BH 1983.12.481 I. Az ittasság mértékének a megállapítása szempontjából elsősorban a vér-alkohol-vizsgálat eredménye az irányadó; a vizsgált személy ittasságára vonatkozó tünetek csupán a végleges szakvélemény elkészítéséhez szolgálhatnak segítségül [Be. 61. §, 68. §, Btk. 188.].

II. A tárgyalás mellőzésével pénzbüntetést kiszabó végzést hatályában fenntartó végzés ellen bejelentett fellebbezés tanácsülésen való elbírálásának helye van [Be. 269. § (A) bek., 354. § (3) bek., BKT. 1/1982. sz.].

Az első fokú bíróság végzésével a terhelttel szemben ittas járművezetés vétsége miatt 80 napi tétel pénzbüntetést és 2 évre a járművezetéstől eltiltást szabott ki. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 100 forintban állapította meg.

Mind az ügyész, mind a terhelt tárgyalás megtartását kérte. Ennek eredményeképpen az első fokú bíróság végzésével a korábban hozott végzését hatályában fenntartotta. E végzés ellen a terhelt terhére az ügyész fellebbezett.

A másodfokú bíróság tanácsülésen hozott ítéletével a korábban meghozott végzést hatályon kívül helyezte; a terheltet bűnösnek mondotta ki ittas járművezetés vétségében, és ezért őt 100 napi tétel pénzbüntetésre és a közúti járművezetéstől 2 évi eltiltásra ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 140 forintban állapította meg.

A megállapított tényállás szerint a terhelt napközben a lakásán, majd apósánál szeszes italt fogyasztott. Ezt követően, este 19 óra körüli időben a város belterületén, főútvonalon vezette a személygépkocsiját, és az egyik kereszteződésnél neki ütközött az úttest szélén tartózkodó személygépkocsinak, ez pedig még az előtte álló további két személygépkocsinak csapódott. Az említett gépkocsikban így mintegy 24 000 forint összegű kár keletkezett.

A terhelt vérében a cselekmény elkövetésekor 2,36-2,73 ezrelék véralkoholkoncentráció volt kimutatható, tehát szeszes italtól közepes-súlyos fokú befolyásoltság állapotában vezette a személygépkocsiját.

A másodfokon eljárt bíróság határozata ellen emelt törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint az eljárás során nem nyert feloldást az iratokból kitűnő az az ellentmondás, hogy az igen jelentős véralkoholkoncentráció mellett a vért vevő orvos ittasságra utaló klinikai tüneteket alig észlelt, csupán a lehelet gyenge alkoholszaga, valamint a terhelt bőbeszédű, ingerlékeny magatartása utalt ittasságára.

A törvényességi óvás szerint ezen túlmenően törvénysértő a jogerős ítélet azért is, mert a másodfokú bíróság a terhelt terhére bejelentett fellebbezést tanácsülésben bírálta el, és a fellebbezésnek helyt adva ítéletet hozott, melyben az első fokú határozatban foglaltaknál hátrányosabb jogkövetkezményeket alkalmazott.

A másodfokú eljárásban a terheltnek nem volt módja arra, hogy védekezését előterjessze, valamint arra sem, hogy az ügyészi fellebbezésre észrevételeket tegyen, ezért a Be. 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt alapelv - amely a védekezés jogát szögezi le - súlyos sérelmet szenvedett. Igaz ugyan, hogy a Be. 268. §-a és a 269. §-ának (4) bekezdése rendelkezéseire tekintettel nem kizárt az a jogi megoldás sem, mely szerint a másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzése ellen bejelentett perorvoslatot akkor is tanácsülésen bírálja el, ha ügydöntő végzést bírál felül, ilyenkor sem hagyható azonban figyelmen kívül a Be. 252. §-a (1) bekezdésének a rendelkezése. Eszerint tanácsülésre tartozó ügyben is tárgyalás tűzhető ki, ha a fellebbezés csak tárgyaláson bírálható el. Amennyiben pedig a Be. 6. §-ának érvényesülése ettől függ, úgy a Be. 250. §-a rendelkezéseinek alkalmazása már nemcsak perrendi lehetőség, hanem kötelező érvényű szabály.

Végül a törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint téves a másodfokú határozat azért is, mert a vonatkozó eljárási rendelkezések egybevetéséből kitűnően a bíróság ítéletet csak tárgyalás eredményeképpen hozhat.

A törvényességi óvás nem alapos.

A Be. XVII. fejezetéhez fűzött miniszteri indokolás arra mutat rá, hogy a pénzbüntetésnek tárgyalás mellőzésével történő kiszabása jellegénél fogva azért "külön eljárás", mert a büntetőjogi felelősség eldöntése "sajátos eljárási formák" között történik. Ez esetben az alapvető perjogi garanciák részbeni korlátozása azért megengedett, mivel e jogintézmény csupán csekély jelentőségű ügyekre terjed ki, és alkalmazásának olyanok az előfeltételei, amelyek a továbbiakban egyértelmű törvényi biztosítékot tartalmaznak.

Ezen előfeltételek közé tartozik az, hogy a terhelt a bűncselekmény elkövetését beismerje.