A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20771/2007/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 77. §, 78. §, 355. §] Bírók: Angyalné dr. Demeter Judit, Mészáros Mátyás, Völgyesi Lászlóné

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23752/2005/9., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21187/2006/3., *Kúria Pfv.20771/2007/4.*

***********

Pfv.IV.20.771/2007/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Beleznay Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Csikesz József ügyvéd által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és járulékai iránt a Fővárosi Bíróság előtt 19.P.23.752/2005. számon megindult és a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.187/2006/3. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 12., az alperes által 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelmek folytán, tárgyaláson kívül, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

A peres felek maguk viselik felülvizsgálati eljárási költségeiket.

A le nem rótt 390.000 (Háromszáz-kilencvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetékből a felperes 180.000 (Egyszáznyolcvanezer) forintot, az alperes 210.000 (Kettőszáz-tízezer) forintot köteles az államnak, külön felhívásra, megfizetni.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A jogerős ítélet megállapította, hogy az alperes által írt könyv fejezetében a fejezet címével, illetve a felperes személyére használatos gúnynév többszöri használatával megsértette a felperes névviseléshez és jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. A felperes által a délszláv háborúból történt tudósítások helyszíni mivoltának megalapozatlan megkérdőjelezésével, a felperes fülletőnek és kóklernek nevezésével, annak megalapozatlan állításával, hogy a magyar Pulitzer-emlékdíj odaítélőinek a felperes kitüntetését szégyellnék, vagy szégyellniük kellene, annak a való ténynek, hogy a felperes a TV2-nél nem kifejezetten a hírműsorok szerkesztőségével állt szerződéses jogviszonyban, olyan hamis színben való feltüntetésével, hogy a TV2 hírműsorai részére nem is dolgozott volna, vagy dolgozna, annak valótlan állításával, hogy a felperes azt híresztelte volna, hogy a nemzetközi körözés alatt álló háborús bűnös Radovan Karadzsiccsal tervezne interjút és ezt a CNN venné át másodközlésre, annak valótlan állításával, hogy a felperes az állítólagos Karadzsics-interjúval nemzetközi botrányt okozott volna, annak a való ténynek, hogy a felperes nem végzett munkát az Egyenleg és az Objektív című műsorokban, olyan hamis színben való feltüntetésével, hogy oda képtelen lett volna bekerülni - miközben oda nem is jelentkezett, vagy pályázott, a felperest a szerb-montenegrói határőrök részéről ért bántalmazások megalapozatlan megkérdőjelezésével, illetve annak valótlan állításával, hogy a felperes a sérülését a bulvársajtó középpontjába állította volna, annak a való ténynek, hogy egy esetben a felperes és az alperes között fizikai atrocitás történt, olyan hamis színben való feltüntetésével, hogy ennek során a felperest az alperes "kivágta a folyosóra", aki ott "négykézláb agonizált és minden réséből vért eresztett"; továbbá annak valótlan állításával, hogy az atrocitás oka az lett volna, hogy a felperes a kolléganőjét molesztálta volna, annak valótlan állításával, hogy erről az atrocitásról a felperes a bulvársajtót értesítette volna, annak valótlan állításával, hogy a felperes azt híresztelte volna magáról, hogy vérzékenységben szenved, és betegségét csernobili útján szerezte volna és annak valótlan híresztelésével, hogy a felperes pszichopata lenne, megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. Kötelezte az alperest, hogy elégtétel adásaként az ítélet rendelkező részének marasztalást tartalmazó részét a saját költségén tegye közzé a Blikk című napilapban az ott alkalmazott átlagos betűnagysággal és a megállapított jogsértésért fejezze ki sajnálkozását.

