A Kecskeméti Törvényszék P.21368/2012/92. számú határozata kártérítés (VAGYONI és NEM VAGYONI kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 177. §, 220. §, 222. §, 234. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 351. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: K. Szabó-Ördög Aranka

KECSKEMÉTI TÖRVÉNYSZÉK

KECSKEMÉT

6.P.21.368/2012/92. szám

A Kecskeméti Törvényszék a Cseri és Társai Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperesnek,-

az Újvári és Báji-Patai Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe) által képviselt alperes megnevezése alperes székhelye szám alatti székhelyű alperes ellen vagyoni és nem vagyoni kár megfizetése iránt indított perében - mely perbe az alperes pernyertessége érdekében Dr. Sárga Zoltán ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt Alperesi beavatkozó megnevezése (alperesi beavatkozó székhelye) beavatkozott - meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A törvényszék a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest a perben felmerült 3.150,- (Háromezer-egyszázötven) forint Állam által előlegezett tanúdíj viselésére.

Megkeresi a törvényszék a Kecskeméti Törvényszék Gazdasági Hivatalát, hogy a felperes által befizetett és EL.457/2014. szám alatt bevételezett, jelenleg nyilvántartott 13.330,- (Tizenháromezer-háromszázharminc) forint összegből 3.150,- (Háromezer-egyszázötven) forintot utaljon ki a Kecskeméti Törvényszék Gazdasági Hivatala bevételi számlájára és a fennmaradó 10.180,- (Tízezer-egyszáznyolcvan) forintot utalja vissza a felperes letevő részére.

A törvényszék kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az adóhatóság külön felhívására a Magyar Állam javára 1.075.100,- (azaz Egymillió-hetvenötezer-egyszáz) forint feljegyzett kereseti illetéket.

A felmerült 37.688,- (Harminchétezer-hatszáznyolcvannyolc) forint fordítási díjat az Állam viseli.

Kötelezi a törvényszék a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 762.000,- (Hétszázhatvankettőezer) forint és az alperesi beavatkozó részére 762.000,- (Hétszázhatvankettőezer) forint perköltséget.

A felperes a perben felmerült költségét maga köteles viselni.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Szegedi Ítélőtáblához címzett, de a Kecskeméti Törvényszéken írásban, 4 példányban benyújtandó fellebbezéssel lehet élni.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmükben a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását kérhetik. A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére, illetőleg a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, ha csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, ha csak az ítélet indokolása ellen irányul. Ezekben az esetekben a fellebbező fél a fellebbezésében tárgyalás tartását kérheti.

I N D O K O L Á S :

A törvényszék a felperes keresetlevele, perbeli előadása, az alperes ellenkérelme, perbeli előadás, 1. számú, 2. számú, 3. számú, 4. számú, 5. számú tanúk vallomása, az eseti mezőgazdasági szakértő 2013. december 28. napján kelt szakértői véleménye, a csatolt iratok, valamint a per egyéb adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes 2003. szeptember 6. napján az alperes által szervezett pusztaprogram keretében lovaskocsis kiránduláson vett részt. A kirándulás előtt az idegenvezetők anyanyelvükön tájékoztatták a turistákat, hogy óvatosan szálljanak fel- és le a lovaskocsira, menet közben ne álljanak fel. A program végeztével a körülbelül 10 lovasfogat egy időben érkezett vissza ebéd előtt és fogatonként 10-12 vendég kezdte meg a leszállást a kocsikról egyidejűleg.

