BH 1989.5.184 I. A csalás befejezett, ha a számítógépkezelő terhelt az őt terhelő hátralék összegét valótlan adat betáplálásával egyenlíti ki [Btk. 318. § (1) és (2) bek.].

II. A számítógépes nyilvántartás anyagának jogellenes megváltoztatásával a magánokirat-hamisítás vétsége nem valósul meg [Btk. 276. §].

A városi bíróság a terheltet kisebb kárt okozó csalás vétségének kísérlete és magánokirat-hamisítás vétsége miatt, halmazati büntetésül 5 %-os bércsökkentés mellett letöltendő, 8 hónapi javító-nevelő munkára ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt a vállalatnál programozóként dolgozott. Munkáját abban a gépteremben végezte, ahol a befizetéseket számítógép igénybevételével könyvelték. A vádlott a munkáltatójának kezelésében levő lakásban lakott, és ismerte a saját kódszámát, amelyen az általa eszközölt befizetéseket nyilvántartották. A terheltnek a vállalatnál fél év leforgása alatt kb. 2900 forint lakbér-hátraléka keletkezett. A terhelt kihasználva a gépterem vezetőinek távollétét, a saját kódszámán 3000 forint befizetést a gépbe beütött. Ezzel a számítógépben rögzített adatokat meghamisította. Másnap az ellenőrzés során megállapították, hogy a számítógépbe befizetés nélküli beütés történt, így a terhelt cselekményét feltárták, és a beütött összeg nem került befizetésként nyilvántartásba.

A városi bíróság ítélete ellen a csalást minősítő és a terhelt bűnösségét magánokirat-hamisítás vétségében megállapító rendelkezése miatt a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.

I. A városi bíróság helyesen minősítette csalásnak a hazai ítélkezési gyakorlatban is megjelenő, újszerű módon - számítógép segítségével - elkövetett, tényállásban írt magatartást. Tévedett azonban az adott esetben, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a csalás a kísérleti stádiumig jutott el.