EH 2002.750 A bíróság által tévesnek ítélt vádemelés önmagában nem elegendő a nyomozó és a vádhatóság felróható magatartásának a megállapításához [Ptk. 349. § és 339. §-ai (1) bek.].

A felperes keresetében 5 000 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kérte a Legfőbb Ügyészség alperes kötelezését. Az ügyészség alperes jogellenes magatartását abban jelölte meg, hogy a hamis vád bűncselekmény elkövetése miatt indított eljárásban a nyomozati és a vádemelési eljárás megalapozatlan volt. Emiatt őt hátrány érte, mert az eljárás alatt attól kellett tartania, hogy a bíróság olyan bűncselekmény miatt is súlyos börtönbüntetéssel sújtja, amit nem követett el. Az is sérelmet okozott, hogy nem részesült egyenlő elbánásban a képviseletét szabálytalanul ellátó ügyvéddel.

A bíróság az alperessel szemben előterjesztett keresetet alaptalannak ítélte. Indokolása szerint az ügyészségi eljárás nem volt felróható, mert a nyomozás az eljárási szabályok betartásával folyt. A vádemelés is így történt, csak a vád nem állta meg a helyét. A nyomozati és a vádemelési eljárásban nincs olyan többletmagatartás, ami a kártérítési felelősséget a Ptk. 349. §-a szerinti kárfelelősségi alakzat esetében is alkalmazandó Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján megállapíthatóvá tenné.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, az alperest a kereseti kérelem szerint marasztalja.

Az alperes az ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem megalapozott.

Az elsőfokú bíróság a tényállást a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján helyesen állapította meg. Megalapozottak az abból levont jogi következtetései is. A Ptk. 349. §-ának (1) bek. és 339. §-ának (1) bekezdésére alapított kártérítési követetések elbírálására kialakult ítélkezési gyakorlattal egyezően fejtette ki, hogy a bíróság által tévesnek ítélt vádemelés önmagában nem elegendő a nyomozó és a vádhatóság felróható magatartásának a megállapításához. Csak az ehhez járuló különleges körülmények: a tények kirívóan okszerűtlen értékelése, lényeges anyagi és eljárási szabálysértés értékelhető a kártérítési felelősséget megalapozó magatartásként. Az adott ügyben azonban ez nem állapítható meg.

A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét - helyes indokaira utalással - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése és 254. §-ának (3) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. V. 26.828/2001. sz.)