BH 1979.11.355 A megismételt eljárás során bizonyítékként értékelhető az elhalt tanú korábban jegyzőkönyvbe foglalt vallomása, ha a korábbi kihallgatásai során nem élt az őt megillető mentességi jogával [Be. 83. § (3) bek., 203. § (1) bek.].

A járásbíróság a megismételt eljárásban a terheltet súlyos testi sértés bűntette miatt 10%-os bércsökkentéssel járó 10 hónapi javító-nevelő munkára ítélte, a II. r. terheltet az ellene feltűnően durva módon elkövetett becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

Az ítéleti tényállás lényege szerint az I. r. és II. r. terhelt telek-szomszédok. Évek óta haragos, peres viszonyban vannak egymással. A vádbeli napon az I. r. terhelt megtámadta a II. r. terheltet, hátulról elkapta a vállát, az árokba lökte, felkapott egy lapátot és azzal a fekvő helyzetben levő II. r. terheltre ütött. Az ütéstől a II. r. terheltnek eltört a jobb keze V. ujjkörömperce, amely 8 napon túl gyógyult, tényleges gyógytartama 4 hét volt.

A cselekmény elkövetésekor az I. r. terhelt bordatöréssel betegállományban volt.

A járásbíróság és a megyei bíróság ítélete ellen mindkét terhelt tekintetében megalapozatlanság és törvénysértés miatt emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta.

Nem tisztázta az első fokú bíróság megnyugtató módon a cselekmény elkövetésének helyét. Erre nézve ugyanis ellentétes adatok vannak.

Megalapozatlan az ítéleti tényállás a dulakodás kezdeményezése tekintetében is. Erre nézve a terheltek egymással ellentétesen nyilatkoztak, s e körben nem derítette fel a bíróság, miért az I. r. terhelt kiáltotta "segítség, megtámadtak", holott ez utóbbira mindegyik tanú egybehangzóan vallott, s amit a II. r. terhelt sem vont kétségbe.

Nem tisztázták az eljárt bíróságok, hogy a cselekmény elkövetésének eszköze, a nyeles lapát kinek a tulajdona volt. A II. r. terhelt az eljárás során a nyomozati, valamint a bírói szakban erre nézve ellentétesen nyilatkozott. Ugyanis a feljelentésében még saját tulajdonában levő vaslapátról tesz említést, amelyet az I. r. terhelt felkapott és azzal ütött, a tárgyaláson viszont azt állította, hogy a lapát az I. r. terhelt tulajdona volt.