A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22067/2010/7. számú határozata vételár megfizetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 345. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Molnár Ambrus

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.22.067/2010/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Radnai Miklós ügyvéd által képviselt felperesnek, a Forgács és Kiss Ügyvédi Iroda, dr. Tóth D. Béla ügyvéd által képviselt alperes ellen, az alperes pernyertessége érdekében fellépő, dr. Hevesi Áron jogi előadó által képviselt beavatkozó közreműködése mellett, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. október 5. napján meghozott, 5.P.26.318/2008/16. számú ítélete ellen, az alperes részéről 17. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, az alperest 2.000.000 (kétmillió) forint nem vagyoni kártérítés és késedelmi kamatainak megfizetésére kötelező rendelkezését azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az alperes a nem vagyoni kártérítés után 2007. május 25. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamat megfizetésére köteles, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét - a perköltség, a kereseti illeték és az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

A felperes másodfokú perköltségét 160.000 (százhatvanezer) forintban, az alperes másodfokú perköltségét 525.400 (ötszázhuszonötezer-négyszáz) forintban állapítja meg.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az akkor 79 éves felperesre 2007. május 25-én rácsukódott az alperes ... szám alatti bankfiókjának az automata ajtaja. Emiatt a felperes elvesztette az egyensúlyát és elesett. Az esés következtében bal oldali combnyaktörést szenvedett el. Sérülését műtéttel, szegezéses csontegyesítéssel gyógyították. Ezt követően került sor a felperes rehabilitációjára. A felperes teljes gyógyulásának időtartama egy év volt. A gyógyulást követően a felperes bal lába megrövidült, ízületeinek mozgása beszűkült, és a láb kissé befelé fordul. A felperes állapota végleges, abban javulás nem várható.

