A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20499/2006/33. számú határozata ingó kiadása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 120. §, 127. §, 2001. évi LXIV. törvény (Kötv.) 46. §, 54. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Szabó Klára, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.499/2006/33.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Varga Tamás ügyvéd (1063 Budapest, Szív utca 33. I/5.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Soós B. Tibor ügyvéd (1094 Budapest, Berzenczey u. 4-6.) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, dr. Hernádi Eleonóra ügyvéd (1097 Budapest, Soroksári út 138.) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű, dr. Kovács. A. József ügyvéd (1097 Budapest, Soroksári út 138.) és a III. rendű alperes képviselője (III. rendű alperesi képviselő címe) által képviselt III.rendű alperes neve III. rendű, dr. Solt Anna ügyvéd (1024 Budapest, Ady Endre u. 24.) által képviselt IV.rendű alperes neve (IV. rendű alperes címe) IV. rendű és V. rendű alperes neve (V. rendű alperes címe) V. rendű alperes, Wolgang Hüsler gondnok (Löwenstrasse 54. 8001 Zürich, Svájc) által képviselt VI. rendű alperes neve (VI. rendű alperes címe) VI. rendű, dr. Perjési H. A. ügyvéd (1055 Budapest, Honvéd u. 22.) által képviselt VII. rendű alperes neve (VII. rendű alperes címe) VII. rendű és VIII. rendű alperes neve (VIII. rendű alperes címe) VIII. rendű alperes ellen ingó kiadása iránti indított perében a Fővárosi Bíróság 2005. november 16. napján kelt 4.P.20.389/2003/35. számú ítélete ellen a felperes által 37. és 38. sorszám alatt, az I., II. és III. rendű alperesek által 36. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a felperes keresetét teljesen elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az I. és a II. rendű alperesnek személyenként 10.500.000 (tízmillió-ötszázezer) forint, a III. rendű alperesnek 10.717.300 (tízmillió-hétszáztizenhétezer-háromszáz) forint együttes első- és másodfokú perköltséget, valamint a IV-V. rendű alpereseknek mint együttes jogosultaknak és a VII-VIII. rendű alpereseknek mint együttes jogosultaknak 24.000 (huszonnégyezer) forint - 24.000 (huszonnégyezer) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 900.000 (kilencszázezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a megismételt eljárásban IV-VIII. rendű alperesekre kiterjesztett keresetében édesanyjától végrendeleti öröklés címén szerzett tulajdonjogára hivatkozva az I. rendű alperest az 1., 2., 3., 4., 5., 10., 11. és 12. számú, a II. rendű alperest a 6., 7. és 9. számú festmények felperes birtokába bocsátására, III-VIII. rendű alpereseket ennek tűrésére kérte kötelezni.

Az I-III. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. Vitatták a felperes aktív perbeli legitimációját amiatt, hogy a perbeli műtárgyak már a felperes jogelődének sem képezték a tulajdonát, mert azokon a III. rendű alperes szerzett tulajdonjogot. Végleges védekezésükben az 1., 2., 3., 5., 11. és 12. képek esetén elsődlegesen jogszabályon, illetve hatósági határozaton alapuló, másodlagosan gazdátlan javak elsajátításával történő, harmadlagosan elbirtoklással való tulajdonszerzésre hivatkoztak. A 4., 6., 7., 9. és 10. számú képek tulajdonjogának III. rendű alperes általi megszerzését elsődlegesen a gazdátlan javak elsajátítására, másodlagosan elbirtoklásra alapították.

A IV-VI. rendű alperesek érdemi ellenkérelmet nem terjesztettek elő.

A VII. és VIII. rendű alperesek az alapeljárásban a 3., 4. és 7. számú képeket érintően előterjesztett ellenkérelmüket megváltoztatták és a felperes tulajdonjogát már nem tették vitássá.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletében az I. rendű alperest kötelezte, hogy 15 nap alatt adja a felperes birtokába a 11. számú képet. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Úgy rendelkezett, hogy a felek maguk viselik költségeiket.

