jogával terhelten.
A felperesek az egymás mellett fekvő két ingatlanon a T. hegyalján engedélyezett honos fajtákból általuk 1990-91-ben újonnan telepített szőlőültetvényt a jó gazda gondosságával munkálják meg. A megtermelt szőlőt bornak dolgozzák fel, túlnyomórészt saját fogyasztásra, esetenként a szőlőt feldolgozás nélkül értékesítik.
A felperesek a 3737/3. hrsz.-ú ingatlanon egy szerszámtárból, pihenőből, főzőhelyiségből, kamrából, tárolóból és pincehelyiségekből álló szerszámkamrát létesítettek építési engedéllyel, amelyre a használatbavételi engedélyt 2008-ban kapták meg.
Az m.-i 4683/29. hrsz. alatti telephely megnevezésű, 9635 m2 térmértékű ingatlan az alperes, valamint M. Sz. és M. T. közös tulajdona. Ehhez viszonyítva a felperesek ingatlanai északkeletre 2,5-3 méterrel magasabban, fokozatosan emelkedő, nyugati irányban lévő domboldalon terülnek el.
Az alperes az ingatlanán 2002. január 21-én jogerőre emelkedett építési engedéllyel ásványelőkészítő üzemet létesített. Ezen felül - egyebek mellett - egy acél szerkezetű feldolgozó csarnok annak karbantartó és csomagoló épület került kialakításra. Az üzemben 2001 novemberétől folyamatosan nagyrészt zeolitot dolgoznak fel, amely nagymértékű zaj- és porkibocsátással jár. Az üzem használatára Sz. Város jegyzője mint kiemelt elsőfokú építésügyi hatóság a 2005. május 30-ai határozatával adott végleges használatbavételi engedélyt. Ez azt követően történt, hogy az alperes 2003 nyarára tett eleget a feltételként meghatározott előírásoknak: zárt üzemcsarnok létesítése és használata, a technológiai berendezések bekötése a portalanító rendszerbe, a kiporozás csökkentésére locsolás, a zaj- és porkibocsátás mérése, kerítés építése. A létesített kerítés nem éri el az előírt 2,4 méter magasságot, az részben hézagos deszkapalánk, részben 1,5 méter magas földsánc. Az alperes a környezetvédelmi és a szakhatósági előírásokban rögzítetteknek megfelelően az építési engedélyben a perrel érintett hely por- és zajártalmának csökkentése, tájképbe illeszkedése végett az üzem építésével egyidejűleg előírt, fajtájában is meghatározott, az üzem felöli oldalon sűrű bokorsor és hármas fasor telepítési kötelezettségének 2005 áprilisára tett eleget. A véderdő sáv kialakulásához és záródásához az 2008. évhez képest legalább egy évtized szükséges.
A szőlőművelés során belégzésre kerülő por időszakonként az I-II. r. felpereseknél nehéz légzést, felső légúti panaszokat okoz, az I. r. felperesnek időnként bőrgyulladásos panaszai vannak. Az I-II. r. felpereseknél a kőporral történő kapcsolat okozta légzőszervi és bőrbetegséggel összefüggésben az egyébként is fennálló ideggyengeségi tüneteik jelentősen rosszabbodtak. Az I. r. felperes mintegy 50%-os össz-szervezeti szempontú egészségkárosodásából 15%, a II. r. felperes 30%-os össz-szervezeti szempontú egészségkárosodásából 10% a porártalom következménye.
A felperesek keresetükben a Ptk. 355. § (4) bekezdése alapján vagyoni kártérítés, továbbá az I-II. r. felperesek személyenként 2 000 000 forint, a III-IV. r. felperesek személyenként 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Nem vagyoni kárigényük alátámasztásaként előadták, hogy a zaj, por és környezet megváltozása idegileg és közérzetileg károsító hatású, rontja az életviteli minőségüket; folyamatosan az életüket, egészségüket veszélyeztető körülmények közé kerültek az alperes üzemének porkibocsátásával okozati összefüggésben.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében. A nem vagyoni kártérítés iránti igény kapcsán vitatta a felperesek megbetegedései és az üzem működése között fennálló okozati összefüggést.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. felperesnek 1 769 140 forintot, a II. r. felperesnek 1 469 140 forintot, a III-IV. r. felpereseknek személyenként 969 140 forintot és ezen marasztalási összegből felperesenként 219 140 forint után 2005. január 1-jétől a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.
Indokolása szerint az alperes által 2001 novemberétől kifejtett építési, működési, üzemeltetési tevékenység a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 101. § (1) bekezdése és 103. § (1) bekezdése alapján a Ptk. 345. §-a szerint minősülő veszélyes üzemi tevékenység, ekként az alperest az e tevékenységével okozati összefüggésben keletkezett károkért - a Ptk. 345. § (1) bekezdésében írt kimentés hiányában - objektív felelősség terheli. A jogerős használatbavételi engedély kiadásáig az alperes tevékenysége egyértelműen jogellenes volt, ami az érintett időszak egy részében a környezet zaj- és porterhelésének mérésnélküliségét is jelentette. Az alperes üzemi tevékenysége 2005. május 30-át követően a szükséges engedélyek birtokában, a környezetvédelmi hatóság által megállapított határértékek megtartásával folyt, az üzemi tevékenység zaj- és porterhelése viszont szükségtelenül zavarta a felpereseket. Az elsőfokú bíróság mezőgazdasági és igazságügyi orvosszakértői véleményt szerzett be, s a nem vagyoni kártérítés körében megállapította, hogy az alperes tevékenységével okozati összefüggésben sérült az I-II. r. felpereseknek a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, és ezekkel szoros összefüggésben az egészséges környezethez fűződő személyiségi joga. A megállapított jogsértéssel okozati összefüggésben álló nem vagyoni hátrányokért az alperest a Ptk. 75. § (1) bekezdése és 84. § (1) bekezdés e) pontja alapján kártérítési felelősség terheli. A kifejtettek szerint az I-II. r. felperesek csökkent életminőségben, hátrányosabb környezetben tudták ingatlanaik szőlőművelését végezni. A zaj- és porterhelés esetenként az I-II. r. felpereseknél megbetegedéseket váltott ki, amelyek összességükben a munkaképességük csökkenéséhez vezetett. Az I. r. felperes javára 800 000 forint, a II. r. felperes javára 500 000 forint nem vagyoni kártérítést állapított meg, a jelenlegi értékviszonyok alapján. A III-IV. r. felperesek nem vagyoni kártérítés iránti keresetét jogalap hiányában elutasította.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletet hozott, amelyben az elsőfokú ítéletnek az ingatlan forgalmi értékcsökkenése tekintetében az alperest marasztaló rendelkezését - a perköltségre és illetékre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat meghozatalára utasította. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és az alperes marasztalásának tőkeösszegét az I. r. felperes javára 1 019 140 forintra, a II. r. felperes javára 719 140 forintra, a III-IV. r. felperesek javára személyenként 219 140 forintra leszállította.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!