A felperes a baleset miatt keletkezett vagyoni és nem vagyoni kárainak megtérítése iránt terjesztett elő keresetet. Vagyoni kártérítésként különböző jogcímeken egyösszegű kártérítésre, valamint lejárt- és folyamatos járadékra tartott igényt. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a kártérítés után törvényes mértékű késedelmi kamat és a perrel felmerült költségeinek a megfizetésére is. A felperes a keresetében arra hivatkozott, hogy a fotocellával vezérelt automata tolóajtó üzemben tartása fokozott veszéllyel járó tevékenység, ezért az alperes a Ptk. 345. § (1) bekezdése alapján felelős a felperesnek okozott károkért.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Védekezésében vitatta, hogy az önműködő tolóajtó üzemben tartása fokozott veszéllyel járó tevékenység. Emiatt álláspontja szerint az alperes felelősségére a kártérítés általános szabályai az irányadók. Az alperes kifejtette, hogy a felperes kárainak bekövetkezése neki nem róható fel, mert az ajtó működött, a rendeltetésszerű használatra alkalmas volt. Hivatkozott az alperes arra is, hogy a felperes maga is közrehatott kárainak bekövetkezésében azzal, hogy az első sikertelen áthaladási kísérlet után nem kért segítséget. Tételesen vitatta az alperes a felperes kárainak felmerülését, az egyes költségek indokoltságát és a károk összegét is.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 3.231.300 forint vagyoni kártérítést, ennek 2008. május 1-jétől számított törvényes kamatait, 2010. október 1-jétől havonta 71.500 forint járadékot, 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítést és ennek 2007. május 25-től számított törvényes kamatait, továbbá 300.000 forint + ÁFA perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy térítsen meg az államnak külön felhívásra 360.000 forint le nem rótt kereseti illetéket, valamint 85.750 forint állam által előlegezett költséget. Ítéletének indokolásában úgy foglalt állást, hogy az önműködő tolóajtó alkalmazása fokozott veszéllyel járó tevékenység, ezért az alperes a Ptk. 345. § (1) bekezdése alapján tartozik felelősséggel az ajtó működtetésével okozott károkért. Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes balesetét a fotocellás érzékelő meghibásodása okozta. Kifejtette, hogy ez a veszélyes üzem körébe tartozó rendellenesség, ezért az alperes a felelősség alól nem mentesülhet. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem értékelhető a felperes terhére, hogy lassan haladt át a tolóajtón. Ez a magatartás a károk keletkezésében való felróható közrehatásként nem vehető figyelembe. Az elsőfokú bíróság a perben beszerzett orvosi szakvélemény alapján megállapította, hogy a felperes élelem feljavítása a balesetet követően négy hónapig volt indokolt. Az élelem feljavítás költségét mérlegeléssel 60.000 forintban állapította meg. Szintén az orvosi szakvéleményből állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy a felperes a sérülése miatt önellátásban korlátozott, ezért részéről a gondozó igénybe vétele indokolt. A felperes négy hónapig teljes gondozásra, ezt követően részleges gondozásra szorult. A gondozással felmerült költséget az elsőfokú bíróság 840.000 forintban állapította meg, és ezen a jogcímen havonta 20.000 forint járadék megfizetésére is kötelezte az alperest. Az elsőfokú bíróság okfejtése szerint a felperes a baleset után kilenc hónapig teljes mértékben, azt követően pedig részlegesen szorult háztartási kisegítőre. A kisegítő igénybevételével felmerült költségek összegét 516.000 forintban állapította meg, és ezen a jogcímen havonta 12.000 forint járadékot ítélt meg a felperesnek. Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperes részéről 16 hétig hetente két alkalommal, 2007. november 25-től pedig hetente egy alkalommal indokolt a gyógytorna. A gyógytornával felmerült költségek összegét 672.000 forintban állapította meg, és ezen a jogcímen havonta 16.000 forint járadék megfizetésére is kötelezte az alperest. Megállapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felperes a biztonságos közlekedéshez kísérő igénybevételére szorul. A kísérő felmerült költségét 380.000 forintban határozta meg, és ezen a jogcímen havonta 10.000 forint járadék alkalmazását is indokoltnak találta. Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a tömegközlekedésben való részvételre nem alkalmas, őt a fia szállítja. A közlekedéssel felmerült többletköltség összegét 190.000 forintban állapította meg, és ezen a jogcímen havonta 5.000 forint járadék megfizetésére kötelezte az alperest. A periratokhoz csatolt számla alapján a felperes kórházi ápolásával felmerült költség összegét 174.780 forintban, az orvosi ellátással felmerült költséget 8.400 forintban fogadta el. A beszerzett orvosi szakvélemény alapján az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperes járókeret, háromlábú bot, támbot, illetve fásli használatára szorult. Ezen túlmenően egy évig indokolt volt a felperes részéről a fájdalomcsillapító készítmények rendszeres alkalmazása is. A gyógyászati segédeszközök beszerzésével felmerült költséget mérlegeléssel 30.000 forintban, a gyógyszer vásárlással felmerült költséget 28.700 forintban határozta meg, és ezen a jogcímen havonta 1.000 forint járadékot is megítélt a felperesnek. Az elsőfokú bíróság a felperes baleseti ruhakárát mérlegeléssel 15.000 forintban állapította meg. A kórházba beszerzett ingóságok értékét szintén mérlegeléssel 31.000 forintban határozta meg, és az alperest az összeg felének, 15.500 forintnak a megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a balesetből eredő állapota miatt nem tud aktív nyugdíjas életet élni, döntően otthon tartózkodik. Ennek következményeként rezsi többletköltsége merül fel. A többletköltség havi összegét az elsőfokú bíróság mérlegeléssel 5.000 forintban, ennek alapján a már felmerült teljes rezsi többletköltséget 190.000 forintban állapította meg, és ezen a jogcímen havonta 5.000 forint járadék megfizetésére is kötelezte az alperest. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes jelentős fogyása miatt indokolt volt ruháinak átalakítása. A ruhák átalakításával felmerült költség összegét mérlegeléssel 20.000 forintban határozta meg. Az elsőfokú bíróság a felperes részéről a fodrász igénybevételét két havonta egy alkalommal találta indokoltnak. A fodrász költségét alkalmanként 5.000 forintban állapította meg. Ezen a jogcímen 90.000 forint felmerült költség és havonta 2.500 forint járadék megfizetésére kötelezte az alperest. Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az időskorú felperes a balesetet megelőzően aktív életet élt, önmagát el tudta látni mind a saját lakásában, mind a ...-i nyaralóban. Rendszeresen járt színházba és nyugdíjas klubba, mozgásában, közlekedésében nem volt korlátozott. A felperes a baleset miatt gondozásra, segítségre szorul, életviszonyai beszűkültek. Életkörülményeinek hátrányos megváltozása miatt a felperest nem vagyoni kár érte. Az elsőfokú bíróság a felperest ért nem vagyoni károk kiegyenlítésére 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítést ítélt indokoltnak.