A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35346/2011/9. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 134. §, 178. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

Kfv.V.35.346/2011/9.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Dr. Nagy Ügyvédi Iroda /..., ügyintéző: dr. Nagy Tibor ügyvéd/ által képviselt felperes neve /.../ felperesnek db. Nádas Gábor jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Regionális Adó Főigazgatósága /.../ alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2011. február 03. napján kelt 9.K.30.623/2010/8. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 11. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 9.K.30.623/2010/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 /azaz tízezer/ forint felülvizsgálati perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-alföldi Regionális Igazgatósága a felperesnél személyi jövedelemadó /szja/ és százalékos egészségügyi hozzájárulás /eho/ adónemekben 2001.-2005. évekre végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2008. június 21. napján jogerős ... számú határozatával a felperest összesen 174.327 Ft adókülönbözet, 79.693 Ft adóbírság és 93.016 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Elnöke a 2010. május 27. napján kelt ..iktatószámú levelében tájékoztatta a felperest arról, hogy felügyeleti intézkedést az ügyében mellőzi.

A felperessel szemben tartozásai behajtása iránt ... számon végrehajtási eljárás indult.

A felperes 2009. július 17. napján méltányossági kérelmet terjesztett elő az adóhatósághoz, nyilvántartott adótartozásai elengedése iránt. Indokolása szerint egyedülálló, megélhetési, lakhatási gondjai, egészségi problémái és magas kora miatt munkát vállalni már nem tud.

Az adóhatóság által megküldött, a fizetési könnyítésre és mérsékelésre irányuló kérelem elbírálásához használatos, az adózó által kitöltött és visszaküldött adatlap szerint az elengedni kért összeg összesen 347.036 Ft, a felperes jövedelme a nyugdíja: 71.000 Ft, egyéb jövedelemmel nem rendelkezik, egyedül él, rezsi kiadásai /áram-, gáz-, víz-, távhő szolgáltatás díja, közös költség, telefondíj/ összesen 54.477 Ft, gyógyszerköltsége 15.000 Ft, egyéb jövedelemmel, ingatlannal, gépkocsival nem rendelkezik.

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-alföldi Regionális Igazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a 2010. július 15. napján kelt ... számú határozatával a felperes kérelmét elutasította. Döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 1.§ /2/, /6/ bekezdése, 134.§ /1/ bekezdése, 178.§ 4. pontja alapján hozta meg.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. szeptember 8. napján kelt 2128171682 számú határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Indokolása szerint az adózó által a visszaküldött adatlapon megjelölt kiadások együttes összege: 69.477 Ft, a közölt havi nettó jövedelmével megegyező összegű. Fellebbezésében a felperes további kiadásként jelölt még meg 37.000 Ft hiteltartozást is. Az elsőfokú hatóság megállapította továbbá, hogy az adózó két gazdasági társaságban /...Kft.-ben, ...Bt.-ben/ tulajdonosi részesedéssel rendelkezik. A jövedelmi viszonyai alapján tehát megélhetésének veszélyeztetettsége nélkül rendezni tudja adótartozását. Helyesen mutatott rá az elsőfokú adóhatóság arra, miszerint a fizetési kötelezettség esetleges teher jellege nem azonos a megélhetés súlyos veszélyeztetettségével. Az adóhatóság nyilvántartása szerint a felperes mindkét cége nyereséggel zárta a 2009. évet, a Kft. forgalma a 2010. év első felében a 2009. évi többszörösére nőtt. Nem helytálló tehát adózó azon hivatkozása, hogy azért nem vesz fel fizetést cégeiből, illetve azért nem vesz ki osztalékot, mert azok bevételei azt nem engedik meg.

Az elengedés iránti eljárás kérelemre indul, s a kérelem elbírálásához a megélhetés súlyos veszélyeztetettsége fennálltának, mint a kérelem teljesíthetőségének alapjául szolgáló körülménynek a megállapításához szükséges adatokat a kérelmezőnek kell szolgáltatnia és bizonyítania. Amennyiben az adózó a szükséges adatokat nem szolgáltatja, illetve a közölt adatok aggályosnak bizonyulnak, a kérelem nem teljesíthető. Az adózó valós vagyoni viszonyaira az általa közölt adatokból következtetni nem lehetett, illetve az általa közölt adatok a részletezett körülmények miatt aggályosak, így az elsőfokú adóhatóság jogszerű határozatának megváltoztatására nem volt lehetőség.

A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását és kérelme teljesítését kérte. Hivatkozott arra, hogy a Központi Statisztikai Hivatal közlése szerint 2008. évben a létminimum érték: 71.736 Ft volt, amely megegyezik a nyugdíja összegével. Az adóhatóság pedig nem bizonyította, hogy a nyugdíj jövedelmén kívül egyéb jövedelemmel is rendelkezne. Meglévő jövedelme alapján, amennyiben adótartozását fizetné, a megélhetését súlyosan veszélyeztetné. Előadta, hogy cégei bevételét beruházásra fordította, így azokból jövedelmet kivenni nem lehetett.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a méltányossági jogkörbe tartozó döntésnél a bíróság felülvizsgálati lehetősége szűk körű, a 2005. évet megelőzően e döntés bíróság által nem is volt felülvizsgálható. A méltányossági jogkörbe tartozó döntést a hatóság mérlegelés alapján hozza, amelynek jogszerűségéről a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ tartalmaz rendelkezést. Az adómérsékelés iránti eljárás kérelemre indult, és az adózót terheli annak bizonyítása, hogy fizetési terhei a maga és hozzátartozói megélhetését súlyosan veszélyeztetik. A felperes elmulasztotta bevallani a gazdasági társaságokban fennállott részesedését, és alaptalanul hivatkozott a későbbiekben arra, hogy a társaságok jövedelmei nem teszik lehetővé azt, hogy a cégek jövedelmeiből bevételre tehessen szert. Mindkét cég a 2009. évet nyereséggel zárta, a Kft. a 2009. évi 6.271.000 Ft-os nettó árbevételével szemben 2010. év első félévében már 19.311.000 Ft-os forgalmat bonyolított le. Az adóhatóság helytállóan értékelte tehát, hogy a felperes a nyugdíj jövedelmén felül bevételt elérő gazdasági társaságokban tulajdonrésszel rendelkezik /a Kft.-nek saját közlése szerint 30%-ban tulajdonosa, a Bt.-nek beltagja/, a két társaságban napi 8 órát meghaladóan dolgozik, továbbá az egyedüli jövedelmeként megjelölt nyugdíjon felül olyan kiadásokat is közölt, amelyekre vonatkozóan nem tisztázta, hogy azokat milyen forrásból teljesítette, így nem nyert bizonyítást, hogy megélhetése veszélybe kerülne. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem keretei között nem látott tehát lehetőséget a határozatok megváltoztatására.