A Szegedi Ítélőtábla Pf.21271/2015/1. számú határozata kártérítés (VAGYONI és NEM VAGYONI kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 351. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.21.271/2015/2. szám

A Szegedi Ítélőtábla a Cseri és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bérdi Erika ügyvéd) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - az Újvári és Báji-Patay Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Újvári Zoltán ügyvéd) által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen vagyoni és nem vagyoni kár megtérítése iránt indított perében - melybe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében Alperesi beavatkozó (címe) beavatkozott - a Kecskeméti Törvényszék 2014. október 31. napján kelt 6.P.21.368/2012/92. számú ítélete ellen a felperes részéről 93. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 300.000,- (Háromszázezer) Ft, az alperesi beavatkozónak 150.000,- (Egyszázötvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget és az államnak - külön felhívásra - 1.433.400,- (Egymillió-négyszázharmincháromezer-négyszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes 2003. szeptember 6-án az alperes által szervezett pusztaprogram keretében lovaskocsis kiránduláson vett részt. Indulás előtt az idegenvezetők anyanyelvükön tájékoztatták a turistákat, hogy óvatosan szálljanak fel- és le a lovaskocsikra, illetve azokról, menet közben pedig ne álljanak fel. A program végeztével a mintegy 10 lovasfogat egy időben érkezett vissza és fogatonként 10-12 vendég kezdte meg a leszállítást egyenként, egymást követve. Ehhez a kocsik végén található 2 fokos, 25 cm-es lépésmagasságú lépcsőt használták, amely a kocsi kb. 55-80 cm magas padozata és a föld felszíne között helyezkedett el. Közben a lépcső melletti támasztékba kapaszkodtak. A fogat lazább, homokos talajon történő megállását követően felperes a csoport többi tagját követve kezdte volna meg a leszállást, ekkor azonban a kocsi elé befogott két ló ismeretlen okból hirtelen megriadt, a behúzott kézi- és lábfék ellenére kb. 80 cm-re megrántották a fogatot. A hajtó az elmozdulást azonnal észlelte és a kezében tartott szárral, valamint hangjelzéssel sikeresen visszafogta a lovakat. A kocsi így álló helyzetéből előremozdult, a felperes pedig a hirtelen előgurulás és a lovak visszahúzásából eredő tehetetlenség miatti hintahatás következtében elvesztette egyensúlyát, a földre esett, és bal oldali felkarcsonttörést szenvedett el.

A felperes keresetében 40.770,- Ft, 5.555 GBP, 1.200 HKD, 42.913 AUD, valamint 2.000.000,- Ft átalány kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest vagyoni kár címén. Ezen túlmenően 4.000.000,- Ft összegű nem vagyoni kártérítés iránti igényt is előterjesztett. Álláspontja szerint az alperes alkalmazottjaként eljáró hajtó felróható magatartást tanúsított, amikor a lovaskocsit olyan terepen állította meg, amelyen a kocsi fékezésére szolgáló eszköz leszállás közben rendeltetésszerű céljára nem volt használható, mivel a laza, homokos talajon a lovak könnyebben el tudták mozdítani a járművet. Véleménye szerint az alperes nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének sem, mert nem tájékoztatta, hogy a leszállást mikor kezdje meg, és arról sem, hogy a kocsi megállás után megmozdulhat. Arra sem hívta fel a figyelmét, hogy ezért körültekintéssel járjon el a leszállás során.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint a lovasprogram lebonyolítása, az utasok lovaskocsiról történő le- és felszállása során minden általában elvárható intézkedést megtett, ezért kártérítési felelősség nem terheli.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában elsődlegesen rámutatott, a perbeli jogvitára a Ptk. 351. § (1) bekezdése és 339. §-a alkalmazandó.

A beszerzett - és aggálytalannak minősített - igazságügyi szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a lovaskocsi a szükséges balesetvédelmi berendezésekkel (korlát, lépcső) el volt látva, azok stabilak, biztonságosak voltak, a fék pedig működőképes, és a kocsi általános műszaki állapota is megfelelő volt a baleset időpontjában. Szintén a szakvélemény alapján foglalt úgy állást, hogy téves az a felperesi álláspont, miszerint az alperes helytelenül választotta meg a leszálláshoz a helyszínt, szilárd talajon a kerék ugyanis jóval kisebb felületen érintkezik a talajjal, míg laza talajon besüpped, ami elmozdulás esetén nagyobb ellenállást fejt ki. A kocsi hajtója szabályosan, az elvárható gondossággal járt el megálláskor és az utasok leszállásakor, szakmai szabályszegést nem követett el. A lovak ugyanakkor fegyelmezettek voltak, mert a hajtó utasítására megálltak.