A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21002/2016/4. számú határozata zálogtárgyból való kielégítés tűrése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 229. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207. §, 211. §, 286. §, 290. §, 361. §] Bírók: Merőtey Anikó, Németh László, Palotás Gergely Péter

Kapcsolódó határozatok:

Győri Járásbíróság P.22998/2015/2., Fővárosi Törvényszék P.25356/2015/18., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21002/2016/4.*, Budapesti XX. XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság., Győri Törvényszék Pf.20739/2016/6., Fővárosi Törvényszék Pf.634173/2017/6., Kúria Pfv.20717/2017/5., Kúria Pfv.21793/2017/6. (BH 2018.11.308), Kúria Pfv.20411/2018/5.

***********

A Fővárosi Ítélőtábla a felperes jogi képviselője által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Ügyvédi Iroda () által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, alperes jogi képviselője (fél címe 5, ügyintéző: ) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe III/17.) II. rendű, III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. rendű, (fél címe 4, ügyintéző: ) által képviselt IV.rendű alperes neve (IV.rendű alperes címe) IV. rendű, () által képviselt V.rendű alperes neve (V.rendű alperes címe) V. rendű, Kft. (fél címe 6, ügyintéző: ) által képviselt alperes." (VI.rendű alperes címe) VI. rendű és a alperes jogi képviselője (fél címe 5, ügyintéző:) által képviselt VII.rendű alperes neve (VII.rendű alperes címe) VII. rendű alperesek ellen zálogjogból való kielégítés tűrése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2016. április 14. napján kelt, 2.P.25.356/2015/18. sorszámú ítélete ellen a felperes 20. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és az I. rendű alperes viszontkeresetét elutasítja.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 1.127.000 (egymillió-százhuszonhétezer) forint mértékű együttes első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I. rendű alperes 2003. december 30. napján megszerezte a helyiség belterületi helyrajzi számú ingatlanok tulajdonjogát, melyet a felperes javára bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjog terhelt. E keretbiztosítéki jelzálogjog a felperesnek a korábbi VI. rendű alperes vele szembeni tartozását biztosította, melynek mértéke év forint volt. Az I. rendű alperes az ingatlanokat később a II. és III. rendű alperesek részére értékesítette, akiknek arányú tulajdonjoga ai hatállyal év folyamán került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. Majd tőlük a tulajdonjogot a jelen per folyamatban léte alatt a VII. rendű alperes szerezte meg napján.

A felperes időközben megkereste az I. rendű alperest az ingatlanok jogi helyzetének rendezése végett. Mivel egyeztetésük nem vezetett eredményre, a felperes pert indított a jelzálogból történő kielégítés tűrésére kötelezés iránt. A per alatt történt újabb egyeztetés alapján a felperes -án úgy nyilatkozott, hogy feltétel nélkül kötelezettséget vállal arra, hogy a jelzálogjog ingatlan-nyilvántartásból való törlésére való nyilatkozatát kiadja, amennyiben az I. rendű alperes -ig forint vételár-hátralékot és forint perköltség megfizet a részére. napján az I. rendű alperes megfizetett a felperesnek forintot.

A felperes a jelen per napján tartott tárgyalásán sorszám alatti tárgyalási jegyzőkönyv) a keretbiztosítéki jelzálogjoga törlésére vonatkozó engedélyét átadta a VII. rendű alperes részére.

Az I. rendű alperes 2014. október 14. napján előterjesztett viszontkeresetében forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni a felperest arra hivatkozással, hogy az egyezség a felperessel nem jött létre, ezért a felperesnek nincs jogalapja arra, hogy a pénzt magánál tartsa, mivel a felperes nem számolhatja el a más jogcímen általa megküldött pénzt.

