A Kúria Pfv.20017/2015/6. számú precedensképes határozata. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 193. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 47. §, 48. §] Bírók: Kollár Márta, Tamáné dr. Nagy Erzsébet, Wellmann György

A határozat elvi tartalma:

Az adásvételi előszerződésben a szerződés létre nem jötte esetére meghatározott bérleti díj nem teszi az ügyletet bérleti szerződéssé.

***********

Pfv.VI.20.017/2015/6.szám

A Kúria dr. Vincze Gyula ügyvéd által képviselt felperesnek a DR. TÓTA Ügyvédi Iroda, ügyintéző: ifj. dr. Tóta Áron ügyvéd által képviselt alperes ellen ingatlan elhagyására kötelezés iránt a Járásbíróságnál 2.P.21.938/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Törvényszék 1.Pf.20.558/2014/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felperes és az alperes 2008. november 25-én adásvételi előszerződést kötöttek a Sz., S. utca 7. padlástér 11. szám alatti lakásingatlanra és az ugyanitt található földszint 12. szám alatti 15 m2-es, valamint 16 m2-es garázsingatlanra, illetve 4 darab parkolóhelyre. A felperes tulajdonosai az alperes gyermekei, ügyvezetője az alperes volt. A szerződésben rögzítették, hogy az alperes vételár-előleg címén 5.500.000 forintot megfizet, illetve a javára elszámolásra kerül 7.130.250 forint, mint anyagköltség és szerelési munkák ellenértéke. A fennmaradó vételár-részletet az alperesnek 2015. november 25-ig kellett volna megfizetnie. A felek rögzítették, hogy abban az esetben, ha a vételár-hátralék nem kerül megfizetésre, úgy a vételár-előleg bérleti díjnak minősül. Rendelkeztek arról is, hogy amennyiben az adásvételi szerződés megkötésére nem kerül sor, úgy a vevő választása szerint 90 napon belül visszaadja az ingatlant, vagy ha azt tovább kívánja használni, 1 évig maradhat és a lakás vonatkozásában 50.000 forint/hó, a garázsok vonatkozásában 6.000 Ft/hó, a parkolókért 5.000 Ft/hó bérleti díjat köteles fizetni.

A felperes ellen 2012. október 3-án felszámolási eljárás indult. A felszámoló az előszerződést a lakás vonatkozásában 2012. november 26-án, a garázsingatlanok vonatkozásában 2013. június 29-i levelében felmondta. Az alperes az ingatlanokat nem ürítette ki és nem adta azokat a felperes birtokába.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az alperest kötelezze a felmondásra tekintettel a perbeli ingatlanok 30 napon belüli kiürítésére. Hivatkozott az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 48. § (1) bekezdésére, 4. § (1) bekezdésére, 47. § (1) bekezdésére és az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 193. § (1) bekezdésében foglaltakra. Kérte továbbá, hogy a bíróság az alperest használati díj megfizetésére kötelezze a felszólítás időpontjától kezdődően.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felek között bérleti szerződés jött létre, hiszen rögzítésre került, hogy nem fizetés esetén a szerződés bérleti szerződéssé alakul át. A Cstv. 47. § (3) bekezdése alapján a felszámoló a felmondás jogát a természetes személyek által lakott lakásokra bérleti szerződés esetén nem gyakorolhatja. A használati díj vonatkozásában a felperes keresetét eltúlzottnak találta. Előadta, hogy maga a szerződés tartalmazza a bérleti díj összegét.