Részben helyt adva a felperes 8.200.000 forint vagyoni és nem vagyoni kárigényének, kötelezte az alperest 3.500.000 forint kártérítés megfizetésére. Úgy rendelkezett, hogy elsőfokú perköltségeiket a felek maguk viselik és az alperest 100.000 forint másodfokú perköltségben marasztalta. A felperest 402.000 forint, míg az alperest 480.000 forint le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes horvát nemzetiségű újságíró, aki a 90-es évek elején szerzett országos ismertséget a délszláv háborúról szóló tudósításaival. A felperes ezen okból is rendkívül fiatalon, egy szakmai kuratórium döntése alapján, 1992-ben magyarországi Pulitzer-emlékdíjat kapott. A felperes a TV2 televíziós csatorna részére 1997.óta, megbízási szerződés alapján készít műsorokat, illetve könyveket is írt. Az ugyancsak újságíró foglalkozású alperes a 2005-ben megjelent könyvében egy teljes fejezetet szentelt a felperesnek, címmel. Megfogalmazása szerint a felperes "előzmények nélkül került a médiaköztudatba", a dél-szláv háború idején "állítólag a helyszínről tudósított". A felperest magyar Pulitzer-díjjal jutalmazták; emiatt "az odaítélők azóta is szégyellik magukat". A felperest az óvatos szakmai nagyságok "füllentőnek tartották, sokan kóklernek gondolták". Állította, hogy a felperes kopasz és valamiféle vérzékenységben szenved. Azt híreszteli, hogy e betegségét a csernobili szarkofág körül készített riportjai során szerezte. Az alperes szerint ezzel kapcsolatban elterjedt: lehetséges, hogy a felperes tehetséges, ám valószínűleg pszichopata. A könyv szerint a felperes soha nem került fontos műsorok közelébe, "nem tudta megvetni a lábát se a 90-es évek eleji sztárhíradóban, az Egyenlegben, se utódjánál, az Objektívben". Állítása szerint a felperes azzal dicsekedett, hogy a hírhedt háborús bűnös, Radovan Karadzsics részére interjút igért, amelyet másodközlésre 15.000 dollárért megvett a CNN. Az alperes szerint függetlenül attól, hogy a CNN ezt a közlést cáfolta, a felperes bejelentése nemzetközi botrányt okozott. Az alperes a könyvében hiteltelennek minősítette azt az esetet, amikor a felperest szerb határőrök összeverték. Az alperes emellett ismertetett egy fizikai összetűzést is a felperessel, mert állítása szerint a felperes egy kolléganőjét molesztálta. Emiatt őt az alperes megverte, amelyet naturális részletességgel mutatott be könyvében.

A jogerős ítélet a fenti tényállás alapján az Alkotmány és az Európai Emberi Jogi Egyezmény rendelkezésein túlmenően a Ptk. 75., 77. és 78. §-ai alapján állapította meg az alperes terhére azt, hogy az alperes a felperessel szemben alkalmazott gúnynév használatával, továbbá a felperes személyét érintő valótlan és sértő tények állításával, híresztelésével, továbbá való tények hamis színben való feltüntetésével megsértette a felperesnek a névviseléshez, valamint a jóhírnév védelméhez fűződő jogait. A könyvnek a felperes személyét, illetve szakmai tevékenységét sértő tényállítások valóságát a Pp. 164. § (1) bekezdés alapján az alperesnek kellett volna bizonyítani. Az alperes ennek nem tett eleget. Ezért a jogerős ítélet a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogsértés elkövetését az alperes terhére megállapította, továbbá a c) pont alapján kötelezte az alperest megfelelő nyilvánosság biztosítása mellett elégtétel adására. A Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja, illetve a Ptk. 339. § (1) bekezdés, a Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdés alapján kötelezte az alperest a jogsértéssel okozati összefüggésben a felperest ért vagyoni és nem vagyoni károk megfizetésére. A vagyoni kár mértékét illetően figyelembe vette, hogy a felperes a Tudomány és Gazdaság Háza Kft. által igért, de a könyv hatására visszavont 2.000.000 forintos szponzori támogatástól elesett, ezért ebből 1.000.000 forint, továbbá a könyvsorozata szlovákiai kiadásának elmaradásából eredő 1.000.000 forint összegű elmaradt vagyoni előny megtérítésére tarthat igényt. Az elsőfokú bíróság által az alperes javára megítélt 4.500.000 forint nem vagyoni kártérítést ugyanakkor az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla 1.500.000 forintra leszállította. A jogerős ítélet a jogsértés jellegére és a hasonló ügyekben követett bírói gyakorlatra, továbbá az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI.1.) AB. határozatában kifejtett elvekre figyelemmel mérsékelte a nem vagyoni kártérítés összegét.