EH 2003.928 Az embercsempészés bűntettét megvalósító tettes cselekménye önálló tettesi cselekmény, amely a segítség nyújtásával befejezetté válik [Btk. 218. §].

A városi bíróság ítéletével az I. r. terhelt bűnösségét 14 rendbeli embercsempészés bűntettében, a II. r. terhelt bűnösségét 12 rendbeli embercsempészés bűntettében és 8 rendbeli embercsempészés vétségében, a III. r. terhelt bűnösségét pedig 4 rendbeli embercsempészés bűntettében állapította meg.

Ezért halmazati büntetésül az I. r. terheltet 10 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, a II. r. terheltet 1 év 4 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre, míg a III. r. terheltet halmazati büntetésül 350 napi tétel - napi tételenként 150 forint - pénzbüntetésre ítélte.

Ellenben az I. r. és II. r. terheltet az ellenük 4-4 rendbeli embercsempészés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

A felmentő rendelkezés első fokon jogerőre emelkedett.

A megállapított tényállás lényege szerint a terheltek valamennyien taxisként dolgoztak N. városban, s e minőségükben az alábbi bűncselekményeket követték el:

2000 novemberében - pontosan meg nem állapítható időben - az I. r. és II. r. terhelt az egyik menekülttáborból gépkocsival, személyenként négy-négy külföldi állampolgárt szállítottak az osztrák határ közelébe, amiért gépkocsinként 100 USD fuvardíjat kaptak.

Ugyanezen időben, ám egy másik alkalommal az I. r. terhelt taxival a menekülttáborból négy afgán állampolgárt vitt 100 USD-ért a határ közelébe. A határőrség a külföldi személyeket elfogta.

2001 januárjában az esti órákban az I. r., II. r. és III. r. terhelt az N. városban levő vásárcsarnok parkolójából négy-négy külföldi személyt szállított a határ közelébe, gépkocsinként 100 USD fejében.

A II. r. terhelt 1990 nyarán - az azóta elhalálozott társával - a városból a határ közelébe szállított ugyancsak négy-négy külföldi állampolgárt. A szállításért a II. r. terhelt 4000 forintot kapott.

1998 nyarán a II. r. terhelt a már elhunyt társával, 1999 júniusában pedig egyedül szállított a városból szintén négy-négy külföldi állampolgárt a határ menti térségbe. Ezért a II. r. terhelt mindkét alkalommal 4000 forintot vett át.

Valamennyi szállítás alkalmával a terheltek tisztában voltak azzal, hogy a külföldi állampolgárok a magyar határt engedély nélkül, meg nem engedett módon kívánják átlépni, és ők ehhez nyújtanak segítséget.

A védelmi fellebbezések során eljárt megyei bíróság mint másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:

Az I. r. terhelt esetében a 12 rendbeli embercsempészés bűntette vonatkozásában megállapította, hogy az kísérleti szakban maradt; 2 rendbeli embercsempészés bűntette tekintetében - ügyészi indítványra - az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette.

A II. r. terhelt tekintetében megállapította, hogy a 11 rendbeli embercsempészés bűntette kísérleti szakban maradt, míg a 8 rendbeli embercsempészés vétségeként értékelt cselekményeit 8 rendbeli embercsempészés bűntette kísérletének minősítette; ugyanakkor e terheltet az ellene emelt 1 rendbeli embercsempészés bűntettének vádja alól felmentette.

A III. r. terheltnek a 3 rendbeli embercsempészés bűntetteként értékelt cselekményét ugyancsak az említett bűntett kísérletének minősítette; 1 rendbeli embercsempészés bűntettének vádja alól pedig felmentette.

A fenti cselekményekért az I. és II. rendű terheltet 2-2 évre, míg a III. r. terheltet 1 évre próbára bocsátotta.

A másodfokú bíróság eljárása során a városi bíróság által megállapított tényállást irányadónak elfogadta.

A cselekmények jogi értékelése kapcsán a megyei bíróság - a Btk. 2. §-ára figyelemmel - megállapította, hogy valamennyi terheltre az elkövetés idején hatályban lévő törvény alkalmazandó, mivel az rájuk nézve enyhébb rendelkezést tartalmaz.

Miután egyik elkövetés esetében sem nyert megállapítást, hogy a külföldi állampolgárok a határt ténylegesen átlépték volna, a megyei bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terheltek a Btk. 218. §-ának (2) bekezdése szerint minősülő és büntetendő embercsempészés bűntettének csupán a kísérletét valósították meg. E minősítés-változtatás indokaként a megyei bíróság a "Btk. Kommentár iránymutatására" hivatkozott.

