A Fővárosi Ítélőtábla Bf.338/2009/9. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 87. §, 282. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 152. §, 155. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 376. §, 386. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Miszlayné dr. Lányi Éva, Nehrer Péter

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.338/2009/9.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2010. év november hó 18. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmények miatt I. r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Pest Megyei Bíróság 2009. év július hó 3. napján kelt 12.B.8/2006/195. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy az I. r. és a III. r. vádlottakkal szemben 1.000.000-1.000.000 (egymillió-egymillió) forint vagyonelkobzást is elrendel.

A 37. sorszám alatti bűnjeljegyzéken feltüntetett szőrképletek, szövetminta, textilszál-nyomok, noteszek és számla lefoglalását megszünteti, és ezeket a 93/2005 BÜ számra hivatkozással a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Alosztályának küldi meg, megőrzés végett.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I. r. és III. r. vádlottakkal szemben helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Pest Megyei Bíróság a 2009. év július hó 3. napján kelt 12.B.8/2006/195. számú ítéletével I. r. vádlottat a Btk. 282/A. § (1) bekezdésének III. tétele és a (3) bekezdés alapján kábítószerrel visszaélés bűntette [1/a.] és 1 rb. a Btk. 282. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a./ pontja szerint minősülő [1/b., 1/c.] kábítószerrel visszaélés vétsége miatt halmazati büntetésül mint visszaesőt 4 évi fegyházbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.

III. r. vádlottat a Btk. 282/A. § (1) bekezdésének III. tétele és a (3) bekezdés szerint [2/a., 3/a., 3/b. és 6. pont] kábítószerrel visszaélés bűntette, valamint 1 rb. a Btk. 282. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a./ pontja szerint minősülő [3/b.] kábítószerrel visszaélés vétsége miatt a távollétében halmazati büntetésül 4 évi fegyházbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen I. r. vádlott és védője elsősorban a minősítés megváltoztatásáért, másodsorban enyhítésért; III. r. vádlott védője ugyancsak a minősítés megváltoztatásáért és enyhítésért fellebbezett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2009. év december hó 16. napján kelt BF.86/2007/18. számú átiratával indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mindkét vádlottal szemben vagyonelkobzást rendeljen el és a bűnjelekkel kapcsolatban a rendelkező részben szereplő 37. és 38. sorszám alatti bűnjelek tekintetében a lefoglalást szüntesse meg és a bűnjeleket a nyomozóhatóságnak adja ki a Be. 155. § (2) bekezdése alapján, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlott tekintetében hagyja helyben.

A Pest Megyei Bíróság 12.B.8/2006/195. számú ítélete II. r., IV. r., VI. r. , VII. r., VIII. r. és IX. r. vádlottak tekintetében első fokon jogerőre emelkedett.

A fellebbezések alapján a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 348. § (1) bekezdésében írt felülbírálati jogkörén belül megvizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást. Megállapította, hogy az eltúlzottan hosszú időtartamú eljárás során a bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, a bizonyítékokat maradéktalanul összegyűjtötte és azokat egyenként és összességében igen nagy részletességgel elemezte. Az indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett.

A fellebbviteli eljárás keretében az I. r. vádlott védője a fellebbezésének irányát megváltoztatta és a Be. 351. § (2) bekezdésének a./, b./ és d./ pontjában írt okok alapján megalapozatlanságra hivatkozással a Be. 376. § (1) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra utasítását kérte tekintettel arra, hogy ki nem küszöbölhető megalapozatlanság állapítható meg, ami a bűnösség megállapítását, illetve a büntetés kiszabását lényegesen befolyásolta.

Az I. r. vádlott védője a megalapozatlanság legfőbb okát abban látta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást lényegében a lehallgatási anyagok alapján és IX. r. vádlott vallomását figyelembe véve és elfogadva állapította meg. Álláspontja szerint a rendőrhatóság által értékelt lehallgatási jegyzőkönyvekről készült értékelés a bíróság részéről teljes körben elfogadásra került anélkül, hogy az egyes lehallgatási anyagokat egyenként értékelte volna. Ezáltal az elsőfokú bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének. Hivatkozott az I. r. vádlott védője arra, hogy az eljárt elsőfokú bíróság I. r. vádlott tagadásával ellentétesen IX. r. vádlott vallomását alapul véve állapította meg a tényállást anélkül, hogy ténylegesen kábítószer átadására került volna sor. Az ügyben szereplő vádlott-társi vallomások önmagában nem alapozzák meg az I. r. vádlott büntetőjogi felelősségét, mert ezek a tanúk nem tettek következetes és egyértelmű vallomásokat arra nézve, hogy az I. r. vádlott a IX. r. vádlottnak hány darab extasy tablettát és milyen nagyságú marihuána grammot adott el. Ezek a vallomások nem voltak elégségesek a pontos kábítószer hatóanyagtartalmának megállapítására és ez alapján megalapozatlanul kertül sor arra, hogy I. r. vádlott jelentős mennyiségű kábítószert adott el IX. r. vádlottnak. Ez a mennyiség csak összesen csekély mennyiségű kábítószernek tekintendő, és a vásárolt 700 db extasy tabletta, 230 gramm marihuána és a 20 gramm amfetamin por sem haladja meg a jelentős mennyiség alsó határát. Kétségtelen, hogy az azonos törvényi tényállásba foglalt cselekmények esetében a kábítószer hatóanyag tartalmának az összeadására kell, hogy sor kerüljön, de a kellő bizonyítékok hiányában csak az állapítható meg, hogy az I. r. vádlottól a fogyasztása érdekében lefoglalt csekély mennyiségű, azaz 10 db MITSCHUBISHI tabletta és 4,72 gramm marihuána lefoglalására került sor, ami a csekély mennyiség felső határát sem érte el. Mindezekre figyelemmel az 1/a. pont alapján a kereskedői magatartással összefüggésben legfeljebb a csekély mennyiségű kábítószerrel visszaélés vétsége lenne megállapítható. A lehallgatási jegyzőkönyvek ugyanis nem kerültek az elsőfokú bíróság által megfelelően értékelésre, ezért ezek az adatok nem támasztják alá a tényállában írt magatartást.

Az I. r. vádlott védője a fogyasztással összefüggésben megállapított büntetőjogi felelősséget nem kifogásolta tekintettel arra, hogy a toxikológiai vélemény figyelembe vételével I. r. vádlott vizeletében cannabiol sav maradványait találták. Az I. r. vádlott védője nem értett egyet a bíróság azon jogi álláspontjával, hogy I. r. vádlott alkalmi kábítószer-függőnek tekintendő. Kétségtelen, hogy a bíróság az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testületének eseti bizottsági véleményét fogadta el, amely megerősítette az igazságügyi elmeorvosszakértő szakértői véleményét, de ennek ellenére a vádlott éppen a kábítószer-függősége miatt vállalta a kábítószer elvonó kezelését. Ezért a védő, bár nem értett egyet a vádlottra vonatkozó azon szakértői véleménnyel, hogy a cselekmény elkövetésekor nem volt kábítószer-függőnek tekintendő, ezt a megállapítást utólagosan már nem támadta.