EH 2008.1775 A szülők megállapodásának hiányában a bíróság dönthet úgy, hogy a különélő szülő az időszakos kapcsolattartás alatt gyermekét a gondozó szülő hozzájárulása nélkül is külföldre vigye [Csjt. 69/C. §, 92. §].
A felperes keresetében a L. utónevű gyermek alperesnél történő elhelyezését kérte. Vállalta, hogy a gyermek tartására megfizet havonta 15 000 forint tartásdíjat. Kérte a kapcsolattartozás szabályozását is, ennek keretében igényt tartott arra, hogy a nyári kapcsolattartás ideje alatt a gyermeket külföldre vihesse.
Az alperes a gyermek nála történő elhelyezését maga is kérte, azonban a gyermektartásdíj összegét havi 30 000 forintban kérte megállapítani, figyelemmel a gyermek szükségleteire és a felek korábbi megállapodására. A gyermek külföldre viteléhez L. 10 éves koráig nem járult hozzá betegségeire tekintettel, valamint az alperes arra is hivatkozott, hogy a gyermek életkoránál fogva a külföldi utazásokat megfelelően értékelni egyébként sem tudná.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felek gyermeke - a felpereshez hasonlóan - lisztérzékeny, csak speciális élelmiszereket fogyaszthat, ez havonta mintegy 10 000 forint többletkiadást jelent az alperes számára. L. gyakran szenved felsőlégúti megbetegedésekben, valamint allergiás is, a gyógyszerköltségek havonta 5-10 000 forintot tesznek ki.
Az elsőfokú bíróság a peres felek gyermekét a szülők egyező akaratának megfelelően az alperesi édesanyánál helyezte el. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a gyermek tartására 2006. március 1-jétől kezdődően havi 30 000 forint tartásdíjat, és szabályozta a felperes és a gyermek közötti kapcsolattartást is.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes jövedelme ugyan a perben pontosan nem volt megállapítható, azonban kiadásai arra utalnak, hogy havonta legalább 150 000 forint jövedelemre tesz szert. A tartásdíj mértékét az elsőfokú bíróság erre, valamint a gyermek indokolt szükségleteire figyelemmel határozta meg havi 30 000 forintban.
Az elsőfokú bíróság nem adott helyt a felperes külföldi nyaraltatásra vonatkozó kereseti kérelmének, a kapcsolattartás szabályozása során osztotta ugyanis azt az alperesi álláspontot, mely szerint a gyermek életkora és betegségei miatt nem indokolt, hogy a felperes külföldre vigye nyaralni L.-t 10 éves kora előtt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva a felperes tartásdíj fizetési kötelezettségét 2007. január 1-jétől kezdődően havi 15 000 forintra szállította le. Rendelkezett a folyamatos kapcsolattartás elmaradása esetén annak pótlásáról, feljogosította továbbá a felperest, hogy a nyári időszakos kapcsolattartás idején fiát külföldre is, nevezetesen Görögországba és Romániába magával vihesse. Ezzel összefüggésben az alperest a gyermek útlevelének kiadására kötelezte.
A tartásdíj tekintetében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás kiegészítésével hozott a jogszabályoknak megfelelő döntést.
Alaposnak találta a felperesnek a gyermek külföldre vitelével kapcsolatos kereseti kérelmét illetve fellebbezését is, méltányolhatónak ítélte ugyanis a felperes azon kérését, hogy a gyermeket - elsősorban házastársa Erdélyben élő családjához - akár már most is elvihesse. A gyermek elmúlt 5 éves, ezért személygépkocsival megnyugtatóan utaztatható és az ugyancsak lisztérzékeny felperes megfelelően gondoskodni tud gyermeke egészségügyi problémáiról külföldön is. Ezért a másodfokú bíróság feljogosította a felperest, hogy a gyermekekkel a nyári szünidőben külföldre utazhasson.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a kapcsolattartás pótlására vonatkozó rendelkezés kivételével a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az alperes álláspontja szerint a felperes által fizetendő gyermektartásdíj leszállítása nem volt indokolt, ugyanis a felperes a szakmájában el tudott volna helyezkedni, indokolatlanul vette tehát igénybe az alacsony összegű álláskeresési támogatást, ezzel megfosztva gyermekét a számára szükséges mértékű tartásdíjtól.
