62003CJ0070[1]

A Bíróság (első tanács) 2004. szeptember 9-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Spanyol Királyság. Tagállami kötelezettségszegés - 93/13/EGK irányelv - A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek - Értelmezési szabályok - Jogszabályok kollíziójára vonatkozó szabályok. C-70/03. sz. ügy

C-70/03. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Spanyol Királyság

"Tagállami kötelezettségszegés - 93/13/EGK irányelv - A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek - Értelmezési szabályok - Jogszabályok kollíziójára vonatkozó szabályok"

Az ítélet összefoglalása

1. Jogszabályok közelítése - A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek - 93/13/EGK irányelv - Valamely szerződéses feltétel kétséges értelme esetén a fogyasztók számára legkedvezőbb értelmezés szabálya - Az egyéni fogyasztók által indított, illetve a jogsértés megszüntetésére irányuló, közérdekből indított eljárások közötti különbségtétel

(93/13 tanácsi irányelv, 5. cikk és 7. cikk, (2) bekezdés)

2. Jogszabályok közelítése - A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek - 93/13/EGK irányelv - A tagállamok területével szoros kapcsolatban álló szerződés, amelyre harmadik állam joga irányadó - A "szoros kapcsolat" fogalma - A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezmény 5. cikkének (2) bekezdése szerinti kapcsolóelvek - Kizártság

(1980. június 19-i Római Egyezmény, 5. cikk; 93/13 tanácsi irányelv, 6. cikk, (2) bekezdés)

1. A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 irányelv 5. cikkének harmadik mondatában szereplő pontosítás - amely szerint nem alkalmazandó az irányelv 7. cikkének (2) bekezdése szerinti "jogsértés megszüntetésére" irányuló keresetek vonatkozásában azon szabály, miszerint, ha egy feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó - normatív és kötelező szabály, amely a fogyasztók részére jogokat állapít meg, és hozzájárul az irányelv által elérni kívánt eredmény meghatározásához.

Ugyanis az alkalmazandó értelmezési szabályt illetően így megállapított, az egyéni fogyasztó által indítható, illetve a fogyasztók közös érdekeit képviselő személyek vagy szervezetek által indítható közérdekű eljárások közötti különbségtétel ezen eljárások eltérő céljaival magyarázható. Az első esetben a bíróságoknak vagy az illetékes szerveknek in concreto kell dönteniük egy már megkötött szerződésben szereplő feltétel tisztességtelen voltáról, míg a második esetben in abstracto egy olyan feltétel tisztességtelen voltáról kötelesek dönteni, amely bekerülhet a később megkötendő szerződésekbe. Az első esetben a személyében érintett fogyasztó számára kedvező értelmezés azonnali előnyökkel jár a fogyasztó számára. Ezzel szemben a második esetben ahhoz, hogy megelőzés a céljából az összes fogyasztó számára legkedvezőbb eredményt kapjuk, kétség esetén az adott feltételt nem kell úgy értelmezni, hogy az kedvező hatásokkal jár a fogyasztók számára. Az objektív értelmezés révén így gyakrabban meg lehet tiltani valamely homályos vagy kétértelmű feltétel alkalmazását, és ez a fogyasztók szélesebb körű védelmét eredményezi.

(vö. 16-17. pont)

2. A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 irányelv 6. cikkének (2) bekezdését - amely szerint a tagállamok a szükséges intézkedések megtételével gondoskodnak arról, hogy ha a szerződés szoros kapcsolatban áll a tagállamok területével, a fogyasztó ne veszítse el az ezen irányelv által biztosított védelmet annak következtében, hogy nem tagállam jogát jelölik ki a szerződésre alkalmazandó jogként - úgy kell értelmezni, hogy a szándékosan tág értelműen megfogalmazott "szoros kapcsolat" kifejezést, amely célja, hogy az ügy körülményeitől függően különféle kapcsolati tényezők figyelembevételére nyíljon lehetőség, vélelmek segítségével végül egyedi esetben pontosítani lehet. Ellenben e kifejezés jelentését nem korlátozhatja előre olyan meghatározott kapcsolóelvek kombinációja, mint, a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-i egyezmény 5. cikke szerinti, a fogyasztó tartózkodási helyére és a szerződéskötésre vonatkozó együttes feltételek.