Az elsőfokú bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy 1940-ben W. A.-né a kiadni kért képek tulajdonjogát megszerezte-e, és a felperes végrendeleti öröklés jogcímén a képeken tulajdonjogot szerezhetett-e.

Megállapította, hogy amennyiben a képek 1992-ben bekövetkezett halálakor W. A.-né tulajdonát képezték, akkor azoknak végrendeleti örököse a felperes. E körben utalt a korábbi elsőfokú ítéletben a végrendelet értelmezése kapcsán kifejtettekre és az alapeljárásban 7/F/1. alatt a felperes testvérei által tett nyilatkozat tartalmára.

H. M. P. és házastársa megismételt eljárásban becsatolt végrendelete alapján azt is megállapította, hogy a műtárgyakra vonatkozóan közös tulajdon a testvérek között nem jött létre. A rendelkezésre álló dokumentumokat úgy értékelte, hogy az 1., 2., 3., 7., 9., 10. és 11. képre vonatkozóan a felperesi jogelőd tulajdonjoga bizonyított.

A 4. számú kép esetében azt értékelte, hogy az állambiztonsági rendészet báró W. A. II. jelzésű ládájában találta meg, de az I. rendű alperes főigazgatója 1946. januárjában arról tájékoztatta a VII. és VIII. rendű gyámját, hogy a kép H. A. tulajdonából került a múzeum őrzésébe. H. A. leszármazói pedig 2000-ben e képre tulajdoni igényt támasztottak.

Az 5. számú kép esetében rögzítette, hogy a B. F. Vállalat pincéjéből került elő, és mint felperesi jogelőd műtárgya került a miniszteri biztosság őrizetébe. Egy 1944 májusában készült dokumentum szerint viszont H. I. villájában került zár alá vételre, bár ismeretlen személy ezt "W. Á.-né"ra változtatta. Az I. rendű alperes főigazgatója viszont a képről mint H. A. tulajdonáról tesz említést. A 6. számú képre vonatkozó adatok megegyeznek a 5. számú képnél rögzítettekkel azzal a kiegészítéssel, hogy a kép 1950-ben a L.-gyüjtemény darabjaként kerül az I. rendű alperes birtokába és törzsleltárába. A 12. számú kép esetében a felperesi jogelőd tulajdonjoga mellett H. A. tulajdonjogára vonatkozó adatok is felmerültek. A fenti adatokat úgy értékelte, hogy erre figyelemmel a 4., 5., 6. és 12. képre vonatkozóan a felperesi jogelőd tulajdonjoga nem bizonyított.

Ezt követően az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy az alperesek által megjelölt valamely jogcímen a III. rendű alperes tulajdonjogot szerzett-e.

Megállapította, hogy a felperesi jogelőd a Párizsi Békeszerződés megkötése napján kizárólag magyar állampolgár volt, ezért a Békeszerződés 27. cikkének (1) bekezdésére utalással megkötött a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Egyesült Államok Kormánya közötti igények rendezéséről szóló, 1973. március 6-án aláírt vagyonjogi megállapodás alapján illette, illetve illethette volna meg a festményekkel összefüggésben kártalanítási igény. Mivel azonban a tulajdonjog kérdésében egyedüli jogosultsággal bíró felperesi jogelőd a szerződésben félként nem vett részt, sem az 1959-es kártalanítási igénylésére vonatkozó jogcselekménye, sem más cselekmény nem utal arra, hogy ezen jogai gyakorlásával bármely szerződő felet megbízta volna, továbbá a Megállapodásban még csak utalás sincs a kártalanítással érintett vagyontárgyak tulajdonjogának változására. Az elsőfokú bíróság fentiekre figyelemmel azt is megállapította, hogy a III. rendű alperes gazdátlan javak elsajátításával sem szerezhetett a képeken tulajdonjogot.