A másodfokon eljárt megyei bíróság ítélete ellen a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt valamennyi terhelt terhére, a Be. 405. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt okból. Az indítvány a bűncselekmények kísérletként történő minősítését és az ahhoz kapcsolódó joghátrányt törvénysértőnek tartja. Sérelmezi, hogy a megyei bíróság figyelmen kívül hagyta, miszerint adott esetben az elkövetési magatartás "segítségnyújtás", amely fogalmilag bűnsegédi tevékenység. Ezt a cselekményt azonban a törvényhozó sui generis, önálló tettesi magatartásként szabályozza. Következésképpen a segítségnyújtással a cselekmény befejezetté válik, függetlenül attól, hogy a segítséget igénybe vevő személyek megkísérelték-e a határ tiltott módon való átlépését vagy sem. Ezért indítványozta: a Legfelsőbb Bíróság állapítsa meg, hogy a másodfokú bíróság határozata a cselekmények minősítését és az alkalmazott joghátrányt érintően törvénysértő, erre tekintettel azt helyezze hatályon kívül a Be. 425. § (1) bekezdés a) pontja alapján, és utasítsa a megyei bíróságot új másodfokú eljárás lefolytatására.

A Legfőbb Ügyészség a főügyészség felülvizsgálati indítványával egyező indítványt terjesztett elő.

Valamennyi terhelt védője a megyei bíróság mint másodfokú bíróság határozatának hatályában fenntartását kérte.

Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati indítvány 2003. szeptember 25. napján érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz, az 1998. évi XIX. törvény (új Be.) 603. §-ának (6) bekezdése értelmében annak elbírálására a szóban lévő jogszabály XVII. Fejezetében foglalt szabályok az irányadók.

A felülvizsgálati indítvány alapos.

A felülvizsgálatnak a Be. 405. §-ának b) pontja értelmében a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen - többek között - akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

A Btk. 218. §-ának (2) bekezdése szerint, aki a Magyar Köztársaság államhatárának engedély nélkül vagy meg nem engedett módon történő átlépéséhez anyagi haszonszerzés végett segítséget nyújt, az embercsempészés bűntettét valósítja meg.

Az embercsempészés tulajdonképpen nem más, mint a Magyar Köztársaság államhatárának engedély nélküli, vagy meg nem engedett módon történő átlépéséhez nyújtott bűnsegédi magatartások egyike, amelyet a fokozott társadalomra veszélyességre tekintettel a törvényhozó kiemel, és önálló sui generis bűncselekményként szabályoz.

A bűncselekmény elkövetési magatartása a "segítségnyújtás", amely a már említett sui generis alakzatkénti értékelése folytán vált tettesi magatartássá. A segítségnyújtás lehet mind fizikai, mind pszichikai tevékenység. A fizikai segítségnyújtás - többek között - a határvonalig való kalauzolásban, a határon való átkísérésben, a határőrség félrevezetésében, az átlépést megkönnyítő eszközök rendelkezésre bocsátásában realizálódik. Viszont a pszichikai segítségnyújtás leggyakoribb módja, hogy az elkövető a határsértőt tanáccsal, útbaigazítással, az átkelés helyének közlésével segíti a cselekmény elkövetésében.

A felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a vagyoni haszon nagyságában konkrét megállapodás jön létre vagy sem, továbbmenően annak sem, hogy az elkövetési magatartást követi-e a tiltott határátlépés, és az sikeres volt-e vagy sem.

Mindebből következik, hogy az embercsempészés bűncselekménye a segítségnyújtással befejezett. A szóban lévő bűntett tevékenységi bűncselekmény, s a jogellenes magatartás tanúsításával befejezetté válik. Az embercsempészés nem járulékos jellegű, akkor is megvalósul és befejezett, ha tiltott előkészülethez kapcsolódik.

A jelen felülvizsgálati eljárásban megtámadott ügydöntő jogerős ítéletben rögzített tényállás szerint - amely a Be. 420. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó - mindhárom terhelt személygépkocsival szállította a külföldi személyeket vagyoni haszonszerzés végett a határ közelébe, a határőrség által rendszeresen ellenőrzött területre. Az említett személyeknek a határ engedély nélküli átlépéséhez ez által segítséget nyújtottak. Magatartásuk - a már korábban kifejtettek alapján - önálló tettesi cselekmény, amely a segítségnyújtással befejezetté vált. Ehhez képest a másodfokú bíróság által alkalmazott joghátrány is törvénysértően enyhének mutatkozik.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak helyt adva, a Be. 425. §-ának (1) bekezdése a) pontja alapján a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és e bíróságot új másodfokú eljárás lefolytatására utasította. (Legf. Bír. Bfv. III. 2328/2003. sz.).