(vö. 32-33. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2004. szeptember 9.(*)

"Tagállami kötelezettségszegés - 93/13/EGK irányelv - A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek - Értelmezési szabályok - Jogszabályok kollíziójára vonatkozó szabályok"

A C- 70/03. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2003. február 17-én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: I. Martínez del Peral és M. França, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Spanyol Királyság (képviseli: L. Fraguas Gadea, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök (előadó), A. Rosas és R. Silva de Lapuerta bírák,

főtanácsnok: L. A. Geelhoed,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának a 2004. április 29- i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Spanyol Királyság - mivel nem megfelelően ültette át a nemzeti jogrendjébe a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5- i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.; a továbbiakban: irányelv) 5. cikkét és 6. cikkének (2) bekezdését - nem teljesítette az EK- Szerződés rendelkezéseiből és a fenti irányelvből eredő kötelezettségeit.

2 Az irányelv 1. cikkének (1) bekezdése alapján az irányelv célja az, hogy közelítse a tagállamoknak a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit.

3 Az irányelv 10. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamoknak legkésőbb 1994. december 31- ig hatályba kellett léptetniük azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljenek az irányelvnek.

4 A spanyol nemzeti jogrendbe az irányelvet a "Ley General 26/1984 para la defensa de los consumidores y usuarios"-t (a fogyasztók és felhasználók védelméről szóló, 1984. július 19- i 26/1984. általános törvény, Boletín Oficial del Estado 176. sz., 1984. július 24., 21686. o., a továbbiakban: módosított 26/1984. törvény) módosító Ley 7/1998 sobre condiciones generales de la contratación (az általános szerződési feltételekről szóló, 1998. április 13- i 7/1998. törvény, Boletín Oficial del Estado 89. sz., 1998. április 14., 12304. o., a továbbiakban: 7/1998. törvény) ültette át.

A pert megelőző eljárás

5 A Bizottság - miután lehetőséget biztosított a Spanyol Királyság számára észrevételei előterjesztésére - 2000. május 25-én indokolással ellátott véleményt intézett a tagállamhoz, amelyben kifogásolta, hogy az nem megfelelő módon ültette át az irányelv 5. cikkét és 6. cikkének (2) bekezdését, és felhívta, hogy az értesítéstől számított két hónapon belül tegyen eleget a véleményben foglaltaknak.

6 A spanyol kormány 2000. szeptember 27- i levelében megjelölte azon okokat, amelyek alapján úgy ítélte meg, hogy megfelelően ültette át az irányelv fenti rendelkezéseit.

7 A Bizottság, mivel a Spanyol Királyságnak az indokolással ellátott véleményre adott válaszát nem tartotta elfogadhatónak, benyújtotta a jelen keresetet.

Az első, az irányelv 5. cikkének nem megfelelő átültetésére alapított kifogásról

A jogi háttér

Az irányelv

8 Az irányelv 5. cikkének rendelkezései szerint:

"Olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek világosnak és érthetőnek kell lenniük. Ha egy feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó. Ez az értelmezési szabály nem alkalmazandó a 7. cikk (2) bekezdésében említett eljárások vonatkozásában."

9 Az irányelv 7. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárások "jogsértés megszüntetésére irányuló" eljárások, vagyis "lehetővé teszik, hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi jogszabályok szerint jogos érdekkel rendelkező személyek vagy szervezetek eljárást kezdeményezzenek a vonatkozó nemzeti jogszabály értelmében bíróság vagy illetékes közigazgatási hatóság előtt annak megítélésére, hogy a fogyasztókkal kötendő szerződésekben általános használatra kidolgozott szerződési feltételek tisztességtelenek- e, valamint megfelelő és hatékony eszközökkel élnek azért, hogy megszüntessék az ilyen feltételek alkalmazását".

A nemzeti szabályozás

10 A módosított 26/1984. törvény 10. cikkének (2) bekezdése ekként rendelkezik:

"Ha egy feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó."

11 A 7/1998. törvény 6. cikkének (2) bekezdése szerint:

"A homályos általános szerződési feltételek értelmezése során felmerülő kétségeket az általános szerződési feltételeknek alávetett fél számára kedvező módon kell eldönteni."

A felek érvei és a hivatkozott jogalapok

12 A Bizottság azt kifogásolja, hogy a spanyol nemzeti jogszabályalkotó nem mondta ki, hogy a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés szabálya nem alkalmazható az irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt, közérdekből indított jogsértés megszüntetésére irányuló eljárások esetén. E mulasztás leronthatja ezen eljárások hatékonyságát, mivel az eladó vagy a szolgáltató a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés szabályának kihasználásával elérheti, hogy egy homályos és tisztességtelenként is értelmezhető feltétel ne minősülhessen tilos feltételnek.

