BH 2022.11.287 I. Feltétlen eljárási szabálysértést valósít meg a járásbíróság, ha olyan cselekményt bírál el, amely a vád tárgyává tett és az elsőfokú ítéletben is megállapított tényállás alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik. Ha a másodfokú bíróság a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjában írt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés miatt nem helyezi hatályon kívül az elsőfokú ítéletet, a felülvizsgálati eljárásban az első- és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése nem mellőzhető.

Hatáskör hiányában a terhelt beismerő nyilatkozatának elfogadására és ügydöntő határozat meghozatalára nincs törvényes lehetőség. A hatáskör vizsgálata a vádlottnak a beismerő és tárgyalásról lemondó nyilatkozata esetén is a bíróság Be. 23. §-ából fakadó kötelezettsége [Be. 23. §, 484. § (1) bek. g) pont, 485. §, 608. § (1) bek. c) pont].

II. Az előkészítő ülésen a terhelt beismerő nyilatkozatának - az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén történő - az elfogadását követően sem köti a bíróságot a vádirati minősítés.

A bíróságok hatásköre a vád tárgyává tett cselekmény helyes és törvényes minősítéséhez igazodik, függetlenül annak az ügyészség vagy a bíróság általi esetleges téves minősítésétől [Be. 6. § (2) és (3) bek.].

Pertörténet:

Gödöllői Járásbíróság B.163/2017/48., Gödöllői Járásbíróság B.307/2019/25., Budapest Környéki Törvényszék Bf.5/2020/32., Kúria Bfv.675/2021/20. (*BH 2022.11.287*), Budapest Környéki Törvényszék B.55/2022/28., Fővárosi Ítélőtábla Bf.237/2023/16.

***********

[1] A járásbíróság a nyilvános előkészítő ülésen hozott ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli rablás bűntettében, mint társtettest [Btk. 365. § (1) bek. a) pont], 1 rendbeli lopás vétségében, mint társtettest [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és bc) alpont], 3 rendbeli lopás bűntettében, mint társtettest [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és bc) alpont, (3) bek. b) pont ba) alpont] és 1 rendbeli lopás bűntettében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és bc) alpont, (3) bek. b) pont ba) alpont]. Ezért őt halmazati büntetésül 4 év szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést börtön fokozatban kell végrehajtani, abból az I. r. terhelt kétharmad rész kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható. A bíróság a szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelte az I. r. terhelt által bűnügyi őrizetben és letartóztatásban töltött időt. A bíróság az I. r. terheltet 4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Elrendelte a C. Járásbíróság ítéletében jogerősen kiszabott 1 év szabadságvesztés végrehajtását. A járásbíróság az I. r. terhelttel szemben 102 440 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

[2] Az elsőfokú bíróság ítéletében a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli rablás bűntettében, mint társtettest [Btk. 365. § (1) bek. a) pont], 1 rendbeli lopás vétségében, mint társtettest [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és bc) alpont], 3 rendbeli lopás bűntettében, mint társtettest [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és bc) alpont, (3) bek. b) pont ba) alpont]. Ezért őt mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani. A bíróság a szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelte a II. r. terhelt által bűnügyi őrizetben és letartóztatásban töltött időt, egyben megállapította, hogy a II. r. terhelt a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható. A járásbíróság a II. r. terheltet 5 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.

[3] A járásbíróság az I. r. és a II. r. terheltet egyetemlegesen kötelezte T. F., B. N., Z. K. magánfelek részére, valamint az I. r. és a II. r. terheltet a III. r. terhelttel egyetemlegesen a P. Zrt. magánfél részére megítélt polgári jogi igény megfizetésére. A bíróság a P. Zrt. magánfél és T. F. magánfél polgári jogi igényét ezt meghaladó részében egyéb törvényes útra utasította.

[4] A bíróság az I. r. és a II. r. terheltet egyaránt 2000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte.

[5] A bíróság kötelezte az I. r. terheltet 50 749 forint, a II. r. terheltet 71 526 forint bűnügyi költség megfizetésére.

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az ügyész jelentett be - többek között a jelen ügyben érintett - I. r. és a II. r. terhelt terhére fellebbezést a velük szemben kiszabott büntetés (a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamának) súlyosítása érdekében.

[7] A megyei főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezésben foglaltakat fenntartotta, majd a későbbi átiratában a korábbi indítványában foglaltakat részben megváltoztatta és hivatkozott arra, hogy az I. r. és a II. r. terhelt a bűncselekményeket a rendszeres haszonszerzésre törekvésen túl bűnszövetségben követték el, valamint a 6.) tényállási pontban írt rablási cselekmény jelentős értékre elkövetett, erre figyelemmel a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, de a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő rablás bűntettének megállapítására van törvényes lehetőség az I. r. és II. r. terheltek esetében. E bűncselekmény büntetési tételére (5-től 15 évig terjedő szabadságvesztés) figyelemmel az ügy elbírálása a Be. 21. § (1) bekezdésének 1. pontja alapján első fokon a törvényszék hatáskörébe tartozik, így az elsőfokú bíróság hatáskörét túllépve járt el. Ezért a Be. 608. § (1) bekezdésének c) pontja alapján az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését indítványozta.

[8] A törvényszék mint másodfokú bíróság a nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt vonatkozásában a büntetést kiszabó részében annyiban változtatta meg, hogy a terhelttel szemben 106 440 forint erejéig vagyonelkobzást is alkalmazott; egyebekben a felülvizsgálati indítvánnyal érintett I. r. és a II. r. terhelt vonatkozásában is helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Megállapította, hogy az I. r. és a II. r. terhelt az elsőfokú eljárásban 2019. november 25-ig volt letartóztatásban, ezt követően az I. r. terhelt 2019. december 26. napja óta, a II. r. terhelt pedig 2020. július 28. napja óta van ismét letartóztatásban. A másodfokú bíróság mindkét terhelt büntetésébe beszámítani rendelte az elsőfokú ítélet kihirdetése óta a másodfokú bíróság ítéletének kihirdetéséig előzetes fogvatartásban töltött teljes időtartamot olyan módon, hogy 1 napi előzetes fogvatartásban töltött időnek 1 napi szabadságvesztés felel meg. Ugyanilyen módon tekintette beszámítottnak az elsőfokú bíróság által a büntetésekbe beszámított időtartamokat is.

[9] A másodfokú bíróság a hatályon kívül helyezésre irányuló ügyészi fellebbezést nem tartotta alaposnak, ugyanis a járásbíróság helyesen járt el, amikor az ügyészség vádirati tényállás alapján, a vádiratban írt minősítésnek megfelelően állapította meg a vádlottak terhére rótt bűncselekmények, így a rablás bűntettének minősítését is. Álláspontja szerint amennyiben az elsőfokú bíróság a vádlott beismerő nyilatkozatát végzéssel elfogadta, úgy a bíróság a tényállását - és a vádlott bűnösségének a megállapítását - a Be. 565. § (1) bekezdése alapján a bűnösség beismerésére, a nyilatkozat elfogadására és az ügy irataira alapítja. Jelen ügyben az előkészítő ülésen mindhárom vádlott a váddal egyezően [melyben a rablás tekintetében az ügyészség az I. r. vádlottat 1 rendbeli a Btk. 365. § (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a szerint minősülő rablás bűntettével vádolta] bűnösségére is kiterjedő, beismerő vallomást tett és egyben lemondott a tárgyaláshoz való jogáról. A beismerés végzéssel történő elfogadása okán - melyet az ügyészség is indítványozott - a járásbíróság nem volt abban a helyzetben, hogy a vádtól eltérő minősítést alkalmazzon.