BH 1997.4.173 Nem ad alapot a személyhez fűződő jog megsértésének a megállapítására az, hogy az üzletfelek a sajtóközleményben közzétett tényeket más cégre is vonatkoztathatják [Ptk. 78. § (1)-(2) bek.].

A P.-K. és Z. Vállalat d.-i üzemegysége 1988-ban P.-K. D.-i M. Rt. néven önálló társasággá alakult. A D.-K. D.-i M. Rt. felperes egyik alapítója a P.-K. V. és Z. Vállalat volt, amely állami vállalatként tovább működött.

Az I. r. alperes jogelődje, az Állami Vagyonügynökség tájékoztatása alapján a Magyar Távirati Iroda II. r. alperes 1993. február 17-én "Eltűnt a P.-K. vagyona?" címmel, 1993. március 20-án pedig "Az ÁVÜ a privatizációs visszaélések ellen - ÁVÜ-feljelentés a P.-K. vezetői ellen" címmel a vele szerződéses kapcsolatban álló kiadók és szerkesztőségek részére - a nyilvánossághoz közvetítés érdekében - sajtóközleményt továbbított.

Az 1993. február 17-i sajtóközleményben a II. r. alperes a következőkről tudósított:

"Mire elindulhatna a valódi privatizáció, elképzelhető, hogy nem is lesz mit értékesíteni a P.-K.-ban, mert szinte teljesen eltűnik az állami vagyon. A P.-K. állami vállalat már korábban társaságokba menekítette át vagyona nagy részét, így a privatizáció a cég számára nem is volt sürgető, azt csak az ÁVÜ kifejezett felszólítására kezdte meg. A P.-K. V. és Z. Vállalatnál még folyik a pénzügyi vizsgálat. Az már világos, hogy az állami vagyon jelentős részének elvesztésére lehet számítani. A P.-K. 1988-ban több társaságot hozott létre ipari telephelyeiből, illetőleg kereskedelmi szervezeteiből, ehhez külső befektetőket is bevont. Jelenleg egyébként öt részvénytársaságban és kilenc kft.-ben érdekelt. A P.-K. társaságai közül három csődben van, kettő felszámolás alatt áll, egy helyen pedig, a k.-i L. Kft.-nél végelszámolás folyik."

Az 1993. március 21-i sajtóközlemény - egyebek mellett - arról tudósított, hogy "Az ÁVÜ a P.-K. vezetői ellen bűnvádi eljárást kezdeményez azt követően, hogy lezárult a cégnél korábban indított pénzügyi vizsgálat. A lezárult vizsgálat igazolta az ÁVÜ feltevéseit, számos visszaélésre derült fény. Emiatt nemcsak B. H. (a cég vezetője), hanem a P.-K. több más vezetője ellen is személyi felelősségre vonást kezdeményez a tulajdonos, az Állami Vagyonügynökség."

A II. r. alperes sajtóközleményei alapján több napilapban sajtóközlemények jelentek meg, amelyek részben-egészben a II. r. alperes sajtóközleményének közreadásával tudósítottak a vagyonügynökség által az állami vállalatnál folytatott vizsgálatról.

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. és a II. r. alperes közlései alapján különböző újságokban megjelent sajtóközlemények a felperes jó hírnevét megsértették, és ezáltal a gazdasági életben való részvételét megnehezítették. A sajtóközlemények alapján ugyanis a felperes üzletfelei és az érintett pénzintézetek abban a feltevésben voltak, hogy a P.-K. nevű vállalatnál észlelt visszaélések a felperes cégre is vonatkoznak. A jogsértés megállapítása és a jogsértéstől való eltiltás mellett a felperes az I. r. alperessel szemben 11 000 000 forint nem vagyoni kár és 8 119 600 forint vagyoni kár megtérítése iránt érvényesített követelést. Bejelentette, hogy 1993 májusában névváltoztatásra kényszerült, és annak érdekében, hogy az állami vállalattól megkülönböztethető legyen, nevét N.-K. D.-i M. Rt.-re változtatta. A névváltoztatás miatt felmerült költségeit is a vagyoni kár körében érvényesítette.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes által hivatkozott újságcikkek (amelyek az alperesek tájékoztatásán alapultak) megsértették-e a felperes jogi személy jó hírnevét, azaz közöltek-e olyan tényeket, amelyek a felperessel kapcsolatban kedvezőtlen értékítélet kialakítására adtak alkalmat.