A Debreceni Ítélőtábla Pf.20193/2020/5. számú határozata szerződés létre nem jöttének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 205. §, 239/A. §, 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) 62/A. §, 63. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 23/C. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 102. §, 383. §] Bírók: Árok Krisztián, Bakó Pál, Molnár Tibor Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.193/2020/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Pasztuha-Tocsek Zénó ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek - a Papp-Kalász-Tóth Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Tóth Károly ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (cím) I. rendű és a Bernátné dr. Gönczi Ágnes ügyvéd (cím) által képviselt II.rendű alperes neve (cím) II. rendű alperesek ellen egyoldalú jognyilatkozat létre nem jöttének megállapítása iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 13.P.20.916/2019/24. számú ítélete ellen a felperes részéről 25. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Megállapítja, hogy 2 500 000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket az állam visel.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] 2010. március 22-én Ausztriában, G-ban a felperes, a II. rendű alperes és az időközben felszámolt H-S. 2010. Sz. Kft. (a továbbiakban: Kft.) mint hitelfelvevők, továbbá az I. rendű alperes mint hitelező "részletfizetéses hitelszerződés" elnevezésű szerződést kötöttek egymással 160 000 euró hitel folyósítására. A kölcsön és a hiteldíjak visszafizetését jelzálogjoggal biztosították, amelynek tárgyát két ingatlan képezte: a K., cím alatt található, ..72/.6 helyrajzi számú üzlet és étterem, illetőleg a K., cím2 alatti lakóház, udvar megnevezésű, ..7 helyrajzi számú ingatlan. A szerződésben a Fürstenfeldi Járásbíróság illetékességét kötötték ki a szerződésből eredő valamennyi jogvita esetére a bírósági joghatóságról szóló osztrák törvény (Jurisdiktionsnorm) 104. §-a alapján. Az osztrák jog irányadó a felek szerződésére.

[2] 2010. április 8-án a felperes, a II. rendű alperes és a Kft. magyarországi közjegyző (V. T-né dr.) előtt, Ke-n közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot tettek a szerződésből eredő kötelezettségek közvetlen magyarországi végrehajthatósága érdekében (a továbbiakban: közjegyzői okirat). Ebben elismerték, hogy szerződés alapján 160 000 euróval és járulékaival tartoznak az I. rendű alperesnek, egyben - a szerződés szövegezésének megismétlésével - kötelezettséget vállaltak a tartozás visszafizetésére. Nyilatkozatuk szerint - egyebek mellett - tudomásul vették, hogy amennyiben nem tesznek eleget a közjegyzői okiratban részletezett tartozás visszafizetése iránti kötelezettségüknek, az I. rendű alperes jogosult a fennálló tartozás erejéig közvetlen bírósági végrehajtást kezdeményezni e nyilatkozatuk alapján. A közjegyző tájékoztatta a felperest, a II. rendű alperest és a Kft.-t, hogy a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjőtv.) 112. §-ának és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényben (a továbbiakban: Vht.) szabályozottak esetén van helye közvetlen bírósági végrehajtásnak a közjegyzői okiratba foglalt jognyilatkozataik alapján, továbbá az illetékes bíróság azt kérelmére tanúsítvánnyal látja el a Vht. 31/C. §-a alapján az Európai Unió tagállamaiban történő végrehajtás érdekében.

[3] Mivel a kölcsön törlesztésére egy alkalommal, 2012. április 11-én került sor 1300 euró összegben, az I. rendű alperes felmondta a kölcsönszerződést, és a közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállalás alapján közvetlen végrehajtást kezdeményezett Magyarországon; ez alapján végrehajtási eljárás van folyamatban a felperessel és a II. rendű alperessel szemben.

[4] A felperes keresetében kérte elsődlegesen annak megállapítását, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban 1959. évi Ptk.) 200. §-ának (2) bekezdése alapján a közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat mint jogszabályba ütköző egyoldalú jognyilatkozat a szerződés létrejöttekor hatályos nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmjtvr.) 25., 29. és 30. §-ai alapján nem jött létre, másodlagosan semmis, harmadlagosan a Kjőtv. 131. §-ának (1) bekezdése alapján (a Kjőtv. 2. §-ának (1) bekezdése és 120-129. §-ai megsértése miatt) mint közjegyzői okirat semmis. Hivatkozása szerint az osztrák jog irányadó az egyoldalú nyilatkozatát rögzítő közjegyzői okiratra is, a közjegyző ugyanakkor joghatóság hiányában és a magyar jog alapján járt el, ez alapján folyik a végrehajtás is, a két különböző jogrendszer azonban nem keveredhet, ha mégis, a közjegyző elmulasztotta az osztrák anyagi jogra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségét.

[5] Az I. rendű alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a megállapítási kereset feltételei nem állnak fenn, a közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozat pedig érvényesen létrejött.

[6] A II. rendű alperes ellenkérelmében nem ellenezte a kereset teljesítését.

[7] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével elutasította a keresetet. Megállapította, hogy a felek maguk viselik a perben felmerült költségeiket, míg a meg nem fizetett 1 500 000 Ft illetéket az állam viseli.

[8] Az ítélet indokolásában előre bocsájtotta, hogy a felek jogviszonyára irányadó osztrák anyagi jog mellett volt joghatósága a per eldöntésére, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 172. §-ának (3) bekezdése és az 1959. évi Ptk. 239/A. §-ának (1) bekezdése alapján pedig helye volt megállapítási kereset előterjesztésének, amely azonban érdemét tekintve megalapozatlan volt.

[9] Ismertette a Kjőtv. 1. §-ának (1)-(2), 2. §-ának (1) és 3. §-ának (1) bekezdéseit, majd az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény Knptv. 1. §-ának (1) és (2) bekezdéseit, amelyek összevetve az Nmjtvr. 1., valamint 62/C-H. §-aival egyértelművé teszik, hogy a magyar közjegyzőnek volt joghatósága, nem kellett megtagadnia a közreműködését, eljárására pedig a magyar jogszabályok voltak irányadóak az Nmjtvr. 63. §-a értelmében. Mindezekkel ellentétes, a közjegyző eljárását kizáró szabályokat a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, a TANÁCS 2000. december 22-i 44/2001/EK rendelete, de más, közvetlenül alkalmazandó uniós jogi norma sem határoz meg. Mindezek miatt nem sérültek az Nmjtvr. felperes által felhívott rendelkezései, és a felperes (továbbá a II. rendű) alperes érvényesen megtehette a tartozáselismerő nyilatkozatot magyar közjegyző előtt, magyar jogszabályok alapján, míg az, hogy a felek jogviszonyára melyik állam joga irányadó, nem érinti a közjegyző joghatóságát.

[10] Megjegyezte továbbá, hogy a felperes, jogi képviselője és az I. rendű alperes jogi képviselője úgy nyilatkozott a perfelvételi tárgyaláson, hogy a felek abban állapodtak meg a szerződéses kapcsolatuk során, hogy - a közvetlen végrehajthatóság biztosítása érdekében - a kölcsönszerződés megkötését követően a felperes és a II. rendű alperes magyar közjegyző előtt az osztrák jog alapján megkötött kölcsönszerződés tartalmával egyező módon tesz az I. rendű alperes felé tartozáselismerő nyilatkozatot. Az I. rendű alperes elfogadta e nyilatkozatot, a közjegyző eljárási jogosultságát, azaz joghatóságát, a közokirat létrejöttét és érvényességét nem vitatta. Mindez a felek joghatóságra vonatkozó megállapodását is jelenti, még ha nem is tettek az Nmjtvr.-ben foglalt formai követelményeknek megfelelő kikötést.