13 A spanyol kormány hangsúlyozza, hogy a szóban forgó értelmezési szabály csak az egyéni eljárásokra vonatkozik, míg a közérdekű eljárásokat illetően az objektív értelmezés szabálya az irányadó. Hozzáfűzi, hogy a nemzeti jog, amely az irányelvben előírtnál magasabb szintű védelmet biztosít, tartalmazza azon feltételek listáját, amelyek minden esetben tisztességtelennek minősülnek. A lista kötelező jellege megakadályozza, hogy a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés szabályára való hivatkozással ellehetetlenüljenek a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárások.

A Bíróság álláspontja

14 Ahogy azt indítványának 7. pontjában a főtanácsnok kiemelte, az első kifogást illetően a felek közötti nézeteltérés inkább az irányelv 5. cikkéből fakadó kötelezettségeknek a belső jogba való átültetését szolgáló formák és eszközök kérdéséből, mint ezen kötelezettségek tartalmából adódik.

15 Jóllehet nem szükségszerű, hogy az irányelvek átültetése minden tagállamban jogalkotás útján történjen, az állandó joggyakorlat szerint elengedhetetlen, hogy a szóban forgó nemzeti jog hatékonyan biztosítsa az irányelv teljes mértékű alkalmazását, hogy a nemzeti jogszabályból következő jogi helyzet kellően pontos és világos legyen, hogy a jogalanyok megismerhessék jogaik teljességét, és - adott esetben - a nemzeti igazságszolgáltatási szervek előtt hivatkozhassanak ezekre (lásd különösen a C- 144/99. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2001. május 10-én hozott ítélet [EBHT 2001., I- 3541. o.] 17. pontját és a C- 478/99. sz., Bizottság kontra Svédország ügyben 2002. május 7-én hozott ítélet [EBHT 2002., I- 4147. o.] 18. pontját).

16 Az alkalmazandó értelmezési szabályt illetően az irányelv 5. cikkében az egyéni fogyasztó által indítható, illetve a fogyasztók közös érdekeit képviselő személyek vagy szervezetek által indítható közérdekű eljárások közötti különbségtétel ezen eljárások eltérő céljaival magyarázható. Az első esetben a bíróságoknak vagy az illetékes szerveknek in concreto kell dönteniük egy már megkötött szerződésben szereplő feltétel tisztességtelen voltáról, míg a második esetben in abstracto egy olyan feltétel tisztességtelen voltáról kötelesek dönteni, amely bekerülhet a később megkötendő szerződésekbe. Az első esetben a személyében érintett fogyasztó számára kedvező értelmezés azonnali előnyökkel jár a fogyasztó számára. Ezzel szemben a második esetben ahhoz, hogy megelőzés céljából az összes fogyasztó számára legkedvezőbb eredményt kapjuk, kétség esetén az adott feltételt nem kell úgy értelmezni, hogy az kedvező hatásokkal jár a fogyasztók számára. Az objektív értelmezés révén így gyakrabban meg lehet tiltani valamely homályos vagy kétértelmű feltétel alkalmazását, és ez a fogyasztók szélesebb körű védelmét eredményezi.

17 Ebből következően az irányelv 5. cikkének harmadik mondatában szereplő kikötés kötelező normatív szabály, amely a fogyasztók részére jogokat állapít meg, és hozzájárul az irányelv által elérni kívánt eredmény meghatározásához.

18 A spanyol kormány azonban nem bizonyította, hogy a nemzeti jogrend biztosítani tudja ezen eredmény elérését.

19 A spanyol hatóságok azon állítását illetően, amely szerint a fogyasztók számára legkedvezőbb értelmezés szabálya csak az egyéni eljárásokra vonatkozik, hangsúlyozni kell, hogy ennek alátámasztására a Spanyol Királyság nem hivatkozott nemzeti jogrendje egyetlen rendelkezésére vagy nemzeti igazságszolgáltató szervei egyetlen határozatára sem.

20 Meg kell állapítani, hogy a módosított 26/1984. törvény 10. cikkének (2) bekezdése és a 7/1998. törvény 6. cikkének (2) bekezdése semmilyen korlátozást nem említve mondja ki a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés általános szabályát, és hogy a 7/1998. törvény 12. cikke a közérdekből indított jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokat illetően semmilyen kivételt nem határoz meg ezen értelmezési szabály alól.

21 E rendelkezések hatályát megerősíti a rendelkezések nemzeti szabályozásban való elhelyezkedése. A módosított 26/1984. törvény 10. cikke a törvény "Gazdasági és társadalmi érdekek védelme" című II. fejeztében kapott helyet, míg a 7/1998. törvény 6. cikke ugyanezen törvény "Általános rendelkezések" című I. fejeztében található. E fejezetcímek arra utalnak, hogy általános alkalmazásra rendelt rendelkezésekről van szó, amelyek a közérdekből indított jogsértés megszüntetésére irányuló eljárások egyedi eseteire vonatkozóan semmilyen korlátozást nem tartalmaznak.