A felperes érdemi ellenkérelmében a viszontkereset elutasítását kérte figyelemmel arra, hogy a jogalap nélküli gazdagodás jogszabályi feltételei közül egyik sem következett be, mivel az I. rendű alperes által megfizetett összeg a főkötelezettel szembeni követelését csökkentette, ezért nem gazdagodott az I. rendű alperes által követelt összeggel. Hivatkozott arra, hogy az I. rendű alperesi viszontkereset előterjesztését megelőző időszakban kiállította a végleges törlési engedélyt és ezt követően fennmaradó követelését biztosítatlan követelésként engedményezte harmadik személyre. Álláspontja szerint az I. rendű alperes viszontkeresete nem csak alaptalan, hanem rosszhiszemű is, ezért azt a Ptk. 361. § (3) bekezdése alapján kell megítélni figyelemmel arra, hogy az igényt az I. rendű alperes jóerkölcsbe ütköző magatartásával maga idézte elő.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek forintot és kamatait, valamint rendelkezett a perköltség viselése körében. Tényként állapította meg, hogy a felperes és a korábbi VI. rendű alperes között hitelszerződés jött létre, melynek biztosítékaként az adós tulajdonában álló helyrajzi számú ingatlan tekintetében keretbiztosítéki jelzálogszerződés került megkötésre forint keretösszeg erejéig. Az ingatlanon társasház épült és a felperes keretbiztosítéki jelzálogjoga bejegyzést nyert a és helyrajzi számú ingatlanokra. Az adós és az I. rendű alperes -án adásvételei szerződést kötött e két ingatlan vonatkozásában. A felperes kötelezettséget vállalt a jelzálogjoga ingatlan-nyilvántartási törlésére vonatkozó nyilatkozat kiadására, amennyiben az I. rendű alperes forint vételár hátralékot és forint perköltséget megfizet -ig. Az I. rendű alperes a jelzálogjog megszűnése érdekében a -én megfizetett a felperesnek forintot, de a további forint megfizetésétől elzárkózott. A peres eljárás alatt a II. és III. rendű alperes a tulajdonjogát átruházta a VII. rendű alperesre. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a forint nem vitatott megfizetésének jogcíme a felperes és helyrajzi számú ingatlanokon fennálló jelzálogjoga megváltása volt. Utalt arra, hogy jogerős részítélet állapította meg, hogy a jelzálogjog törlése körében nem jött létre a felek között kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozat, mivel az I. rendű alperes a felperesi feltételeket maradéktalanul nem fogadta el és nem is teljesítette. Ebből következően az egyezség létrejöttének hiányában a felperesi oldalon jelentkező vagyoni előnynek nincs jogalapja. Ezért a bíróság vizsgálta, hogy a megállapodás hiányát megállapító jogerős részítélet után a felperes rendelkezett-e a bármilyen jogcímmel arra, hogy a pénzt megtartsa. Kiemelte, hogy a pénz részleges átutalása az I. rendű alperes részéről és annak a felperesi részről való megtartása nem pótolja a közös és egyező akaratnyilvánítást. Azzal tehát, hogy a felperes nem utalta vissza a pénzt az I. rendű alperesnek, a megismételt eljárás során sem jött létre egyezség a felek között. Szintén nem szolgálhatott magyarázatul a pénz megtartására az sem, hogy a felperes az I. rendű alperestől függetlenül olyan döntést hozott, hogy a követelését engedményezi, továbbá, hogy a VII. rendű alperessel megállapodik, illetve részére a törlési engedélyt kiadja. Nem osztotta az elsőfokú bíróság azt a felperesi álláspontot sem, miszerint azért nem szerzett vagyoni előnyt a felperes, mert a főkötelezettel szemben tőkekövetelése állott fenn, továbbá, hogy a zálogjog érvényesítésére került sor. Megalapozatlannak tartotta azt a védekezést is, amely szerint a felperes az I. rendű alperes elfogadott teljesítése fejében lemondott a zálogjog érvényesítéséről. Azt, hogy a felperesnek milyen jogviszonya, illetőleg követelése állott fenn az I. rendű alperesen kívüli személlyel, a főkötelezettel szemben, a jogalap nélküli gazdagodás szempontjából irrelevánsnak tartotta. Kifejtette, hogy az I. rendű alperesnek nem állt fenn tartozása a felperessel szemben, ingatlana szolgált a követelés biztosítékául, nem pedig egy más jogcímen átutalt pénzösszeg. A felperes követelésének és összegének pedig kizárólag addig volt jelentősége amíg a felperes azt nem engedményezte, azaz amíg azzal rendelkezett, és amíg a zálogjoga alapján a zálogtárgyból a követelése erejéig kielégítést kívánt keresni. Az pedig, hogy a felperes kiadta a törlési engedélyt a VII. rendű alperes részére, nem érinti jelen ügy érdemét, ugyanis a törlési engedély kiadására nem az I. rendű alperes részére került sor és nem a felperes és az I. rendű alperes megállapodása alapján. Hozzátette, hogy a törlési engedély kiadása azért sem volt figyelembe vehető, mert az I. rendű alperes nem a VII. rendű, hanem a II. és III. rendű alperesekkel állt jogviszonyban, irányukban állt fenn a felelőssége. Az elsőfokú bíróság szerint a perbeli vagyoneltolódásra semmi sem biztosított alapot, így a felperes az igazolatlanul előállt gazdagodást köteles volt megtéríteni az I. rendű alperesnek. Az elsőfokú bíróság nem osztotta a felperesnek azon hivatkozását, hogy az I. rendű alperes jóerkölcsbe ütköző magatartása idézte volna elő a felperes gazdagodását.