Az alperes felülvizsgálati kérelme szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon jogosította fel a felperest az alperesi hozzájárulás nélkül a gyermek külföldre vitelére. A gyermeknek nincsen útlevele, ugyanis annak kiváltását az alperes László egészségi állapota és életkora miatt nem látta indokoltnak. A másodfokú bíróság alperesi ellenkérelem ellenére meghozott döntése, mely szerint a felperes jogosult a gyermeket a nyári időszakos kapcsolattartás keretében külföldre vinni, sérti a Legfelsőbb Bíróság 284. számú Polgári Kollégiumi állásfoglalását, melynek értelmében ahhoz, hogy a gyermeket bármelyik szülő külföldre vihesse, mindkét szülő hozzájárulása szükséges. Ezt támasztja alá a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 19. §-a (3) bekezdésének a) pontja is, mely szerint a kiskorú úti okmányát vissza kell vonni abban az esetben, ha azt bármelyik szülő azért kéri, mert az útiokmány kiadásához való hozzájárulását visszavonta. Jelen esetben az alperes eleve nem járult hozzá az útiokmány kiadásához és azt a gyermek 10 éves koráig nem is kívánja megtenni. Az alperes előadta továbbá, hogy a felperes pert indított ellene annak érdekében, hogy a bíróság pótolja a gyermek útlevelének kiállításához szükséges szülői nyilatkozatát.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős határozat hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Csjt. 69/A. §-ának (1) bekezdése szerint a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami a közös eltartásukra rendelkezésre áll. A (2) bekezdés alapján a gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben szolgáltatja.
A Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdése értelmében a tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani. Ennek során figyelemmel kell lenni: a) a gyermek tényleges szükségleteire, b) mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira, c) a szülők háztartásában eltartott más - saját, illetőleg mostoha - gyermekekre, d) a gyermek saját jövedelmére is.
E jogszabályhelyek megfelelő alkalmazásával határozta meg a másodfokú bíróság a tartásdíj összegét az elsőfokú határozat meghozatala után bekövetkezett változások figyelembevételével és kötelezte a felperest havi 15 000 forint tartásdíj megfizetésére.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos a nyári időszakos külföldön történő kapcsolattartás vonatkozásában sem.
A Csjt. 92. §-ának (1) bekezdése szerint a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermekétől külön élő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen (a kapcsolattartás joga). A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A (4) bekezdése értelmében a kapcsolattartásról - a szülők megegyezésének hiányában - a gyámhatóság dönt. Ha házassági vagy gyermekelhelyezési per van folyamatban, a szülők megegyezésének hiányában a kapcsolattartásról a bíróság dönt.
A kapcsolattartásra vonatkozó részletes rendelkezéseket a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet tartalmazza. Ennek értelmében a kapcsolattartás formái a folyamatos és az időszakos kapcsolattartás. Ez utóbbi magában foglalja a gyermekkel a tanítási szünetek és többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet.
Jelen esetben a felek a kapcsolattartásra vonatkozóan - minden kérdésre kiterjedően - nem tudtak megállapodni, ezért a kapcsolattartásról a bíróság döntött és a felperes kereseti kérelmére tekintettel arról is határozott, hogy a nyári - időszakos - kapcsolattartás keretében a felperes külföldre viheti-e a gyermeket vagy sem. A másodfokú bíróság az eset összes körülményét mérlegelve úgy határozott, hogy a felperest megilleti az a jog, hogy a nyári szünidő alatt a fiával külföldre (Görögországba vagy Romániába) utazhasson. A külföldi utazás a gyermek érdekeivel nem ellentétes, mivel a kisfiú az 5. életévét már betöltötte és lisztérzékenységét édesapja akár belföldön, akár külföldön megfelelően kezelni tudja. Nincsen tehát indoka annak, hogy a gyermek 10 éves koráig el legyen zárva a külföldi utazás lehetőségétől.
A jogerős ítélet vonatkozó rendelkezése összhangban áll a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi vonatkozásairól szóló Hágában, 1980. október 25-én kelt és az 1986. évi 14. tvr.-rel kihirdetett Egyezmény 5. cikkében foglaltakkal is, mely szerint a láthatási (kapcsolattartási) jog magában foglalja a gyermeknek a szokásos tartózkodási helyéről egy másik helyre korlátozott időtartamra történő elvitelének jogát. Az Egyezmény ezt a jogot nem szűkíti le a szülői felügyeletet gyakorló szülő tartózkodási helye szerinti államra.
A jogerős ítélet kapcsolattartásra vonatkozó hivatkozott rendelkezése nem sérti a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 284. számú, a gyermek jogellenes külföldre vitelével kapcsolatos állásfoglalását sem. Az a kitétel ugyanis, mely szerint jogellenes a külföldre vitel, ha a szülő a nem nála elhelyezett gyermeket a másik szülő hozzájárulása nélkül viszi külföldre, csak arra az esetre vonatkozik, ha a különélő szülők kapcsolattartásra vonatkozó megállapodása vagy megállapodás hiányában a gyámhivatal, illetve a bíróság döntése nem tartalmaz rendelkezést a kapcsolattartás esetleges külföldön történő gyakorlásáról, amikor a külföldi nyaralás csak a gyermeket gondozó szülő hozzájárulásával lehetséges. Jelen esetben azonban a bíróság az eset összes körülményét a gyermek érdekét mérlegelve kifejezetten vizsgálta, hogy indokolt, illetve lehetséges-e az időszakos kapcsolattartás külföldön történő gyakorlása, és az adott esetben pozitív döntést hozott. A kifejezett bírósági döntésre tekintettel pedig az apa és gyermeke külföldi nyaralásához a gyermeket gondozó édesanyja eseti hozzájárulására már nincsen szükség.
A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.372/2007.)