22 Meg kell tehát állapítani, hogy az első kifogás megalapozott.

A második, az irányelv 6. cikke (2) bekezdésének nem megfelelő átültetésére alapozott kifogásról

Jogi háttér

Az irányelv

23 Az irányelv 6. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A tagállamok a szükséges intézkedések megtételével gondoskodnak arról, hogy ha a szerződés szoros kapcsolatban áll a tagállamok területével, a fogyasztó ne veszítse el az ezen irányelv által biztosított védelmet annak következtében, hogy nem tagállam jogát jelölik ki a szerződésre alkalmazandó jogként."

A nemzeti szabályozás

24 A módosított 26/1984. törvény 10a. cikkének (3) bekezdése értelmében:

"A fogyasztókat a tisztességtelen szerződési feltételekkel szemben védő rendelkezések a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 1980. évi Római Egyezmény 5. cikke szerinti értelemben alkalmazandók -függetlenül a felek által választott szerződésre alkalmazandó jogtól."

25 A 7/1998. törvény 3. cikke (2) bekezdésének rendelkezése szerint:

"A nemzetközi szerződések és egyezmények rendelkezéseinek sérelme nélkül [ez a törvény] - amennyiben az alávetett fél spanyol területen adta beleegyezését, és szokásos tartózkodási helye is itt található - arra a szerződésre is vonatkozik, amelyben külföldi jogot kötöttek ki."

A Római Egyezmény

26 A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-én Rómában aláírásra megnyitott egyezmény (HL L 266., 1. o., a továbbiakban: Római Egyezmény) 5. cikkének (1) bekezdése értelmében ezen cikk "azon szerződésekre vonatkozik, amelyek tárgya áruk szállítása vagy szolgáltatások nyújtása egy személy (»a fogyasztó«) számára, annak szakmai vagy keresetszerűen űzött tevékenységén kívüli célra, továbbá azon szerződésekre, amelyek az ilyen ügyletek finanszírozására irányulnak". A fenti 5. cikk (4) és (5) bekezdései szerint ezen cikk nem vonatkozik a fuvarozási szerződésekre - kivéve, amelyek alapján átalánydíj fejében az utazásról és az elszállásolásról is gondoskodnak -, valamint a szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésekre, ha a szolgáltatást a fogyasztó számára kizárólag a szokásos tartózkodási helye szerinti országtól eltérő országban nyújtják.

27 A Római Egyezmény 5. cikkének (2) bekezdése ekként rendelkezik:

"[...]a felek jogválasztása nem eredményezheti azt, hogy a fogyasztót megfosztják az azon ország jogának kötelező szabályai által biztosított védelemtől, ahol szokásos tartózkodási helye található, amennyiben:

- ezen országban a szerződés megkötését reklám vagy kifejezetten neki címzett ajánlat előzte meg, és a fogyasztó ezen országban a maga részéről az összes szükséges lépést megtette a szerződés megkötése érdekében,

vagy

- a másik fél vagy annak képviselője a fogyasztó rendelését ezen országban vette át, vagy,

vagy

- a szerződés áruk eladására irányul, és a fogyasztó ezen országból egy másik országba utazott, és ott adta le rendelését, feltéve, hogy a fogyasztó utazását az eladó szervezte meg a fogyasztó vásárlásra való ösztönzése céljából."

Jogalapok és fontosabb érvek

28 A Bizottság előadja, hogy az irányelv 6. cikke (2) bekezdésének célja, hogy az eladóval vagy szolgáltatóval kötött valamennyi szerződésben minden fogyasztó részére védelmet biztosítson, míg a módosított 26/1984. törvény 10a. cikke csak bizonyos típusú, azaz a Római Egyezmény 5. cikkének (1) bekezdésben foglalt szerződésekre állapít meg ilyen védelmet és kizárólag akkor, ha bizonyos -, azaz az 5. cikk (2) bekezdésében foglalt - feltételek teljesülnek. Ezen feltételek nagyobb mértékű korlátozást tartalmaznak, mint az irányelv 6. cikke (2) bekezdésében foglalt azon egyedüli követelmény, amely csupán azt írja elő, hogy a "szerződés szoros kapcsolatban áll[jon] a tagállamok területével".

