A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22007/2009/8. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 235. §, 252. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. §, 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 75. §] Bírók: Kollár Márta, Puskás Péter, Tamáné dr. Nagy Erzsébet

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.VI.22.007/2009/8.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt felperesnek a dr. Árgyelán Dániel ügyvéd által képviselt I.r. és a dr. Maschefszky Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Maschefszky Etele ügyvéd által képviselt II.r. alperesek ellen kártérítés iránt a Városi Bíróságnál 7.P.21.388/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Megyei Bíróság 1.Pf.20.016/2009/11. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a II.r. alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

I n d o k o l á s :

A felperes 2006. augusztus 9. napján este 20.45 perc körüli időben a tulajdonát képező BMW típusú gépkocsival az M7-es autópályán Budapest felől a Balaton irányába haladt, mintegy 130 km/h sebességgel a belső forgalmi sávban, élénk, mindkét sávban folyamatos forgalomban. A pihenőhelyet elhagyva az autópálya felett átívelő felüljáró előtt a pályatesteket elválasztó zöld sávból egy róka ugrott a gépkocsi elé, amellyel a felperes nem tudta elkerülni az összeütközést. Ezt követően a sérült, de mozgásképes gépkocsival kisorolt a belső forgalmi sávból és a leálló sávban megállt, az állat tetemének felkutatására tett kísérlete azonban nem járt eredménnyel. Az ütközés következtében a gépkocsiban keletkezett kár kijavításának költsége 1 265 507 forint volt, a gépkocsi forgalmi értékének csökkenése 185 000 forint, míg a javítás időtartamára, gépkocsi bérlésére a felperes 72 000 forintot fizetett ki. Az ütközés helyszínén az autópálya két oldalán az I. és a II.r. alperes a vadászatra jogosult.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket egyetemlegesen 1 522 507 forint kár és ennek 2006. augusztus 9. napjától járó kamatai és a perköltségek megfizetésére.

Az I.r. alperes a kereset elutasítását kérte, az abban foglaltakat ténybeli és jogi alapjában egyaránt vitatta. Hivatkozott arra, hogy a vad a bal oldalról érkezett, míg a vadászterülete az autópálya jobb oldalán található, de a felperes korábban a baleset helyszínét még távolabb jelölte meg, ami egy másik vadásztársaság területét érinti.

A II.r. alperes szintén a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint rendőrségi helyszínelés hiányában a felperes utólag nem tudja bizonyítani azt, hogy a baleset hol következett be, mi volt annak oka és azt sem, hogy a tőle elvárható gondossággal közlekedett. Nem bizonyított ugyan az állattal való ütközés ténye sem, de az még kevésbé, hogy a kérdéses állat róka volt, mert a gépkocsin talált szőrszálak származhattak aranysakáltól, vagy akár kutyától, macskától is.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket egyetemlegesen a felperes részére 1 522 507 forint és ennek 2006. augusztus 9-től a kifizetésig járó késedelmi kamata és a perköltségek megfizetésére.

Az ítélet indokolása szerint a felperes személyes előadása és A. A. tanúvallomása alapján megállapítható volt, hogy a baleset a pihenőhely után, közvetlenül a felüljáró előtt következett be oly módon, hogy a két sávot elválasztó zöld sávból róka ugrott a gépkocsi elé. A kárfelvételt készítő kárszakértő mindezt megerősítette azzal, hogy a gépkocsin - az általa készített fényképeken is láthatóan - állati szőrszálakat észlelt. A felperes és az utas felismerték a róka jellegzetes küllemét, de ha az állat aranysakál volt, az az alperesek felelősségét nem befolyásolja. Az ügyben kirendelt igazságügyi szakértő megállapítása szerint a sérülések gépkocsi 130 km/h sebességét feltételezve keletkezhettek, és azokat okozhatta róka. Életszerűtlen azt elvárni a gépkocsi vezetőjétől, hogy az erős forgalomban a kistestű állattal való és személyi sérülést nem okozó ütközés miatt a rendőrséget értesítse és az autópálya forgalmának lezárása mellett baleseti helyszínelést kérjen.

Az alperesek vadászterülete az autópálya két oldalán helyezkedett el, a vad az elválasztó zöldsávból ugrott elő, így nem állapítható meg, hogy honnan érkezett, a felperes ezért mindkét vadásztársaságtól kérhette kára megtérítését. A bíróság ezért a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 75. §-ának (3) bekezdése, illetve a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján állapította meg az alperesek egyetemleges felelősségét. A javítási költségeket és a bérleti díjat a felperes számlával bizonyította, az abban foglaltakat a kirendelt szakértő is megerősítette, míg az értékcsökkenésre vonatkozó előadását a kárszakértő kárszámítása támasztotta alá.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság ítélete - a másodfokú bíróság által felvett részbizonyításra is tekintettel - érdemben helyes volt, míg az eljárás során elkövetett eljárási szabálysértés az érdemi döntésre nem hatott ki.

A baleset másnapján kárfelmérést végző Sz. A. - szakértői tapasztalatokkal rendelkező - kárszakértő tanúvallomásában úgy nyilatkozott, hogy az általa észlelt vérnyomok, szőrmaradványok, a gépkocsi sérülései és a saját mérési eredményei alapján nem zárható ki a rókával való ütközés. C. G. szintén látta a sérült gépkocsit és hallotta a felperestől a történteket. A vadgazda mérnöki végzettségű vadász, érdektelen tanú, az általa látott szőrcsomók alapján határozottan állította, hogy az rókaszőr volt. Állítása szerint az ütközés szögétől függően az oldalra kisodródó kistömegű állat okozhatta a gépkocsi oldalán található sérüléseket, továbbá ekkor - a gabona betakarítás időszakában - nem ritka rókák feltűnése az autópályákon, amelyek a leszóródó magok miatt megjelenő pockokra vadásznak.

Annak megítélése, hogy a gépkocsi sérülése keletkezhetett-e rókával való ütközéstől, műszaki szakértői feladat volt, míg a róka jellemzőit, átlagos testtömegét a kirendelt szakértő oly módon vette figyelembe, ahogyan azt a II.r. alperes által beszerzett magánszakvélemény is megállapította. A II.r. alperes ugyan hivatkozott rá, de nem jelölte meg azt a feltételezett magatartást, amelyet a felperes elkövetett, általánosan, elméletileg hivatkozott a felróhatóságára, ezért e vonatkozásban további bizonyítás lefolytatása nem volt szükséges.

Az alperesek egyetemleges marasztalására irányuló joggyakorlat ugyan a korábbi jogi szabályozás alapján született, de alkalmazható a jelenleg hatályos jogszabályok mellett is, ha nem állapítható meg, hogy a vad melyik vadászatra jogosult területéről váltott ki. Valamennyi rendelkezésre álló bizonyíték, mint egymást támogató bizonyítékok, együttesen alátámasztották a felperes keresetének tényállítását. Mindezekkel szemben az alperes által a fellebbezési szakban csatolt bizonyítékok, továbbá a pusztán elméleti alapokon nyugvó szakvélemény ellentétes eredményre nem vezethetett, ezért szükségtelen volt a magánszakvéleményt adó szakértő tanúkénti meghallgatása.