A kocsi végénél található lépcsőnél szálltak le a turisták, mely a kocsi kb. 55-80 cm magas padozata és a föld felszíne között helyezkedett el, két lépcsőfok volt kialakítva 25 cm lépésmagassággal. Az utasok a lovaskocsi hátsó részén található lépcső melletti támasztékba kapaszkodva szálltak le egyenként, egymást követve. A fogat lazább homokos talajon történő megállását követően a felperes a csoport többi tagját követve kezdte meg a leszállást a fogatról. A fogaton a felperesen kívül a 4. és 5. számú tanúk tartózkodtak, akik ugyancsak készülődtek a leszálláshoz, a 4. számú tanú még ült a kocsin, az 5. számú tanú már álló helyzetben volt. Amikor a felperes éppen le akart szállni a kocsiról, a kocsi elé befogott két ló ismeretlen okból hirtelen megriadt, a behúzott kézifék és a lábfék ellenére kb. 80 cm-re megrántották a fogatot. A lovasfogat bakon ülő hajtója, a 3. számú tanú a fogat elmozdulását azonnal észlelte és a kezében tartott hajtószárral és hangjelzéssel sikeresen visszafogta a lovakat. A kocsi így álló helyzetéből elmozdult és a hirtelen előregurulás és a lovak visszahúzásából eredő tehetetlenség miatti hinta-hatás következtében a leszálláshoz éppen készülődő felperes elvesztette egyensúlyát és a kocsiról a földre esett a kocsi hátsó lépcsőjének irányában. A baleset következtében a felperes bal oldali felkarcsonttörést szenvedett el.

Az alperes 2008. május 28. napján a balesetet követően lefolytatott belső vizsgálat során megállapította, hogy a lovászt nem terheli felelősség a baleset bekövetkeztéért, annak egyedüli és kizárólagos oka a lovak megbokrosodása volt.

A felperes keresetében 40.770,- forint, 5.555 GBP és 1.200 HKD, valamint 42.913 AUD, 2.000.000,- forint átalány kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest vagyoni kár címén. A felperes 4.000.000,- forint nem vagyoni kártérítés megfizetésében kérte az alperes marasztalását, valamint ezen összegek után a káresemény bekövetkeztétől számított, a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata és perköltség megfizetésre irányult a keresete.

Álláspontja szerint az alperes részéről a lovak megbokrosodása és a talajviszonyok egyetemes vis maiorként történő értékelése vitatható, mert az ilyen és ehhez hasonló tevékenység végzése során az azt gyakorlónak minden körülmények között számolnia kell a lovak megbokrosodásából eredő veszéllyel és meg kell tennie minden szükséges intézkedést a kár elhárítása érdekében. Ezen szükséges intézkedések felróható figyelmen kívül hagyása valósult meg akkor, amikor a lovaskocsi olyan terepen állt meg és a leszállás olyan területen kezdődött meg, amelyen a kocsi fékezésére szolgáló eszköz rendeltetésszerű alkalmazása nem volt biztosítható annak következtében, hogy laza homokos talajon a lovak könnyebben el tudták mozdítani a kocsit.

Kifejtette, hogy a perben beszerzett eseti szakértői vélemény szerint a kocsi lefékezése ellenére a lovak mozgása miatt a fogat elmozdulása bármikor bekövetkezhetett, ezért jelentőséggel bír annak vizsgálata, miszerint az alperes alkalmazottai felhívták-e a turisták figyelmét, hogy a fel- és leszállásnál erre legyenek figyelemmel. Ezen tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget az alperes, ugyanis nem elég az arra irányuló tájékoztatás, hogy elővigyázatossággal járjanak el a fel- és leszállásnál. Az 1. számú tanú vallomása alapján az utasok úgy szereztek tudomást a kocsi megállásáról, hogy külön erre nem hívták fel a figyelmüket és nem tájékoztatták őket arról, hogy a leszállást mikor kezdjék meg és a lovasfogat megállásától függetlenül a kocsi megmozdulhat, ezért körültekintéssel járjanak el a leszállás során. Hivatkozott arra, hogy több kocsi vitte a turistákat, nem mindegyik kocsi mellett állt ott az alperes alkalmazottja, aki külön felhívhatta volna a leszállásban rejlő veszélyekre a turisták figyelmét és megfelelő tájékoztatásban részesíthette volna a turistákat. Mindezekből megállapítható, hogy a baleset bekövetkeztének megelőzéséhez szükséges intézkedéseket nem tette meg, nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.