BH 2021.1.9 I. A tárgyalási mulasztását ki nem mentő és ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben a bíróság törvényesen folytatja le az eljárást a terhelt jelenléte nélkül, az erre vonatkozó különeljárás szabályai szerint [1998. évi XIX. tv. (korábbi Be.) XXV. Fejezete, 2017. évi XC. tv. (Be.) CI. Fejezete].

II. Amennyiben az elsőfokú bíróság ítéletét a terhelt távollétében hozta meg, és a terhelt felkutatására tett intézkedések a másodfokú eljárásban eredményre vezetnek, a Be. 752. § (1) bekezdése alapján kitűzött tárgyalás megtartása a terhelt részvétele nélkül feltétlen eljárási szabálysértés [Be. 752. § (1) bek., 608. § (1) bek. d) pont].

[1] A járásbíróság a 2018. február 19. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki lopás bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 316. § (1) bek., (2) bek. II. ford. d) pont, (5) bek. b) pont], csalás bűntettében [korábbi Btk. 318. § (1) bek., (4) bek. a) pont], közokirat-hamisítás bűntettében [korábbi Btk. 274. § (1) bek. c) pont], csalás vétségében [korábbi Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. I. ford.], zártörés vétségében [korábbi Btk. 249. § (2) bek.], valamint magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §), ezért őt - mint visszaesőt, halmazati büntetésül - 2 év 2 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelttel szemben 217 500 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el, és kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

[2] A védő fellebbezése alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2018. november 8. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terhelt vagyon elleni bűncselekményeit sikkasztás bűntettének [korábbi Btk. 317. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (5) bek. b) pont], és 2 rendbeli csalás bűntettének [korábbi Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. c) pont, és egy esetben (5) bek. b) pont, egy esetben (4) bek. b) pont] minősítette; egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, melyben annak a törvény szerinti okát (Be. 649. §) nem jelölte meg. A Kúriától - a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.

[4] Indokai szerint személyesen - önhibáján kívül - sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárásban nem vett részt. Sérelmezte, hogy mivel meghatalmazott védője az elsőfokú tárgyalást megelőzően elhunyt, ezt követően kirendelés alapján minden tárgyaláson más-más ügyvéd járt el a védelmében. Előadta, hogy a másodfokú tárgyalás időpontjában Ausztriában volt fogvatartásban, ahol azonnal kérelmezte a tárgyalásra, illetve később a büntetés végrehajtására a Magyarországra való hazaszállítását, azonban kérelmeit elutasították.

[5] A terhelt indítványát a 2020. április 15-én érkezett beadványában kiegészítette azzal, hogy 2011 és 2016 között valóban részt vett az elsőfokú tárgyalásokon. Ezt követően azonban egy alkalommal autóbaleset miatt nem tudott megjelenni, amit telefonon kimentett. Ekkor hunyt el meghatalmazott védője is, a bíróság azonban annak ellenére a terhelt és a védő jelenléte nélkül tartotta meg a tárgyalást, hogy perdöntő jelentőségű bizonyítékok előterjesztésére került volna sor.

[6] A terhelt elismerte, hogy előállításakor a másodfokú bíróság a tárgyalásra valóban megidézte, azonban az ellen több alkalommal is "tárgyalásfenntartási joggyakorlást" nyújtott be, amire azonban nem kapott választ. Ausztriában letartóztatását követően azonnal kérte a magyarországi tárgyalásra való átszállítását, azonban azt a távollétében tartották meg. Így sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárásban nem volt módja a bizonyítékai előterjesztésére.

[7] A terhelt kitért arra is, hogy az ügyet a rendőrség "manipulálta". Az időmúlás tükrében a kiszabott büntetés is súlyos, ez alatt egészségi állapota tovább rosszabbodott, és az összbüntetésbe foglalás kapcsán is hátrány érte. Kérelmeire, beadványaira a hatóságok még csak nem is válaszoltak.

[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak, és a támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

[9] Álláspontja szerint az ügy "rendőrség általi manipulására" és a védelemhez való jog sérülésére való hivatkozások nem utalnak felülvizsgálat alapját képező eljárási szabálysértésre. A terhelt egészségi állapota és az összbüntetés elmaradása sem tartozik a felülvizsgálat körébe.

[10] Az ügyiratok tartalma alapján az állapítható meg, hogy a terhelt a 2017. szeptember 25. napjára kitűzött tárgyaláson nem jelent meg és távolmaradását nem mentette ki. A bíróság utóbb elfogatóparancsot bocsátott ki vele szemben, ami nem vezetett eredményre, az ügyész pedig indítványozta az eljárásnak a terhelt távollétében való lefolytatását. Ezt követően a bíróság hirdetményi úton kézbesítette az idézést és a terhelt távollétében hozta meg az ítéletét.

[11] A másodfokú bíróság a terheltet előbb hirdetményi úton, majd az előállításakor szóban is idézte a nyilvános ülésre, valamint kézbesítette számára az elsőfokú ítéletet. A terhelt azonban a nyilvános ülésen a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, így a törvényszék a terhelt távollétében megtartotta a nyilvános ülést, és meghozta a másodfokú határozatot.

[12] A terhelt a járásbíróságra 2019. január 28-án érkezett kérelmében kérte a büntetés végrehajtásának elhalasztását, és ehhez csatolta az osztrák hatóságok igazolását, miszerint 2018. szeptember 21. napjától 2019. március 21. napjáig fogvatartásban van Ausztriában.

[13] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint jelentősége van annak, hogy a terhelt Ausztriában történt letartóztatása és a másodfokú tárgyalás kitűzött időpontja között közel másfél hónap telt el, és az iratok között nincs olyan terhelti beadvány, ami a nyilvános ülés elhalasztására, illetve a terhelt azon való részvételének bejelentésére vonatkozott volna.

[14] A bírói gyakorlat következetes abban, hogy amennyiben a fellebbezési tárgyalásról értesített terhelt előtt ismert volt a fellebbezési tárgyalás időpontja, amely időpont előtt más ügyben letartóztatásra került, azonban nem kérte a tárgyalásra való előállítását, úgy nem valósul meg eljárási szabálysértés. Ha a terhelt személyi szabadságtól való megfosztása és az eljárási cselekmény határnapja között hosszabb idő telik el, akkor elvárható a terhelttől, hogy megjelenési szándékát a büntetés-végrehajtási intézet vagy a bíróság felé jelezze.

[15] A Legfőbb Ügyészség utalt rá, hogy a terhelt távollétében folytatott eljárásban védő minden alkalommal jelen volt. Ekként a bíróság nem tartotta meg a tárgyalást olyan személy távollétében, akinek a részvétele a törvény alapján kötelező.

[16] A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára írásbeli észrevételt tett. Ebben előadta, hogy 2017. szeptember 25-én az osztrák határról két rendőr jelenlétében mentette ki magát telefonon a járásbíróságnál. Megjelölte azon ausztriai lakcímét, ahol előadása szerint az elfogatóparancs kibocsátásakor tartózkodott. Állítása szerint a magyarországi címéről való idézése jogszabálysértő volt, a hirdetményi kézbesítésről pedig nem volt tudomása.