A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.15/2018/6. számú határozata szolgálati tekintély megsértésének bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 447. §] Bírók: Mészáros László, Szabó Éva, Török Zsolt

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék Kb.56/2017/2., *Fővárosi Ítélőtábla Kbf.15/2018/6.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa

6.Kbf.15/2018/6. szám

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mint másodfokú bíróság a Budapesten, 2018. március 26. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A szolgálati tekintély megsértésének bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 2017. december 19. napján kihirdetett 43.Kb.56/2017/2. számú ítéletét helybenhagyja.

Indokolás:

A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2017. december 19. napján kihirdetett 43.Kb.56/2017/2. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 447. § (1) bekezdés a./ pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő szolgálati tekintély megsértésének bűntettében, ezért 120 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 120.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. Kötelezte a vádlottat 600 forint bűnügyi költség megfizetésére.

A tárgyaláson a katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette, a vádlott és védője felmentés érdekében fellebbeztek.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.153/2018/1. számú átiratában arra tett indítványt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítéletét hagyja helyben. Beadványában kifejtette, hogy az elsőfokú katonai tanács a perrendi szabályokat betartva folytatta le a büntetőeljárást, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Minden releváns bizonyítékot megvizsgált, azokat egyenként és összességükben is értékelte, a bizonyítékokat mérlegelve helyes tényállást állapított meg. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete a megalapozatlansági okoktól mentes, felülbírálatra alkalmas. Az eljáró katonai tanács indokolási kötelezettségének is eleget tett. Kifejtette, hogy a mérlegelés útján megállapított, megalapozott tényállás megváltoztatására a másodfokú eljárásban nincs törvényes ok, a felmentés érdekében előterjesztett fellebbezések csak a tényállás felülmérlegelésére irányulnak. A rögzített tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Kifejtette továbbá, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan sorolta fel a vádlott javára jelentkező enyhítő körülményeket, azonban a cselekmény relatíve kevésbé sértő volta az enyhítő körülmények között nem vehető figyelembe. Álláspontja szerint a kiszabott büntetés törvényes és alkalmas a törvényben meghatározott céljának betöltésére, továbbá az egyéb rendelkezések is törvényesek.

A védő a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsánál előterjesztette fellebbezése részletes írásbeli indokolását. Ebben kifejtette, hogy bár az elsőfokú katonai tanács a teljes körű bizonyítási eljárást lefolytatta, és a tényállást az általa megismert bizonyítékok mérlegelésével állapította meg, tehát azt alappal támadni nem lehet, de továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, hogy nem nyert kétséget kizáróan bizonyítást, hogy védence részéről a tekintélysértő kifejezés elhangzott. Utalt arra, hogy tanú1 egy előre eltervezett szituációt teremtett, lényegében kiprovokálta a szakmai tárgyú vitát, melynek során védence a hangját felemelve vitatkozott. Álláspontja szerint ezt követően az érdekelt rendőrségi vezetők úgy manipulálták a jelentéseket, hogy abból védence bűnös magatartására lehessen következtetni. A bűncselekmény hiányában történő felmentésre irányuló indítványát azonban arra alapozta, hogy védence az inkriminált kifejezés használatával nem valósított meg bűncselekményt, mert a kialakult bírói gyakorlat szerint a becsület csorbítására egyébként alkalmas trágár kifejezés nem valósít meg bűncselekményt, ha az indulatból, a vita, veszekedés hevében történik. Védence esetében pedig a kiprovokált vita hevében indulatból, és emiatt a szokásos megfontolások hiányában történt az, hogy bármiféle megfontolás és előrelátás nélkül káromkodott egyet. A védő beadványában másodlagos indítványt is előterjesztett, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és védence megrovásban részesítését, harmadlagosan a kiszabottnál enyhébb pénzbüntetésnél enyhébb pénzbüntetés alkalmazására tett indítványt, kérte a részletekben történő megfizetés engedélyezése mellett. Az enyhítés érdekében előterjesztett indítványait azzal indokolta, hogy védence 17 évet szolgált a rendőrség kötelékében, a cselekmény megtörténte után más rendőri egységhez helyezték át, a vád tárgyát képező cselekményt megelőzően kiválóan alkalmas és jó minősítéseket kapott, míg az elsőfokú tárgyalást követően megváltozott a szolgálati értékelése. A vádlott a szolgálati ideje alatt 11 alkalommal részesült elismerésben, a cselekményt követően is a kiszabott feladatokat maradéktalanul elvégezte heti rendszerességgel. Hivatkozott továbbá arra, hogy védence a rendőrség kötelékének elhagyása mellett döntött az őt ért méltatlan eljárás miatt, és a polgári életben fog elhelyezkedni, így lehetősége sem lesz a továbbiakban katonai bűncselekmény elkövetésére.

A vádlott és védője által bejelentett fellebbezésre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta.