BH 1997.6.274 A magánvádra indult büntetőeljárásban csak a bizonyítás foganatosításával, a tárgyaláson tisztázható, hogy a napilapban megjelent interjú a véleménynyilvánítás alkotmányos jogának a gyakorlását jelentette-e, vagy pedig a tényállás a magánvadló becsületének a csorbítására volt-e alkalmas [Be. 170. § (1) bek. a) pont, 261. § (1) bek., Btk. 180. § (1) bek. b) pont].

A városi bíróság a vádlott ellen a nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértés miatt a büntetőeljárást megszüntette.

A vádlott interjút adott az egyik napilapnak, mely interjú az említett lap 1996. február 24-i számában jelent meg. A magánvádló a törvényes határidőn belül feljelentést tett a vádlott ellen, mert állítása szerint az interjú részeiből a széles olvasóközönség számára - a nevének említése nélkül is - nyilvánvaló, hogy az inkriminált mondatok róla - és nem másról - szólnak, illetve hogy a vádlott válaszai a magánvádló becsületének a csorbítására alkalmasak.

Mivel az interjúban a magánvádló neve nem hangzott el, csak egy szűk kör (hozzátartozók, barátok, közvetlen munkatársak) előtt lehet nyilvánvaló, hogy az inkriminált mondatok a magánvádlóra vonatkoznak. Semmiképpen nem lehet azt megállapítani, hogy a széles olvasóközönség kétséget kizáróan be tudja azonosítani a magánvádló személyét. A bűncselekmény megvalósulásának feltétele, hogy a sértett személye minden kétséget kizáróan megállapítható és felismerhető legyen (BJD 1190.). Az előbb kifejtettek szerint ez a feltétel - a bíróság álláspontja szerint - nem valósult meg az adott esetben.

Egyértelmű viszont, hogy az interjúban a magánvádló párttagsági, pártpolitikai tevékenységét minősítette, ekként az a bírálat a kritika körébe tartozik, még ha annak a tartalma rosszalló volt is. Az alkotmány 61. §-ának (1) bekezdése tartalmazza, hogy mindenkit megillet a szabad véleménynyilvánításra vonatkozó jog. Az adott esetben a magánvádló által vád tárgyává tett nyilatkozat nem haladja meg a bírálat, illetőleg a kritika körét, megfelel az alkotmányban rögzített véleménynyilvánítási szabadságnak, ekként a bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg. A bíróság tehát arra a jogi következtetésre jutott, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, ezért a büntetőeljárást a Be. 170. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megszüntette.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a magánvádló jelentett be fellebbezést az eljárás megszüntetése miatt, az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására utasítása érdekében.

A bejelentett fellebbezést a megyei bíróság alaposnak találta.