29 A spanyol kormány szerint a fogyasztók tisztességtelen feltételek ellen való védelmére vonatkozó nemzeti rendelkezések egységes értelmezéséből az következik, hogy ezen rendelkezések kötelezően alkalmazandók függetlenül a felek által választott szerződésre alkalmazandó jogtól. A spanyol kormány előadja, hogy a 7/1998. törvény 3. cikkének (2) bekezdése biztosítja ezen nemzeti rendelkezéseknek - azaz az irányelv által biztosított védelemnek - a külföldi jog által szabályozott szerződésekre történő kötelező alkalmazását, amennyiben az alávetett fél spanyol területen adta járult hozzá, és szokásos tartózkodási helye is itt található. Az irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében megfogalmazott "a tagállamok területével fennálló szoros kapcsolat" kifejezés tehát a spanyol joggal kapcsolatban álló szerződések esetén megvalósul.

A Bíróság álláspontja

30 A hatodik preambulumbekezdésből kitűnik, hogy az irányelv célja "az állampolgárok fogyasztóként történő megóvása [...], amikor nem a saját országuk, hanem más tagállamok jogszabályai által szabályozott szerződésekkel szereznek be árukat vagy vesznek igénybe szolgáltatásokat" (lásd e tekintetben a fent hivatkozott, Bizottság kontra Hollandia ítélet 18. és a fent hivatkozott, Bizottság kontra Svédország ítélet 18. pontját). Ennek a rendelkezésnek az irányelv 6. cikkének (2) bekezdése tesz eleget. Ahogy az az irányelv huszonkettedik preambulumbekezdésből kitűnik, ezen rendelkezés annak kockázatát igyekszik elkerülni, hogy bizonyos esetben, valamely harmadik ország jogának a szerződésre alkalmazandó jogként történő kijelölésével a fogyasztó elveszítse a közösségi védelmet. Az irányelv ebből a célból a harmadik országokat érintő szerződéses jogviszonyokban biztosítja a közösségen belüli szerződéses jogviszonyokban részt vevő fogyasztók részére nyújtott védelemnek a fenntartását, amennyiben a szerződés szorosan kapcsolódik a tagállamok területéhez.

31 Az irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből és 3. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződések tekintetében az irányelv által nyújtott védelem tárgyi hatálya az egyedileg meg nem tárgyalt feltételekre terjed ki. Amint arra a Bizottság rámutatott, a módosított 26/1984. törvény 10a. cikkének alkalmazási köre valóban szűkebb, mivel csak a Római Egyezmény 5. cikke (1), (4) és (5) bekezdése szerinti szerződésekre vonatkozik. Azonban, amint arra a spanyol kormány is rámutatott, a 7/1998. törvény 3. cikkének (2) bekezdése - amely a minden általános szerződési feltételek alapján, egyedi tárgyalás nélkül megkötött szerződésre alkalmazandó - pótolja ezt a hiányt.

32 A Közösséggel fennálló viszonyt illetően, az irányelv 6. cikkének (2) bekezdése megelégszik azzal, hogy a szerződésnek "szoros kapcsolatban [kell] áll[nia] a tagállamok területével". Ezen általános megfogalmazás célja, hogy az ügy körülményeitől függően különféle kapcsolati tényezők figyelembevételére nyíljon lehetőség.

33 A közösségi jogalkotó által szándékosan tág értelműen megfogalmazott "szoros kapcsolat" kifejezés jelentését vélelmek segítségével végül egyedi esetben pontosítani lehet, azonban e kifejezés jelentését nem korlátozhatja előre olyan meghatározott kapcsolóelvek kombinációja, mint a Római Szerződés 5. cikke szerinti, a tartózkodási helyre és a szerződés megkötésére vonatkozó együttes feltételek.

34 Ezen utóbbi rendelkezésre hivatkozva a spanyol jogrendnek az irányelv 6. cikkének 2. bekezdését átültetni hivatott rendelkezései a módosított 26/1984. törvény 10a. cikkében kifejezetten, a 7/1998. törvény 3. cikkének (2) bekezdésében pedig hallgatólagosan olyan korlátozást vezetnek be, amely összeegyeztethetetlen az irányelv által meghatározott védelmi szinttel.

35 Ebből következően a második kifogás szintén megalapozott.

36 Ezen feltételek mellett meg kell állapítani, hogy a Spanyol Királyság - mivel nem megfelelően ültette át belső jogrendjébe az irányelv 5. cikkét és 6. cikkének (2) bekezdését - nem teljesítette a fenti irányelvből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

37 Az eljárási szabályzat 69. cikkének (2) §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Spanyol Királyságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG (első tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Spanyol Királyság - mivel nem megfelelően ültette át a belső jogrendjébe a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 5. cikkét és 6. cikkének (2) bekezdését - nem teljesítette a fenti irányelvből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a Spanyol Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: spanyol.