A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40727/2018/8. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. Bírók: Czifra Veronika, Horváth Andrea, Hunyady Mariann

áFővárosi Ítélőtábla

12.Gf.40.727/2018/8-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Ügyvédi Iroda (.; ügyintéző:ügyvéd) által képviselt (.) felperesnek a Ügyvédi Iroda (.; ügyintéző: ügyvéd) által képviselt "f.a." (.) I. rendű, és a ügyvéd (1028 .) által képviselt Részvénytársaság ()II. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2018. október 4-én meghozott 29.G.44.072/2017/26. számú ítélete ellen a felperes 27. sorszámú fellebbezése folytán a 2019. április 24-én megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatja meg, hogy megállapítja, az alperesek által 2014. szeptember 24-én megkötött engedményezési szerződés érvénytelen.

Kötelezi a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperes részére 34.245.000 (harmincnégymillió-kétszáznegyvenötezer) forintot.

Kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 1.905.000 (egymillió-kilencszázötezer) forint együttes első- és másodfokú ügyvédi költséget, továbbá 4.000.000 (négymillió) forint első- és másodfokú eljárási költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. r. alperes 2009. december 13. óta áll felszámolás alatt, kijelölt felszámolója a képviselő. A felperes a hitelezői igényét bejelentette, azt a felszámoló 2010. február 9-én 523.372.511 forint összegben igazolta vissza, amelyből 452.184.740 forint a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49/D. §-ába sorolt, zálogjoggal biztosított követelés. A felperesnek ingatlant terhelő keretbiztosítéki jelzálogjoga, ingóságot terhelő keretbiztosítéki zálogjoga és vagyont terhelő keretbiztosítéki zálogjoga állt fenn az adós vagyonán.

Az I. r. alperes felszámolója 2010. szeptember 28-án adó-visszaigénylést nyújtott be a román adóhatósághoz és kérte 1.029.406,12 RON kiutalását. Az elsőfokú román adóhatóság 504.780,29 RON-t kiutalt az I. r. alperes részére, 524.625,83 RON (34.845.000 forint) kiutalását elutasította. Határozatában arra hivatkozott, hogy a benyújtott számlát az adózó téves bevallásban szerepeltette, a visszatérítési igényt a 2008. adóévre vonatkozó bevallásban kellett volna benyújtani, mivel a számlában szereplő teljesítés 2008. évre vonatkozik. A felszámoló fellebbezéssel élt, melyet a másodfokú román adóhatóság elutasított. Az I. r. alperes 2013. szeptember 19-én a román közigazgatási bíróság előtt keresettel támadta meg az adóhatósági határozatot.

Az I. r. alperes felszámolója 2014. március 3-án a román adóhatósággal szembeni követelést 0 forintra értékelte.

Az elsőfokú román bíróság 2014. május 23-án meghozott ítélete szerint az I. r. alperes jogosult volt a 34.825.000 forintnak megfelelő RON visszaigénylésére. Az elsőfokú ítéletet az I. r. alperes jogi képviselője 2014 októberében kapta kézhez. Az ítélet ellen a román adóhatóság fellebbezéssel élt.

Az I. r. alperes felszámolója 2014. július 31-én nyilvános pályázati felhívást tett közzé a perbeli 34.845.902 forint követelés értékesítésére. Az irányárat 1.200.000 forint összegben határozta meg. Az egyetlen ajánlattevő a II. r. alperes volt, aki az ajánlott vételárat 600.000 forintban jelölte meg.

Az I. r. alperes, mint engedményező és a II. r. alperes, mint engedményes 2014. szeptember 24-én engedményezési szerződést kötöttek, melyben az I. r. alperes a II. r. alperesre engedményezte - kifejezetten bizonytalan követelésként - az I. r. alperesnek a román adóhatósággal szemben fennálló 34.845.000 forint összegű követelését. A szerződő felek a vételárat 600.000 forint összegben állapították meg, és rögzítették, hogy a román adóhatóságot az I. és a II. r. alperes közös nyilatkozatban értesíti. A megállapodást az I. r. alperes nevében törvényes képviselő 2 felszámolóbiztos, a II. r. alperes nevében dr. törvényes képviselő 1 vezérigazgató írta alá. A II. r. alperes a 600.000 forint vételárat megfizette az I. r. alperesnek.

Az I. r. alperes 2018. június 6-án a felperes, mint hitelező részére kifizetett a vételárból 300.000 forintot, a felperes vagyont terhelő zálogjogára figyelemmel.

A román adóhatóságot az engedményezés tényéről az alperesek nem értesítették.

A felperes megkeresésére a felszámoló 2014. november 7-én e-mailben arról tájékoztatta a felperest, hogy "A román adóhatósággal szemben fennálló követelés érdekében pert indítottunk a román adóhatósággal szemben. Romániai ügyvéd viszi az ügyet. Sajnos még első fokon tart az ügy. Tárgyalás már volt. A jogi képviselő tájékoztatása szerint érdeklődött a bíróságon arról, hogy mikorra várható a végzés. A bíróság tájékoztatása szerint több évi elmaradásban vannak az ügyekkel. A végzés nem prognosztizálható. Gondolom nem annyira sürgős egy román állammal szembeni követelés elbírálása."

A másodfokú román bíróság 2015. április 8-án helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.

Az engedményezési szerződésből eredő követelés alapján 2015. szeptember 3. napján az I. rendű alperes 36.000.000 forint összeget utalt át a II. r. alperes részére.

Az I. r. alperes felszámolója 2015. június 30-i fordulónappal elkészítette az V. számú közbenső mérleget, amely a felperes részére 2015. július 29-én lett kézbesítve. Az Egri Törvényszék a 2017. július 4-én kelt 11.Fpk.10-08-000439/127. számú végzésével hagyta jóvá a közbenső mérleget. Végzésében egyebek mellett rögzítette, hogy "... a romániai áfa visszaigénylés címén fennálló követelést több mint 5 éve próbálta meg behajtani a felszámoló, a román adóhatóság első- és másodfokon az igényt elutasította, azt a felszámoló valóban peresítette, a közbenső mérleg elkészítésekor bírósági döntés nem állt rendelkezésre, így került sor arra, hogy a 2014. szeptember 24-én kelt szerződéssel engedményezze a követelést. A felszámolást lefolytató bíróság álláspontja szerint a közbenső mérleg jóváhagyása keretében a romániai áfa visszaigénylés értékesítésének jogszerűségét a bíróság nem vizsgálhatja, erre kifogásolási eljárás keretében lett volna lehetőség, kifogást azonban az annak előterjesztésére nyitva álló, a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a hitelezők nem terjesztettek elő". A Debreceni Ítélőtábla 2018. február 8. napján helybenhagyta a közbenső mérleget jóváhagyó végzést.

2016. június 8-án a felperes az I. r. alperesnek az engedményezési szerződés tárgyában megtámadási nyilatkozatot küldött, fedezetelvonásra, tévedésre és megtévesztésre hivatkozással. A nyilatkozatban foglaltak szerint az engedményezési szerződésről 2015. július 23-án szerzett tudomást.

A felperes 2016. július 13-án a felszámolási iratokba betekintett. Ennek során áttanulmányozta a romániai áfa követelés iratait, a bevallást, az adóhatósági határozatot, az az elleni fellebbezést, a másodfokú adóhatósági határozatot és a Bukaresti Bíróság egyes iratait, valamint a követelés értékelését.